A WAN2 Színpad szintén egy jubiláló fesztiválhoz illő, abszolút aktuális nemzetközi line-up-ot vonultat fel, melyből számos formációval itt találkozhat először a hazai közönség: például a reykjaviki GusGus-t, avagy az angol Fun-Da-Mentalt.

GusGus (Iceland)
Nem emlékszünk, hogy a Sziget eddigi történelme során üdvözölt-e izlandi zenekart a fesztivál bármelyik színpadán. Nos, eljött az idő: a GusGus nem egyszerűen egy reykjaviki elektronikus csapat, hanem a világ egyik legnevesebb tánczenei társulása. Elég csak megnézni idei koncertnaptárukat, látható, hogy a világ minden pontján szívesen látott attrakció, legyen az a Glastonbury Fesztivál, Bécs, Kijev, Szentpétervár, Moszkva, München, Cologne színpada, a spanyol Benicassim Fesztivál – vagy a Sziget 2007. Év elején megjelent electro-soul-triphop lemezük már ötödik a sorban 1997 óta, ha beleszámítunk egy mixalbumot is: mindegyiket siker és elismerés övezi mind a közönség, mind a szakma részéről.

Nitzer Ebb (UK)
Az elektronikus-indusztriál, az electric body music (EBM) szinonimája a kultikus, 1982-ben Essexben alakult Nitzer Ebb, melynek zenéje egyaránt rímelt az ipari zene nagyjaira (Test Dept, Einstürzende Neubauten), a szinti-new wave gigászaira (Depeche Mode), és a dark-EBM partyhimnuszokra (Nine Inch Nails, Front 242, Frontline Assembly, Ministry, Skinny Puppy) és átjárást biztosított ezen, amúgy is egymásból táplálkozó szcénák között. Douglas McCarthy, Bon Harris és David Gooday tökélyre fejlesztette, hogyan lehet a szintetizátort, a ritmust, az éneket a végletekig elvinni, hogyan lehet a repetitív ütemekkel hipnotikus hatást elérni – ahogy egyik számuk mondja: Let Your Body Learn! –, a rendkívül agresszív hangzással és a hangerővel fanatizálni rajongóikat, az Ebbheadeket. A Nitzer Ebb sikerszériája a kilencvenes évek első felében torpant meg, el is tűntek egy kis időre, de az elmúlt években ismét rájuk irányult a figyelem, és a puszta nosztalgia mellett kiderült, maradandót alkotott és alkot az ismét aktív zenekar.

Hooverphonic (B)
A dEUS után egy újabb bizonyíték arra, hogy Belgiumból is érkeznek poplegendák. A Hooverphonic ambient-triphop-popzenéjét először Bernardo Bertolucci Lopott szépség című filmje kapcsán ismerte meg a nagyvilág a 2Wicky című kompozícióval, melyet egy évvel később követett a várt debütáló New Stereophonic Sound Spectacular című album. Liesje Sadonius énekes, akit hamarosan Geike Arnaert váltott fel, és Alex Callier gitáros/multiinstrumentalista, Frank Duchêne billentyűs valamint Raymond Geerts gitáros 2005-ig további négy kiváló sorlemezt készített.

IAMX (UK)
Az IAMX Chris Corner elektronikus zenei projektje. Corner az elektronikus és popszcéna egyik régi figurája, akit először a Sneaker Pimps tagjaként ismert meg a nagyvilág még a kilencvenes évek közepén. Az eltelt idő során a zenész számos munkában közreműködött, így producerként vett részt barátnője, Sue Denim electro-clash zenekara, a Robots in Disguise felvételei során. Az IAMX Corner meghatározása szerint határokat feszegető témákat boncolgat, melyet igen sötét, erotikusan fülledt, ’80-as-évek ihlette electro tesz teljessé. A projekt debütáló albuma Kiss and Swallow címmel 2004-ben jelent meg, míg a második, The Alternative című kiadvány 2006 áprilisában látott napvilágot.

Hyper (UK)
DJ Hypert először mint producert és DJ-t ismerte meg a közönség, aki korábban számos markáns produkcióval ajándékozta meg az elektronikus zenei világot. Hyper áttörést jelentő debütáló szólóalbuma, a We Control 2005-ben került a boltokba, amelyről egy kimásolt track hallható volt a Helyszínelők egy-egy epizódjában és a Peugeot 207 nemzetközi reklámkampányában is. E lemez kapcsán született meg a rendes zenekari felállású Hyper, mely közönségsikerét számos világkörüli show – Japántól Kínán, Oroszországon át az Egyesült Királyságig és Dél-Koreáig stb. – bizonyítja. A breakbeatet élőben prezentáló Hyper sikerét a rendkívül szuggesztív, dinamikus előadás garantálja – Hyper, Ronnie, Leeroy Thornhill (ex-Prodigy), Jim Davies (Pitchshifter, Prodigy).

Fun-Da-Mental (UK)
A Fun-Da-Mental a ’90-es években alakult egyik legfontosabb és legütősebb etno-techno, etno-elektro formáció. Az ázsiai-brit együttes táncos és politikus (nagyon táncos és nagyon politikus), a Kelet és a Nyugat ízeit hozza össze különleges eleggyé, amely egyszerre rímel a modern elektronikus tánczenék világára és hordozza az indiai szubkontinens népzenéinek hatását. A Fun-Da-Mental – melynek törzsgárdáját két zenész, a beszédes nevű Propa-Gandhi és Impi-D alkotják, s amely koncerteken számos kísérőmuzsikussal egészül ki – pályafutása alatt hét lemezt jelentett meg. A legutóbbi – a 2006-os All Is War (The Benefits of G-Had) –, mely ismét radikálisan politikus, s a nyugati világ felelősségét firtatja, s az iraki háborút kritizálja szinte mindenkinél élesebben, a kiadóval való tartalmi konfliktusok miatt csak letölthető formátumban jelent meg.

Uncle (USA)
Nehéz definiálni ezt a kollektívát, hiszen azon kevesek egyike, amely az elektronikus műfajon belül valóban sajátosan egyedit hozott létre. James LaVelle orbitális zenei talentum. Az a fajta muzsikus, aki nem stílusokban gondolkozik, hanem a lehető legegyszerűbb módon: jó és rossz zenében. Semmit sem szégyell, őszintén bevállal mindent, amit szeret, s ettől lesz egyéni, vállalható és maradandó mindaz, amit aztán lemezek formájában a nagy közösbe betesz. Az U.N.K.L.E. 1998-as debütáló albuma, a Psyence Fiction gyanúsan hibátlan mestermunka, melyet az örök kísérletező, földalatti hiphopmozgalom szentháromságának két tagja, DJ Shadow és James Lavelle készített el három, kisebb-nagyobb pauzákkal tarkított év alatt (a harmadik tag, Krush magányos jakuza imidzsébe nem férnek bele az ilyesfajta kollaborációk). Shadow és Lavelle a pszichedelia zaklatottságát a hard rock dinamizmusával, a rap és hiphop lüktető ütemeivel, no meg a breakbeat mindenhatóságával ötvözte és gyúrta valami sajátos eleggyé, a tökéletes kép kialakításához pedig méltó társakat is találtak; többek között Kool G, Richard Ashcroft, Mike D és Thom Yorke adta hangját ehhez a kőkemény, belső utazásra szánt, fajsúlyos remekműhöz.

Shadow lemorzsolódásával és Richard File belépésével az UNKLE a hiphoptól egyre inkább a rock, a house, a pszichedelia felé vette az irányt karcos-recsegős, lerobbant hangulatú számokkal. LaVelle nemcsak zenész, a kilencvenes évek derekán, nagyjából 1000 fontból indította be a kísérleti hiphopot előnyben részesítő kiadóját, a MOWAX-ot, mely rövid időn belül kultikus jelentőségűvé nőtte ki magát. Sok friss, saját felfedezés mellé olyanokat csábított a kiadójához, akárcsak egy-két kislemez erejéig is, mint La Funk Mob, Carl Craig Innerzone Orchestrája, Air, DJ Krush, a Beastie Boys billentyűs Money Mark, Luke Vibert, Andrea Parker, Blackalicious, Quannum. A legújabb UNKLE-album 2007 első felében jelenik meg.