Mikor úgy este tíz tájban leszédültem az Excalibur sörözőbe, nagyon elkedvetlenített, hogy csak páran lézengtek a helységben. Végül is nem a tömeg a lényeg, hanem az, hogy akik ott voltunk, jól éreztük magunkat.

Magyarország Deep Purple Cover Bandje magasról tojt arra, hányan vannak, a szám szerint húsz embernek olyan energiával, kedvvel tolták a srácok a klasszikus Purple nótákat, hogy mindjárt jobb lett a hangulatom. Egyébként megfigyelésem szerint nem nagyon volt fluktuáció a kisszámú zsűriben, csak italért rohantak ki, sőt később néhány kóválygó fiatal is betévedt, s páran ott is ragadtak közöttünk. Ez mindent elmond a zenekar teljesítményéről.

Atka, Gyuri, Jani, Csabi és Attila nagyszerű műsorral kényeztettek minket: szinte minden dalt eljátszottak a Purple 1971-es évjáratú Fireball albumáról (a Fools kivételével), és teljes egészében elhangzott a Machine Head album is: szóval volt Highway Star, Pictures Of Home, Lazy, no és persze hogy énekeltünk Atkával együtt a Smoke On The Waterben.

Hamar tetőpontjára hágott a hangulat. Atka beszélgetett velünk, néha személyesen is intézett néhány szót valakihez a publikumból (meg is kaptam a magamét: mi a túrót keresek egy Cry Free bulin Maiden pólóban…), vagy történetekkel szórakoztatott bennünket. A két kultikus Deep Purple albumot követően kaptunk egy Burnt és egy Perfect Strangers-t a végére.

Hogy milyen volt a zenekar? Szokás szerint kitűnő, bár örültem volna, hogy ha erről többen meggyőződnek. Veszprémi polgártársaim, ne féljünk a könnyűzene azon formájától, amit úgy hívnak, hogy klasszikus rock. A Cry Free nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. Hallottam néhány Purple műsort játszó bandát más országokból, és elfogultság nélkül állítom, a magyar cover band jobb valamennyinél. Szóval, ha azt akarjuk, hogy harmadszor is eljöjjön hozzánk a zenekar, akkor emeljük fel magunkat a televízió elől, és jöjjünk el a koncertre.

De legalább az Excaliburban valami elkezdődött. Valami élő zene, valami rockklub, valami jó hangulat. Ugye akarjuk, hogy folytatódjon?