Nagyon kevés nő van, aki tiszta szívvel szeretni tud egy kígyót. Lehet, hogy a Paradicsomi szitu miatt, lehet, hogy a filmes, tévés hatások nyomtak bélyeget a kapcsolatra, de azt is el tudom képzelni, hogy ez a „nemszeretemség” valami ősi, erős, vastag gyökérből táplálkozik.

Mindenesetre a boa kitűnő „terep” arra, hogy a vállalkozó kedvű hölgyek megismerjenek és megtapogathassanak, esetleg nyakukba tekerjenek egy igazi boát – nem holmi tolldíszt –, amely se nem mar, se nem harap, se nem ideges. Csak egy jó hosszú, erőteljes nyugalom. Alapesetben.

De vegyük górcső alá ezt a közönséges behemótot! Lakhelyéül a Paradicsom után Közép- és Dél-Amerikát választotta, azonban itt sem találunk „összefüggő kígyótakarót”. Boás és boátlan vidékek váltják egymást. Ettől függetlenül elterjedési területe óriásnak mondható, mint maga a boa. Nem válogatós fajta, mindegy neki, hogy szavanna vagy esőerdő –mindenhol akrobatikusan mozog –, a lényeg, hogy víz legyen – hiszen úszóként sem utolsó.

Termetét tekintve a legnagyobb, azonban az alsóbbrendű kígyók csapatát erősíti. Szemmel is jól látható, csökevényes hátsó „lábakkal” van felszerelve, karomszerű maradványok ezek, amelyek természetesen a hímek esetében nagyobbak. Ezektől a karmoktól eltekintve is bizarr állatnak bizonyul, hiszen szemhéja nincs, szemét átlátszó hártya fedi. Teljesen süket –kígyóbűvölők leleplezve –, viszont a talajrezgéseket kitűnően érzékeli. Azért tudja hatalmasra kitátani száját, mert álkapcsai nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, és fals az az elképzelés, hogy álkapcsát kiakasztva nyeli le áldozatait. A szájba rúgások elkerülése végett erős izmokra gyúr, hiszen csak ezek segítségével tudja úgy megfojtani/megszorítani áldozatait, hogy azok már csak a másvilágon használhassák lábaikat.

Alapból világosbarna, ovális szürkés foltokkal, de számos színvariáció létezik, és számos alfaj is. A legnagyobb boák hossza elérheti a 3 métert, de a rekordot egy 4,5 méteres kígyócska tartja. De ne csak a külsőből ítéljünk! Ez a szorítós „óriásmadzag” békés természetű, mint minden, amit nem piszkálunk. És alapjába véve veszélytelen az emberre. Mint minden, amit nem piszkálunk. Rendkívül jó „bemutatópéldány”. Könnyen szelídíthető és tanulékony. Tipikus emberbarát hüllő. Illetve tipikusan kényelmes állat, amivel nem kell annyit vesződnünk. Látványossága miatt közkedvelt terráriumi állat, lehet vele dicsekedni, hogy „mekkora boánk is van”… Viszonylag olcsón hozzájuthatunk, de a vételnél nem árt arra gondolnunk, hogy 4 méteresre is megnőhet. (Tartásához külön engedély szükséges, mivel veszélyes állatnak minősül.)

A felnőtt boa este a legaktívabb, ilyenkor ejti el és fojtja meg a táplálékukul szolgáló madarakat, kisebb emlősöket, rágcsálókat, gyíkokat, mindezt természetesen a földön. Bár a fiatalabb példányok inkább a vízparti fákat részesítik előnyben.

A klasszikus párzási jeleneteket boánk esetében is megfigyelhetjük – mondhatni boánk is romantikus –, itt is van küzdelem a nőstényért, látványos hímpárbaj formájában, és van nászjáték is a párosodók esetében. A kisboa-várás 6–8 hónapig is eltart, ezt az időt a kisboák száma és a hőmérséklet erősen befolyásolja. Általában 25–50 kisboa látja meg a napvilágot, a maguk kis 35–50 centiméterével. Esetükben nem beszélhetünk klasszikus „anyáskodásról”, hiszen hamar meg kell tanulniuk az önállóságot, ha életben akarnak maradni. Érdekes jelenség, hogy a kisboák 1–3 hetes korukban – az első vedlésük után – esznek először. Igazán éretté – ivaréretté – pedig 3 éves korukban válnak.

Nos, ha nem is a boához, de a kígyókhoz – akár hiszik akár nem – magyar hiedelmek is tartoznak. Nem is akármennyi! Azt – gondolom – mindenki tudja, hogy a kígyó alapból természetfeletti erővel bír. Egyszer segítő, máskor bűnbecsaló ártalmas jószág. Kalotaszegen például, ha valaki az első kígyót jobbról látta meg, az jót, ha balról, az pedig az irigyektől való szenvedést jelentett. Amennyiben hozzá tudunk jutni egy levágott kígyófejhez – de csak ezért ne skalpoljuk meg őket! –, és azt erszényünkbe tesszük, vagy a küszöb alá ássuk el, akkor szerencsét kovácsolunk magunknak. Voltaképpen a kígyófejjel való műveletek szerencsés kimenetelűek. A puskába tett jó lövést szül; a tyúkvályúba tett kánya ellen véd; míg az igába gyömöszölt a rontástól óvja meg a tehenet. És nyelvvizsgára készülők figyelem! Aki Szent György napján fogott kígyó porából készült italt iszik, minden nyelven érteni fog!

De nézzük a dolog – a kígyó – rossz oldalát! Akinek beleteszik az ágyába, szerencsétlen lesz, és akibe pedig belemászik, annak nem sok esélye és szerencséje lesz az életben. Mindezt hogyan védhetjük ki? Szentelt tormát kell enni, vagy pálinkát kell inni Nagypénteken. És mit tegyünk, ha már belénk mászott? Fel kell köttetnünk magunkat egy csupor tej fölé, annak szagától biztos, hogy kijön. Nem hiszik…?