Az idei filmszemle kisjáték- és rövidfilmjeiből láthattak kedden kettőt és nézhetnek meg még néhányat csütörtökön az érdeklődők az E-kamarában. Márpedig érdeklődni, azt lehet. Egyrészt van mit nézni, másrészt pedig akad bőven hely a nézők számára. A keddi vetítésen tapasztaltak alapján nagy érdeklődésről sajnos nem igazán tudok beszámolni, azonban aki teheti, a csütörtök estét semmiképpen se hagyja ki.

Kedden Nemes Jeles László Türelem és Nicolaus Myslicki Álszent című filmjeit lehetett megnézni. Finoman szólva valószínűsíthető, hogy nem a világ filmtörténelemének két legnagyobb alkotását láthattuk, de úgy gondolom, hogy egy estényi figyelmet valóban megérdemel mindkét mű. Az előbbivel szemben az estényi kifejezés természetesen enyhe túlzás – lévén összesen tizenhárom perc hosszúságú –, az utóbbira viszont annál inkább igaz.

A kettő közül engem Nicolaus Myslicki filmje fogott meg inkább, s valószínűleg a szemle zsűrijét is, hiszen a kísérleti kategóriában az ő alkotása kapta a fődíjat. Már a bemutatás alkalmával megosztotta a közönségét, amit több szempontból is meg tudok érteni. Technikailag kevésbé érzem kifogásolhatónak a filmet annak ellenére, hogy valóban minimális mennyiségű eszközt alkalmaztak az elkészítése során, és a benne szereplő személyek színészi képességeivel szemben sem merültek fel bennem olyan kételyek, mint másokban. Viszont, ami engem is megviselt, s a legtöbb nemtetszéséről hangot adó embernek szintén ez az egyik fő problémája a filmmel kapcsolatban, hogy valóban vízbe fojtanak benne egy kiscicát. Nem feltétlenül kell elvakult állatvédőnek lenni ahhoz, hogy bárkit is kiborítson az ominózus jelenetsor, de szó mi szó, tényleg megteszik. A színes és fekete-fehér képsorokat váltogató narrációja nem újdonság, de valószínű, hogy nem is ezzel kívántak kísérletezni az alkotók. A szereplők szövegeit végig egyetlen hang mondja halandzsa-angol nyelven, különböző tónusokban, amit a magyar nyelvű felirat igyekszik érthetővé tenni, s a kettő így együtt több helyen valóban még szórakoztató is.

A téma egyébként szintén nem rossz. A cím talán túl egyértelmű is, viszont a karaktert, amelyet be kíván mutatni, meglehetős alapossággal járja körül. Tény és való, hogy kell hozzá valamiféle fogékonyság, hogy mindenkori álszentjeink, hamis prófétáink lelki bajait sajátunknak érezzük, de, ha valami, akkor ez mindenképpen érdem – hogyan válthatja ki sajnálatunkat, együttérzésünket és bocsánatunkat egy egyébként arra a legkevésbé sem méltó személy.

Nem tudom, hogy Nemes Jeles András Türelem című filmjének szándékában áll-e bármiféle viszonyba kerülni Griffith Türelmetlenség című alkotásával, ha mégis így lenne, akkor sem gondolom, hogy elég lenne ahhoz, hogy több szót vesztegessünk rá. Az egyik legnagyobb bajom vele kapcsolatban, hogy azon alkotások közé tartozik ez is, melyek egyetlen ötletre alapoznak egy egész művet. Az szép, hogy vágás nélkül készült el az egész tizenhárom perc, viszont ez még mindig nem magyarázza meg számomra azt, hogyan kapta meg a kisjátékfilm kategóriában a fődíjat.

Csütörtök este, 19.30-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak filmszemlés rövidfilmjeit lehet megnézni ugyanitt, a Pannon Egyetem E-kamarában. A címek közül néhány: Határvidék, Kommersz, Comming soon, A macska szerepe a francia irodalomban