Mitől szabad a sajtó? Nem attól, hogy ünnepeljük, hogy beszélünk róla, hogy hangsúlyozzuk a fontosságát. Ezek csak külsőségek, felszíni jelenségek. A sajtó akkor szabad, ha őszintén, határozottan fejtheti ki a nézeteit, a jobbítás szándékával kritizálja a környezetét, értékrendeket, alkotó embereket mutat be példaként. Manapság ilyen sajtóval ritkán találkozunk. A sajtó ma a pénz és érdekkapcsolatok hálójában vergődik.

Unalomig ismételt tétel, miszerint a szabad sajtó léte feltétele a demokratikus működésnek, hiszen a szabadon kifejtett gondolatok, eszmék segítik a közélet szereplőit a helyes munkában, mutatnak iránytűt az átlagembernek a hétköznapokban.

A fenti gondolatsorral manapság mindenki egyetértene, de a gyakorlatban már kevésbé támogatnák a megvalósulását. Mert manapság nem a viták, meggyőzések idejét éljük, hanem az alávetés, a meghódítás, a befenyítés korát. Ebben a légkörben egy független hang csak zavart okozna, leleplezné a hazug elméleteket és azok terjesztőit.

Ezért van az, hogy szabad sajtó csak elvileg létezik, csak a szavak szintjén mozog, megvalósulni nem tud, mert a különböző érdekeket képviselő pénzügyi befolyás megbéklyózza.

Hol van a hiba? Nincs az a pénzügyi alap, ami lehetővé tenné a függetlenséget. A médiabefektetők elsősorban sok pénzt szeretnének keresni. Mindig többet, egyre többet. Ezért aztán kihasználják a hatalom azon vágyát, hogy befolyásolja, szó szerint megvegye a sajtót reklámmal, pályázati pénzzel, támogatással. Ezzel vége az újságírói függetlenségnek.

Manapság, ha a kezünkbe veszünk egy újságot vagy ha bekapcsoljuk a rádiót, tévét, azonnal mondjuk, hogy ez jobbos, az balos. És ez önmagában nem baj. Az igazi baj az, hogy ezek a jobbos, balos médiumok alig kritizálnak, alig merik elmondani a hivatalos pártvonaltól eltérő véleményüket, mert akkor végük.

A másik ok a bulvár, ami gyakorlatilag a minőségi újságírást pusztítja. Figyelemfelkeltő címmel, rövid, tartalmatlan írásokkal, látványos képekkel egyszerűsítik le az újságolvasói igényeket. Sokan ezért a könnyebben és egyszerűbben fogyasztható terméket választják. Manapság a legtöbb példányszámot elérő napilap bulvár.

Mit lehet tenni? Ki kell lépni ebből a keretből. Meg kell teremtened a saját világodat! A legjobb menekülési útvonal az internet. Olcsó és még szabad! Gondoljunk arra, mennyire elszaporodtak a blogok, a netrádiók, ahol szabadon, korlátok nélkül, őszintén, szókimondóan lehet véleményt nyilvánítani. Azonban ez nem igazi újság, hanem egyfajta pótlék és jelzés a szabad sajtó utáni igényre.

Akinek szerencséje és hite van ahhoz, hogy újsághoz embereket toborozzon, az tud sajtót létrehozni. De ehhez értékrend, hit, elszántság és társak kellenek! A Veszprém Index egy ilyen kísérlet. Ingyen vagy jelképes pénzért dolgozó szent őrültek gyülekezete, akik nem a pártpolitikában, hanem az alapvető emberi értékrendben, a kritikai hangvétel szükségességében hisznek! Kicsit nacionalisták, kicsit liberálisok, kicsit konzervatívok, kicsit anarchisták. A hagyományok, a hely szellemének tisztelete nélkül nem lehet alkotni, mert akkor az alkotás gyökértelenné válik. De ez mit sem ér, ha nincs szabadság benne, ha ez nem párosul szociális érzékkel. Azonban a sikerhez, az őszinte hang megőrzéséhez szükség van egy kis polgárpukkasztásra, egy kis korlátrombolásra, egy kis anarchiára. Mindez azonban nem szabadosságot jelent! Nem öncélú fikázást! A kritikai hangvétel, a sajátos vélemények közzététele a közösségért, jelen esetben Veszprémért szól. Igaz, ez nem pátyolgató szeretet, hanem kőkemény igazmondás, annak tudatában, hogy nem a mienk a kizárólagos igazság. Ezért vitatkozunk önmagunkkal, ezért jelentetünk meg minket kritizáló írásokat, ezért beszélgetünk magunkról barátokkal, ezért vonulunk ki képletesen a sivatagba – hogy a kísértést legyőzzük. Ahhoz, hogy magunkhoz, a függetlenséghez hűek maradjunk, igaznak kell lennünk. Mert ha igaztalan dolgot művelünk, akkor zsarolhatóvá válunk!

Mindenki szabadnak születik és egész életében erre vágyik. Az élet egészében korlátozzuk önmagunkat a munkahelyen, a családban, barátságban, de a cél, hogy alapvető igényünket a szabadságra megtartsuk. Ha ezt elveszítjük, elveszik az őszinte hangunk, elveszünk mi is, értéktelenné, tucatáruvá válunk!

Gondoljunk erre március 15-én, a szabad sajtó ünnepén. Igényünkkel támogassuk a szabad gondolatokat, és az azokat felvállaló sajtót!