József Attila még kertész akart lenni, én inkább kőműves. Jó erős kőfalat, erődöt akarok magam köré építeni, hogy a hétköznapi baromságokat, a mindent elsöprő agresszivitást, a türelmetlen középszert, a gumigerincű messiásokat kizárjam. Első a vasbeton, majd utána jöhet a virág!

Elegem van mindenből. Ebből az egész mai világból. Elkorcsosult erkölcsből. Mindentudó aluliskolázott senkikből. Tudom, ez van, ezt kell szeretni. Megértem a mai kor minden egyes rezdülését, csak éppen lassan belebolondulok. A túlélés egyetlen lehetősége a kőfal vasbetonból!

Az utóbbi hónapokban fokozottabban jelentkezett az őrület. A békeszigetének tartott iskolámban is jelentkeztek a veszettség jelei. Egymást alpári hangnemben kiosztó, melegebb éghajlatba kívánó emberek megjelentek ott is. Megjelentek és sokasodtak. Ma már nem múlik el nap, hogy ne történjen hangos, szitkokkal fűszerezett veszekedés.

Az utcán, a buszon szürke, áradt emberek utaznak, mozognak. Semmi mosoly, semmi kellem. Csak fáradság, agresszió. Ki hol áll, miért, miért nem, meg azért is, de úgy ám…. Amit egy mosollyal, kedves kérdéssel meg lehetett oldani, az ma már közelharc fizikai és szellemei értelemben.

Nem az a fontos, hogy ki vagy, hanem az, hogy kit ismersz, ki a haverod, kivel beszéltél a fogadáson, az a bizonyos valaki hogyan mosolygott rád, és mennyi időt áldozott rád. Az eladó, a fodrász mindent jobban tud nálad. Ha kérdezel, támadsz – gondolja. Örülj, hogy létezel, hogy a semmi kis pénzedért kiszolgál. Mert neki annyi és annyi gondja van! Meg különben is, ki tudja, kit, mikor és hányszor bocsátanak el az elkövetkező napokban. Ha egy közéleti esemény kapcsán véleményt formálsz, azonnal méregetni kezdenek, azon gondolkodnak, milyen vagy – balos vagy jobbos.

Én már tudom, kőműves vagyok. És építkezem egész nap rendületlenül: építem és védem magam a saját falammal. Túl kell élnem, mert az élet szép. A vasbeton alapanyaga nem szokványos, nem kapható a Tüzépen. Az alapanyag szellemi eredetű. Ebben az ultramateriális világban szinte hihetetlen, és sokak számára teljesen értelmetlen hitből, lelki erőből, szellemi töltetből való. Erősebb a legújabb földrengésálló vasbetonnál, a derbenti acélnál. Irodalomból, képzőművészetből, tudományos értekezésekből áll, baráti beszélgetésekkel erősödik, és csak igazi gerincre húzható fel. A szépség, az esztétikum, a tolerancia, az empátia kifele erőt mutat, véd – befele erőt, hitet ad és épít!