Nem olyan messze, a szomszéd megyében, annak is a székhelyén működik egy mozi. Sőt, nem is egy mozi, hanem rögtön három: egy multiplex, egy városi és egy művészmozi. Bár teltház ritkán van, a körülményekhez képest jól boldogul a régi-új moziépületben egymás mellett működő artmozi és a főiskola mozija. Szombathelyen hogyan tudott életben maradni a város filmszínháza? Mi a titka a nézők becsalogatásának? Mayer Rudolfot, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Örökmozgó Művészmozi vezetőjét kérdeztük.

Index: – A régi vidéki mozik az utóbbi években csak haldokolnak, vagy már meg is szűntek. Szombathelyen azonban a plázamozi mellett erős versenytárs a városi mozi is. Hogyan tudott megmenekülni ez az intézmény a pusztulástól?

Mayer Rudolf: – Az elmúlt egy évtizedben nagyon sok hagyományos vidéki mozi zárt be. Ezek között voltak olyanok is, amelyek jelentős múlttal rendelkeztek, és nagyvárosokban, például megyeszékhelyeken működtek. Ilyen volt a veszprémi is, de nincs már csornai, kőszegi, sárvári és celldömölki filmszínház sem, a nagyobb falvak mozijairól pedig ne is beszéljünk. (Bár Vas megyében akadnak jó példák, a határ mellett, Szentpéterfán például van mozi. Egyébként Vasban a boldog békeidőkben 180 vetítőhely működött.) A hagyományos mozik megszűnésének alapvető oka a nézőszám jelentős csökkenése és a multiplexek előretörése volt. Ezzel együtt a mozilátogatási szokások is megváltoztak. A hagyományos mozik nem tudtak és talán nem is akartak a kényelmi szolgáltatásokban előbbre lépni, ugyanígy a hang- és vetítéstechnikájuk sem fejlődött. A plázamozik feladták a leckét a kényelmesebb ülésekkel, a modernebb technikai felszereltséggel, a rugalmas műsorpolitikával, a premier filmek vetítésével, a három- és négytermes mozikkal. Ráadásul a filmeket előbb kapták meg, mint a hagyományos mozik, és lefölözték a hasznot. Ezek után a nagy rezsivel dolgozó hagyományos mozik veszteségessé váltak. Sok vetítőhely a ’70-es években épült, az akkori igényekre szabva, hatalmas terekkel, ilyen a szombathelyi és a veszprémi is. A hazai hagyományos mozihálózat összeomlás előtt állt, az utolsó pillanatában érkezett a kulturális minisztérium mentőöve: öt évvel ezelőtt mozifejlesztési programot hirdettek meg. A pályázat révén megújult a szombathelyi Savaria mozi mindkét terme, az előtér és a hangtechnika is. Tehát versenyképessé vált.

Index: – Egyre kevesebben járnak moziba, nem csak helyi szinten, hanem országszerte – még a plázákban is évről évre csökken a nézők száma. Miért változtak meg a mozizási szokások?

MR: – A moziba járók 95 százaléka 19 és 35 év közötti. A rendszerváltás után felnőtt újabb generációk igényei alapjaiban változtak meg. Ehhez járult a vizuális kultúra változása is, például elindultak a kereskedelmi televíziók. Minden felgyorsult, beleértve a filmeket is. Ma már a Terminátort lassú és unalmas filmnek találnánk. A plázáknak is van konkurenciája, például a házimozi vagy a DVD-lejátszó, de már az ajtóban kopogtat a jövő technológiája: egy-két éven belül az otthoni számítógép segítségével kölcsönözzük és töltjük le a filmeket. Sajnos a moziknak az sem tesz jót, hogy egy új film megjelenése után 3–4 hónapon belül a DVD-változat megjelenik a boltokban. Ráadásul a forgalmazóknak az eladásból nagyobb bevétele származik, mint a kölcsönzésből. Nem beszéltem még az illegális letöltésekről, amelyek szintén súlyos veszteséget jelentenek a moziknak. Egyébként Európában 2005-ben 25 százalékkal csökkent az eladott mozijegyek aránya. Kevesebben néznek amerikai filmeket, de nőtt az érdeklődés a nemzeti filmek iránt.

Index: – A Örökmozgó Művészmozi nevéből is kiderül, hogy főleg art filmeket vetítetek. Hogyan lehet becsalogatni a nézőket a művészfilmekre?

MR: – Nézőink döntő többsége főiskolai hallgató. Amúgy azt gondolom, van egyfajta elfordulás a közönségfilmektől. Budapesten ez egyértelmű, a fővárosban jelentős a művészfilmek látogatottsága. Ez egyrészt az értelmiségiek magas számával magyarázható, másrészt Pesten nem csak a fiatalok járnak moziba, hanem a nyugdíjasok is. Vidéken utóbbiak legfeljebb a Passióra vagy a Horthy-filmre kíváncsiak. Hogyan lehet nézőket toborozni a művészfilmekre? Sok munkával, marketinggel, a fiatal korosztály megnyerésével. A mozgóképkultúra és médiaismeret már mindenhol kötelező tantárgy, amelyhez vetítésekkel lehet kapcsolódni. És persze pályázni kell, hiszen a fejlesztési mellett ma már jelentős a működési támogatás is.

Index: – Veszprém hasonló karakterű város, mint Szombathely, például itt is működik felsőoktatási intézmény, ennek ellenére itt a pláza mellett csak tengődő filmklubokat látunk, az egyetemisták pedig alig érdeklődnek a mozizás iránt. Mit kell tennie egy filmszínház vezetőjének, hogy sikeresen tudja működtetni az intézményét?

MR: – A BDF Örökmozgó Művészmozi egy vetítésre jutó átlagos nézőszáma 1995-ben 72 fő volt. Most 23. Az utóbbi adat a mai viszonyok között igen jónak számít – a tendencia viszont elkeserítő. Veszprémben korábban, ha jól tudom, a régi moziépületben, a Dimitrovban, a Művészetek Házában, illetve az egyetemen is működött mozi. Sajnos Veszprémben a pláza igen jó helyen, a belváros közvetlen közelében telepedett meg. Ez eleve behatárolja a lehetőségeket. Mindazonáltal azt gondolom, mint minden más a mai világban, a mozi esetében is rengeteg múlik az első számú vezetőn és az önkormányzat hozzáállásán. Nekünk Szombathelyen szerencsénk volt, a Savaria mozi igazgatójának, Németh Sándornak sikerült kivezetni a mozit a válságból. Gyakorlatilag önkormányzati támogatás nélkül életképes maradt. Igaz, mint említettem, sikeresek voltak a fejlesztési pályázatok. Mindazonáltal sok esetben a multiplex mozi most is előbb kapja meg a premierfilmeket, mint a Savaria. Egyértelmű, hogy az egyetemistákra támaszkodva, jó helyen, alacsony rezsiköltség mellett Veszprémben is lehet sikeresen művészmozit üzemeltetni.

Index: – Az Örökmozgó már túl van a tizenötödik születésnapján, ennyi idő alatt már megélt néhány mélypontot a nézettséget illetően. Milyen módszerekkel lehet visszahódítani a közönséget?

MR: – A nézettség folyamatosan csökkent, három-négy éve stabil. Visszahódítani a hagyományos marketing feladásával lehet, de csodákat nem szabad várni. Nálunk az oktatáshoz is kapcsolódnak a vetítések. Idén például a szabad bölcsészeknek Lányi András indított egy kurzust. Index: – Milyen tanácsot adnál a veszprémieknek? Hogyan lehetne beindítani újra a moziéletet? MR: – Mint már mondtam, az egyetemistákra, a középiskolákra és a helyi értelmiségre támaszkodva. Arra kell törekedni, hogy a költségek alacsonyak maradjanak, igénybe kell venni a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatását, és nem ártana némi önkormányzati segítség sem. A siker egyébként garantált. Ez nem üzleti vállalkozás, tehát nagy bevételeket, profitot nem szabad várni. A siker azt jelenti, hogy lehet művészmozit úgy működtetni egy megyeszékhelyen, hogy a költségeket fedezni lehet a támogatásokból és a jegybevételekből. Másrészt nem fognak tömegek járni művészfilmekre, tehát nem szabad csodára várni, de az átlagnézettség ott is eléri majd a 20-at. És ez jó.