Nem kell bemutatni Snétberger Ferencet városunk közönségének, hiszen az utóbbi években rendszeresen játszott Veszprémben. Emlékezzünk csak felejthetetlen szólókoncertjére a 2004. évi első Veszprémfeszten Al DiMeola előtt, vagy amikor nemzetközi jazzsztárokból álló zenekarával fellépett a másodikon, és még arra is volt ereje, hogy Bobby McFerrinel duettet adjon elő a deszkákon.

Ötvenedik születésnapját ünnepeli – mondjuk ki – hazánk világhírű gitárvirtuóza ezzel a turnéval, amelynek keretében vasárnap lépett fel a Petőfi Színházban (a turné egyébiránt New Yorkban, az ENSZ székházban kezdődött január harmincadikán).

Nos, a koncertről. Ennyi emberre mondják, hogy még a csillárokon is lógtak. Kétségtelen hogy elég szorongósra fordult a figura a pótszékek miatt. Mészáros Zoltán menedzser rövid bevezetője után lépett a színpadra Snétberger Ferenc. A műsor első felében akusztikus gitárfantáziáit adta elő kíséret nélkül. Egy kis improvizációval indított, aztán egy olyan szerzemény következett, aminek még címe sem volt. „Majd menet közben adunk neki valamit” – adta tudtunkra, nagy derültséget kiváltva a publikumból.

Különös zenét játszik a Berlinben élő magyar művész. Vonzalma a latin zene iránt nyilvánvaló, hiszen játszott bossanovát, szambát, tangót, mindezt vegyítve a cigányzenével és a kicsit melankolikus jazzfutamokkal, amelyek oly jellegzetessé teszik gitárjátékát. A végére még odaragasztott egy magyar népdalátiratot, a „Kiskece lányom” kezdetűt, alaposan megfűszerezve más zenei elemekkel. Így ért véget az első rész, nem meglepő módon kirobbanó sikert aratva.

A második felvonás egy kicsit meglepett, hiszen a gitáros mellett színpadra lépett városunk büszkesége, a nem kevésbé híres – Kováts Péter vezette – Mendelssohn Kamarazenekar. Róluk nem volt szó, de sebaj. Ezúttal a klasszikus zenész Snétberger Ferencet hallgattuk, előadták híres művét, a zenekarra komponált In Memory Of My People című darabot, ami a roma holocaustnak állít emléket. (Egyszer azt mondta egy interjúban, hogy kötelességének érezte megemlékezni erről a tragédiáról, hiszen erről mindig elfeledkeznek.) A darab természetesen nagyon nyomasztóan kezdődött: Snétberger a zene eszközeivel sokkolóan adta vissza a holocaust borzalmait, később, egy váratlan dinamikai váltással a cigányzene virtuóz futamai zakatoltak. Az eredetileg a Liszt Ferenc Kamarazenekarral felvett mű óriási sikert aratott, a színpadon is megelégedettség sugárzott a muzsikusok arcáról, miután befejezték.

Ezután Snétberger még három számot játszott a publikumnak – és ekkor megnőtt a nézők a száma is, ugyanis a Mendelssohn Kamarazenekar a színpadon maradt, és ők is szakértői fülekkel hallgatták Salgótarján szülöttének nem mindennapi fantáziáit.

Snétberger Ferenc neve jól ismert Európától Amerikáig, de még Japánba is eljutott a híre. Szerintem a veszprémi közönség a nem mindennapi zenei élmény után megértette, miért. A koncertet az utókornak is megörökítették, hiszen filmfelvétel készült róla, és a tervek szerint a Karácsonyra fog a DVD megjelenni.