A minap az alábbi kijelentést tette egy oktatáspolitikával foglakozó politikus: „Az oktatás nem más, mint humán erőforrás-befektetés”. Ezt minden jóérzésű szülő nevében kikérem magamnak. A kijelentés szerint az állami oktatáspolitika csak azon fáradozik, hogy a multinacionális vállalatok és a gazdaság szereplőinek torz igényeit kielégítsék, és gyermekeinket kényszer alatt arra oktassák, amilyen igény jelentkezik a „humán erőforrás piacon”.

Érthetetlen ez a cinizmus és ez a behódolás a tőkének. A XXI. század kapujában az oktatásnak kiemlkedő szerepet kell betöltenie. Olyan oktatáspolitikát kellene folytatni, hogy minden gyermek pedagógiai felügyelettel sajátítsa el az emberiség történetét, mert ha ezt nem ismeri, állandóan tértelen és feszültségekkel telt lesz az élete. Egyértelműen a természettudományokat kellene előtérbe helyezni, ugyanis a tudományok ismerete nélkül minden tudás felületes lesz. Az alapképzéshez az jelenleg olyan ismeretanyag áll a rendelkezésünkre, amit egy ember már képtelen komplexitásában elsajátítani – tehát átfogó, szemléletes alapképzés után a felnövekvő gyermek értelmének, tehetségének és elsősorban érdeklődésének megfelelően lehessen szakosodnia, illetve tehetségét kibontakoztatni. Az nem baj, ha egy bútorasztalos jártas a művészetekben és a tudományokban alapszinten, de az nagy baj, ha egy „tudós” csak egyvalamihez ért, és azt sehová nem tudja beilleszteni. Sokszor találkozhatunk valóban kitűnő gondolkodókkal, tudósokkal, akik szakmai tudásukat és ismereteiket minden esetben teljes összefüggésrendszerben tudják értelmezni, sajnos azonban vannak olyan emberek, akik a valóság egy szegmensét ismerik csak, és azzal kápráztatják el környezetüket, hogy egyetlen mondatukat sem lehet megérteni. Védelmükben mondom, ha pl. egy ilyen előadás mondatait utólagosan próbáljuk megérteni, akkor hosszú, fáradságos értelmezések után egy tudományterületről csodálatos dolgokat ismerhetünk meg.

Tudomásul kell venni, hogy az iskolai osztályokban nem masszák ülnek, akiket robotokká kell kiképeznünk, hanem önálló, gondolkodó emberpalánták, individuumok. A pedagógia és az oktatás feladata csak egy dolog lehet: minden gyermekből ki kell hozni a maximumot, és bölcs, gondolkodó embereket kell belőlük formálni. Teljes mértékben el kell vetni a már idézett kijelentést, hogy „ az oktatás az humán erőforrás befektetés”.

Az elkövetkezendő időszakban többet kell foglakozni a jövőnkkel. Pontosítani kell, hogy milyen életkörülmények között élünk, és fognak élni leszármazottaink. Tiltakozni kell az ellen, hogy hazánk közlekedési csomópont, az ipari parkok és a raktárak országa legyen, hogy az erdőinket felemésszék az erőművek, a fatolvajlás, az urbanizáció, a lakóparkok és az értelmetlen zöldmezős beruházások. Tiltakozni kell az ellen, hogy vizeinket szennyezzék a környező országok és mi magunk. Tiltakozni kell az ellen, hogy a mezőgazdaságban más nemzetek érdekeinek megfelelően a termelés visszaszoruljon, a szőlőtőkéket kivágjuk, a baromfitelepeket a madárinfluenza miatt bezárjuk, a szarvasmarhatelepeket minimálisra korlátozzuk, ez által a tejipart megszüntessük. Tiltakozni kell az ellen, hogy ásványvíztelepeinket külföldiek üzemeltessék, a megmaradt és már a talajfelszín erroziója miatt kopár szabad területeken mindenféle külföldi tulajdonú erőmű működjön (energia liberalizáció). Mindenkinek a szabad fantáziájára és egyéni ismereteire bízom, hogy mit lát a jövőben. Amit most leírtam, az a valóság. A törvényalkotók azt sugallják, hogy ilyen jövőnk legyen. A tudatosan alacsony szellemi színvonalon tartott lakosságot arra nevelik, hogy jó munkaerőt neveljenek gyerekeikből, kellő mértékben szolgalélekkel és sekélyes érzelmekkel.

Javaslom minden embernek és családnak, hogy tegyen ez ellen. A gyermekeket, lehetőség szerint – ha máshol nem kapják meg –, az otthonokban tanítsák meg a természet szeretetére, igyekezzenek kulturált művészeteket és tudományokat kedvelő elméket nevelni. Úgy tűnik, az államra az elkövetkező időszakban, nem lehet számítani. Össze kellene fogni, hogy a tehetséges gyerekek tudjanak tanulni, és a közgazdászok által kiszámított tandíj ne tegye lehetetlenné a továbbtanulásukat. A tőke és az állam spekulációja teljesen nyílt és átlátható. Megsanyargatom a diákot azzal, hogy az oktatáshoz olyan pénzeket kelljen befizetni, ami lehetetlen (ismerve tudatos honfitársainknak eladósodását). Majd pedig a diákhitellel tökéletesen röghöz lehet kötni a tanulót. A figyelmetlen és kiszolgáltatott diák egyetemi évei alatt teljes mértékben kiszolgáltatottá és eladósodottá válik. Jobbik esetben egy multinacionális cég mesésnek tűnő ösztöndíjával válik eladósodottá vagy kényszermunkásává.

Ismét úgy tűnik, hogy indokolatlanul sötét jövőt vetítek előre. Ismerve a jelen törvényeket és mindazokat a törvénytervezeteket, amiket politikusaink előterjesztettek, azt gondolom, mérsékelt és racionális összefüggések feltárásával világítottam rá az igazi problémára.

Lehet még fokozni ezt a bizonytalan jövőképet. Sajnos igen, ehhez még hozzászólhat a globális klímaváltozás. Néhány éve még fizetett tudósok vaklármának tulajdonították a globális klímaváltozást. Napjainkban szinte pánikszerűen üléseznek a politikusok, és még igen sokféle csoportosulás. Pánikhangulat érződik ki többek között a Stern-jelentésből is. Amikor írom ezeket a sorokat, Angliában példátlan hideghullám és havazás indult meg. Lebénította a repülőtereket, a közlekedést, az áramszolgáltatást. Mi a reakció? „A szélsőséges időjárás X millió fontsterling veszteséget okozott az angol gazdaságnak”.

Az USA téli időjárása is rendkívüli módon szeszélyes volt 2006-ban és 2007-ben. Az amerikai kormányzat tartja magát, és azt mondja: az amerikai gazdasági álom és növekedés érdekében nem csatlakozik a kiotói egyezményhez, noha napjainkban elnökük elismerte, hogy az országukat és államaikat súlytó klimatikus katasztrófák az emberi cselekedetek miatt alakultak ki. De azért sem mérséklik a széndioxid-kibocsátást. Azzal próbálják lelkiismeretüket nyugtatni, hogy elképesztő mennyiségű pénzt fordítanak kutatásra. Ismerjük a bértudósok áldozatos munkáját. Többször említettem, hogy az egyik ilyen tudóscsoport azon fáradozik, hogy hogyan lehetne az embert áttelepíteni a Marsra, és annak légkörét (ez nem vicc) az ismert CO² kibocsátással és termeléssel hogyan lehetne felmelegíteni. A véleményem egyértelmű: Földünk ökológiai egyensúlyát kellene közös összefogással esetlegesen stabilizálni addig, ameddig nem áll be egy lavinaszerű összeomlás. Nincs haladék. A valós és felelős tudománynak felül kell kerekednie az esztelen emberi gyarlóság felett.

Ne feledkezzünk meg az adatgyűjtésekről és a napi események feldolgozásáról sem. Csak ezeknek az eredményeknek komplex (!) feldolgozása teszi lehetővé, hogy a pusztán futurológiai okoskodásokon túl cselekvő tevékenységre serkentsük a Földön ma élő embereket. Lehet, hogy reménytelen elgondolás, de össze kell fogni, és az észnek győzedelmeskedni kell a sötét és sokszor nem tisztességes gondolatok felett.

Írta:
Szacsky Mihály