Közel két hete tanakodunk Husi barátommal, hogy hogyan is lehetne kiiktatnia húsleveskockát az életünkből. A folyamatos teóriagyártás kevésbé rögös útjáról ma letértünk a gyakorlat sztrádájára… Öveket bekötni!

Először is engedtessék meg nekem, hogy bemutassam barátomat: Ő Husi. Egy tompormanó. Mellékállásban ő is gasztronauta, mint én. Képen a húsleveskommandó, arcélen az elszántság és a jövőbe vetet hit. És az öröm.

Egyéb hozzávalók:

- 1,5 kg mangalica tarjacsont
- 3 csirke farhát
- 2 db velős csont (Módri Györgyi művésznő felajánlása)
- egy darab marhahús
- 1 üveg kései szüret (Badacsonyi Olaszrizling)
- két fej fokhagyma, 4 vörös
- 3 kg leveszöldség (petrezselyem gyökér, sárgarépa, karalábé, zeller, kel)
- 2 db galamb egészben
- fűszerek (tarkabors, friss szurokfű, szerecsendió virág, szárított lilapereszke, sáfrányos szeklice, só)
- meg ami még van otthon és szereted…

Első és legfontosabb momentum a hozzávalók előkaparása a kamrából. A bor meglelése a legfontosabb: nem lehet főzni anélkül, hogy ne tesztelgessük az ízlelőbimbókat…

Husi sok husival… Mangalica tarja hegy az Üveghegyen is túl. Eme húsok sorsa a – szárazpácolás után – a grillezőre van megírva…

Csendélet szurokfűvel… Az anyatermészet furcsa fintora, hogy ez az amúgy mediterrán növény január közepén is növöget az udvaron…

A leveszöldség hámozásának árnyoldalai…

A „szerecsendió-virág” nem virág, hanem a termés húsától megszabadított, a magról leválasztott magköpeny. A XVI. század óta kedvelt fűszer Európában, nem csupán sajátos íze, de bódító, izgató hatása miatt is. Afrodisztikus jellegét elsősorban a magban található illóolajnak tulajdonítják, hírnevét szerte Ázsiában és Európában ezeknek a mámort és nemi izgalmat keltő anyagoknak köszönheti. Illóolajainak fő alkotórésze, a miriszticin, ami az MDA néven ismert szintetikus drog alapanyaga is egyben. Gondoljuk, kipróbáljuk: reszkessetek NŐK!

A szárított lila- és fenyőpereszke egy kis őszi erdőízt hivatott beleadni a levesünkbe…

Természetesen a főzés tudományának gyakorlása közben megszomjazik az ember… Hát még, ha gasztronauta!!!

A szegény magyar gasztronauták sáfránya a sáfrányos szeklice (latin neve: Carthamus tinctorius L.)! Angolul Safflower, de válogathatunk a magyar népies elnevezések közül is, amely a népszerűségére is utal: magyar pirosító, magyar sáfrány, olajözön, parasztsáfrány, pórsáfrány, szaflór, szeklice, vadsáfrány. (Írja a Wikipédia.) A piacon vettem egy bácsitól.

A nagy poharazgatásban majdnem megfeledkeztünk a petrezselyem zöldjéről… Husi szerencsére talált egy kicsit a kertben – bár, mint ez a képen is látható, kicsit méltatlan mennyiséget…

Két galamblelkű kezében két galamb… Levesbe vele!

No, kérem szépen: így néz ki, amikor kicsi lángot libbentünk alája… Nem habozunk, így hagyjuk holnap reggelig (most délután van), hogy lassan, de biztosan összefőjenek az ízek… Majd miután kihűl, leszedjük a zsírját, óvatosan leszűrjük a levest, és kidobjuk a húsleveskockákat a kamrából…