„Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében.”

„A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott....., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott, és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.” (Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
6 tojás sárgája
6 dkg olvasztott vaj
5 dkg porcukor
4 dl langyos tej
1 evőkanál rum
2 dkg élesztő, langyos, cukros tejben megkelesztve
csipetnyi só
zsír – a sütéshez
porcukor, lekvár

Ilyenkor megkerülhetetlen étek a farsangi fánk. Ez a könnyen „megfázó” finomság megköveteli a körültekintő és alapos előkészületet. Minden hozzávalót tartsunk melegen – a lisztet, a tojásokat, a tejet, a vaj is olvasztott legyen. Akkor kezdjük sütni bő zsírban (az olaj nem az igazi), amikor már az asztalnál ülnek, folyamatosan, hiszen az állandó utánpótlásra – amennyiben jól jártunk el – szükség lesz…

50 dkg – pár órán keresztül meleg helyen tartott – réteslisztet, 6 tojás sárgáját, 6 dkg olvasztott vajat, 5 dkg porcukrot, 4 dl langyos tejet, 1 evőkanál rumot, 2 dkg langyos, cukros tejben megkelesztett élesztőt és egy csipetnyi sót alaposan összedolgozunk fakanállal, vagy robotgéppel. Gusztus dolga. Letakarva langyos helyen pihentetjük 40 percig, míg jól megkel.

Majd lisztes deszkán hüvelykujjnyi vastagságra nyújtjuk, kiszaggatjuk, és letakarva duplájára hagyjuk kelni. Ekkor sütjük ki, erősen forrásban lévő, nem füstölgő, bő (úgy 4 ujjnyi) zsírban, először fedő alatt. Fontos, hogy a fánkok úszkálni tudjanak, és ne ragadjanak össze. Inkább ne tegyünk egyszerre sok fánkot a zsírba. A másik oldalt már fedő nélkül sütjük, ha ez az oldal is kipirosodott, lyukas kanállal kiszedjük, porcukorral meghintjük. Felmelegített barack-, ribizli- vagy málnalekvárt adunk melléje.

Igyunk hozzá egy pohárka aszút, lehetőleg badacsonyit, vagy kései szüretelésű tokaji furmintot…