A Palatinus Klub szerény tevékenységével, de mérhetetlen lehetőségeivel ismét arra készül, hogy a hátrahagyott év történéseit, változásait rendező elveinek megfelelően összegezze. A Palatinus Klub 2003-tól folyamatosan adatokat gyűjt földünkről, a természetről, az élővilágról és magáról az emberről, annak életéről, tevékenységéről. Ez a szellemiség megköveteli az adatgyűjtést, múltban bekövetkezett folyamatos események elemzését, az aktuális történések értelmezését. Mindezek birtokában van csak lehetőség arra, hogy a jövő eseményeit is előre vetítse.

Az elmúlt időszakban végzett kutatások, elemzések és az ezekre épülő vélemények, megállapítások a földi életre vonatkoztak és minden tekintetben, megállták helyüket. A visszafogott és szenzációhajhászást mellőző megállapítások, tények, elemzések reményeink szerint sok emberhez eljutottak. Úgy érezzük, komoly baj van, mégpedig az, hogy akikre a problémák megoldásai tartoznának, azok vagy nem olvasnak, vagy nem akarnak szembesülni a megváltoztathatatlan tényekkel. Törvények mögé bújnak, amit ők maguk alkotnak, és arra hivatkoznak katasztrófák esetében, hogy mindenben betartották a törvényi előírást. Csakhogy ezeknek a törvényeknek jelentős százaléka rossz. A társadalmi törvények egyike sem állta ki az idők próbáját.

A döntéshozóknak tudomásul kell venni, hogy a társadalmi törvények mellett létezik egy másik törvénytár, ami a természettudományokhoz tartozik. Ezt nem emberek írják. A tudósok feladata, hogy ezt felismerjék, felfedezzék és leírják. A természet törvényeit a gyarló ember sokszor próbálta saját szánalmas törvényeivel felülírni, megváltoztatni, de ez még soha nem sikerült. A természet törvénye úgy működik, hogy minden hatásra, változásra, beavatkozásra választ ad. A természet nem mérlegel, nem indokol, a törvényszerű folyamatok lezajlanak. Azok, akik a természetre ható változások lehetséges módozatait nem képesek előrevetíteni, csak a napi túlélésre gondolnak, vagy rövid távú célkitűzéseket valósítanak meg, melyek beindítják a jövő katasztrófáihoz vezető folyamatokat. Ezzel természetesen – minden szépítés nélkül – bűncselekmények halmazát követik el. Ezek túlságosan nagy szavak?

Gondoljunk bele abba, hogyan mérgezik az ivóvizet, gyanús – élelmiszernek tűnő – valamikkel etetik az embereket, ami nem biológiai táplálék, felborítják az ökológiai egyensúlyt, lakhatatlan klimatikus viszonyokat hoznak létre, fajokat irtanak ki…, és még hosszú oldalakon keresztül sorolhatnám a bűnlajstromot, amiben még az emberölés is szerepel (igaz lassú halálnemben). A baj az, hogy nem ők bűnhődnek felelőtlen tetteik miatt, hanem azt utódaiknak kell elszenvedniük a következményeket.

Mit tapasztalhatunk napjainkban? Hazánkban a kultúra minden idők legnagyobb válságát éli meg. A tudomány fogalmát érdemtelen zagyvaságoknál hangoztatják, miközben a valós tudományos életet a szatócs, kereskedői szintre züllesztik. Sajnos az érzelmektől sem mentes kijelentéseim nem alaptalanok. A kultúra és a tudomány minden nemzet legnagyobb kincse. Az emberiség a korai civilizációkban is felismerte, hogy a tudást csak úgy tudja továbbadni, ha a jövő nemzedékét mindenre kitanítja. Tehát az oktatás lehet csak a tudásalapú társadalom jövője. Az nem vezet eredményére, hogy ha a profit és a multinacionális érdekek határozzák meg azt, ki tanulhat és mit, természetesen piaci alapokon. Azt halljuk, az oktatás üzlet. Törekedjenek az intézmények arra, hogy külföldi fizetős hallgatókat fogadjanak, tehetséges diákjaink utazzanak külföldre, ott tanuljanak úgy, hogy közben egy életre eladósodjanak. A külföldi diákok is hazautaznak, lányaink-fiaink pedig nem tudnak visszatérni, mert az ösztöndíjat fizető multinacionális vállalat határozza meg, hogy hol dolgozzanak. Azt halljuk, hogy az oktatást át kell reformálni, mert a külföldi tőke igényeinek megfelelően kell a hazai oktatást elvégezni, úgy, hogy közben az összeszerelő „bádogvárosokban” az európai uniós bérezés alsó szintjén fizetik a munkabért, ha ezt annak lehet nevezni. Nem az a cél, hogy művelt, okos, intelligens társadalom nőjön fel, hanem abba az irányba haladunk, hogy az „oktatásiparnak” ki kell szolgálnia a profitipart.

Abban az esetben, ha az oktatás színvonalát nem a nemzet határozza meg, feltételezhetjük azt is, hogy a tehetséges, kreatív, tudományos elhivatottságra született embereknek ismét rabszolgamunka, alkoholizmus, kábítószerfüggőség, depresszió lehet csak a jövőjük. Nem tagadható az a szándék, hogy a kiváltságos és megfelelő családba születnek gyerekeknek teremtődjön meg a lehetőséget arra, hogy külföldön tanuljanak és boldoguljanak. Lesznek olyanok, akik tudományos eredményeket érnek el, igaz mindig hontalanok maradnak.

A hazai tudományos élet fellazítása folyamatban van. Nyíltan megfogalmazott célként hangzott el, hogy csak az számít tudományos eredmények, ami profitot hoz, illetve a tőke csak arra ad kutatási pénz, ami majd profitit hozhat. Azt látom, hogy „nagytudású” pénzemberek és kereskedők mondják meg, kinek, miben kell okosnak lennie. Keserű humornak számít az, amit nemrég hallottam: „Egy manager azt mondja egy embernek, hogy szeretnélek felkérni egy koncertkörútra, ahol Beethoven zongoradarabjait kellene előadnod. A válasz meglepő. Én nem tudok zongorázni. Manager: de hát én jól megfizetlek.”

Az elmúlt évben szomorúan lehetett tapasztalni azt, hogy a tudományt és a tudósokat milyen mértékében befolyásolja a pénz hatalma. Egy értékes beszélgetésen egy egyetemi dékán azt mondta, hogy úgy próbálja a kar tudományos munkájának színvonalát emelni, hogy meghívja a tőkét, kicsit prostituálódva felvállal minden, még a tudomány határain belül lévő munkát. Tökéletesen körültekintően és rugalmasan az adminisztratív tudományos elvárásoknak megfelelően szervezi, hozza létre a kutatócsoportokat. Minden kutatási program élére akadémikusokat igyekszi állítani. Az elképzelés bevált, a kutatási programok működnek. Az előnyök mellett van egy baj: az intézmény korábban megszerzett nemzetközi hírneve a tudományos életben egyre fogyóban van.

Ezeken a problémákon sokat lehet gondolkodni, beszélgetni. Kitűnő vitatémákat is lehet felvetni. Az igazi baj ott van, hogy közben környezetünk minden túlzás nélkül visszafordíthatatlanul romlik, az emberiség helyzete már napjainkban is drámai fordulatokat vett. Miközben a tudósokat a tőke elkápráztatja, megvásárolja (ha nem alkalmazkodnak, akkor tönkreteszi őket), az idő alatt a természet a maga törvényei szerint visszavág a felelőtlen emberi cselekedeteiért. Eljutottunk oda, hogy a természet számos területen nem tud megújulni, kimerülnek a készletek, feléljük unokáink és utódaink minden lehetőségét. Miért? Színes papírokét, amit pénznek mondanak.

folyt. köv.

Írta és szerkesztette:
Dr. Szacsky Mihály