A Zsinóron nagyszabású bábfilm. Látványa annyira lenyűgöző, hogy nekem szinte mindegy volt, miről szól a történet, bár lehet, hogy másfél óra szépségért nagy ár többszáz ember négy évi munkája és 5 millió euró. Persze találunk tartalmat is a forma mögött, de a film legnagyobb erénye a technika és a látványvilág, mely az élettelen bábarcok Sylvester Stallone-i magasságokba emelkedő rezdületlenségét kifejezéssé varázsolja.

Bábelőadások esetében mindig kérdés, miért éppen bábbal, és miért azzal a típusú bábbal készítik az előadást. A bábkritikusok, bábesztéták nem túl népes – mondhatni családias – tábora körében sokszor felmerül ez a kérdés. A Zsinóron esetében azonban nem nagyon kérdőjelezhető meg az eszközválasztás, a technika összhangban áll a mesével.

Persze ez nem is csoda, hiszen a két törzs harcáról szóló mese világát olyan lényekre írták, akiknek teste és lelke zsinóron függ. A dán Naja Marie Aidt és a rendező Anders Ronnow Klarlund marionettekre találta ki a történetet, azaz olyan lényekre, akinek testrészeiből zsinórok nyúlnak felfelé az égbe. A bábok testi adottságai beépülnek a mesébe. A habaloniak és a Zerithek világában az égből lenyúló szálak egy-egy létezőhöz tartoznak, s elvágásukkal báb meghal., a két egymással szemben álló törzs tagjainak halálát fejzsinóruk elvágása jelenti, faragás által születnek és tető nélküli házakban laknak (a zsinórok miatt ugyebár).

De nemcsak külső, hanem belső világuk is idomul marionett-ségükhöz: a filmben a bábtechnika ontológiai távlatokat kap. Ez a „dróton rángatott” bábfajta közismert szimbóluma a függésnek, a szabadság hiányának, s ez szépen illeszkedik a történethez. Hal Tara királyfi elindul, hogy megbosszulja apja halálát, ám kiderül számára, hogy országa életét évszázados hazugságok és sötét manipulációk határozzák meg. Ármány, hazugság, gyűlölet mozgatják a szálakat Habalon életében.

A marionett-technika felülről jövő hatalom akaratát kényszeríti a bábra, viszont a bábu ugyanettől a hatalomtól kapja életét. A bábos kezében az istenihez hasonló hatalom van, míg mondjuk egy kesztyűs báb esetében az alulról mozgatás inkább a zsigeri erők jelenlétére utal. Nem véletlen, hogy Vitéz László durva figura, aki sokat gondol a nagymamucika palacsintájára, annak sütőjével pedig gondolkodás nélkül fejezi ki indulatait. Ehhez képest a marionett intelligensebb és bonyolultabb báb, mozgatása az „iszonyatosan nehéz” tudományos kategóriájába tartozik, s mindez egy hős eposz bonyolultságának méltó társa.

A zsinórok a filmben pozitív jelentést is kapnak. A Zerithek törzsi mitológiájában bizonyos szálak az összetartozást jelképezik, egy olyan erőt, ami összeköt valahol az égben, ahol a zsinórok végződnek. Így válnak a madzagok egyszerre a szeretet és a gyűlölet kifejezőjévé. Az ember szabadsága pedig a kettő közti választás lehetősége. A marionett tehát, abból fakadóan, hogy felülről mozgatott bábtípus, alkalmas arra, hogy megjelenítse ezt a mitikus eposzt, melyben a sors és az emberi lélek erői mozgatják a szálakat.

A Zsinóron új kísérlet még a bábfilmek között is. Igazi bábvilág, mely nem akarja a valóság illúzióját kelteni, hanem felvállalja a szereplők „bábságát”, s így meséli ezt a fantasyt. Olyannyira újszerű, hogy még a werkfilmet is végigizgultam.