Tavaly nyár végén költöztem Veszprémbe. Bevallhatom, én is azok közé tartoztam, akik egynapos városnak tartották – és tartják – a megyeszékhelyet. Korábban csak a balatoni nyaralások, a strandolás és kisfröccsözés monotonitását elűzendő látogattam a városba, és nem is igazán kedveltem. A váron kívül igazán soha sem tudtam elképzelni, hogy vajon mi miatt lenne érdemes ide jönnöm.

Nos, később a vár is csalódást okozott. Mert minek is kellene lennie egy várban – összehasonlítva mondjuk más olyan városokkal, ahol szintén megvan még a közép- és törökkori vár? Budát nem lehet idesorolni méretei és eltérő funkciója miatt – erődített város –, de Eger és Esztergom vára nagyjából hasonló szerepet töltött be, és adottságaik is megfeleltethetők Veszprémének. Vagyis elkülönülten álló várhegy, ami egyben egyházi székhely, ideértve egyúttal lakófunkcióját is. Mindkét helyen föllelhető egy-egy helytörténeti és/vagy vármúzeum, egyháztörténeti és művészeti kiállítás. Veszprémben ezek közül nincs semmi. Az érseki palota bútorait széthordták, ami van, az olyan is, a Gizella Királyné Múzeum pedig, bár kiállított anyaga értékes, de nem vonzza a turisták tömegeit. Vármúzeum pedig egyáltalán nincs. Van ellenben néhány képtár, ami szintén egy jól körülhatárolható és szűk réteg érdeklődését elégítheti ki. A bazilika szerencsére belülről is olyan impozáns, mint kívülről.

Ezen kívül a várban nem lehet semmit csinálni. Nincs borozó vagy kávézó – az új galéria kávézója is zárva tart ősztől, – és ami talán még lényegesebb, nem lehet fölmenni a falakra, nem lehet a kilátásban gyönyörködni, pedig a várhegy minden oldaláról belátható a város. Nincsenek falakon rohangáló és szüleikre frászt hozó kiskölykök, nincsenek kiszuperált ágyúk, omladozó lőrések, bástyák. A történelmi romokat kereső vagy kiszúrja királyi párunk szobra mellől a Margit-romokat, vagy nem… Belülről a vár egyáltalán nem vár jellegű, sokkal inkább egy barokkos kisvárosra emlékeztet.

Ezzel nem is lenne baj, ha… Ha kapcsolódna hozzá egy valódi, élő, a múltat megidézni képes váralja-település is. Galériákat itt inkább el tudnék képzelni, ahogy kézműves és szuvenír boltokat – tényleg, mi is Veszprém elfogadott logója, ami visszaköszön az ajándéktárgyakon, ahogy a soproni Tűztorony, a kőszegi polgárházak, a tihanyi apátság stb. teszi? Hol vannak például a hajdani piacról a mai árusok? A Jókai utca és a Buhim-völgy, esetleg a Dózsa-város vár felőli része pedig alkalmas lenne ilyen funkció betöltésére, ha a Kossuth utcát sajnos már ilyen szempontból tönkretették. Ehelyett bankok, mobilszolgáltatók és különféle hivatalok terpeszkednek a történelmi belváros megmaradt részein. A hajdani fürdőház épülete egy éve vászon alatt, üresen árválkodik az Óváros téren.

Hiányolom a zegzugos utcák bohém hangulatát, az utcára kitelepedő festőket, a hangulatos borozókat. Tudna valaki olyan helyet ajánlani, ahol bor mellé lehet pogácsát vagy zsíros kenyeret kapni? Egyáltalán, hányan ismerik a Várral szemközti református templom kertjét, a félig eltűnt romantikus lépcsőket, ki tud városi mondákat a dombok mélyében rejtőző barlangokról, a sötét alagutakban egymást elveszítő szerelmes párokról, duhaj török agákról?

Az állatkert miatt – mint nem megrögzött állatrajongó pesti – biztos nem jönnék Veszprémbe. Olyan van Pesten is (és Pécsett és Nyíregyházán és és…). Lehetünk rá büszkék, mert a maga nemében tényleg nagyszerű fekvésű a hely, és sajátos hangulata van, de ezt akkor miért nem reklámozzák? Mielőtt Veszprémbe költöztem volna, még gyerekként látogattam meg utoljára, és soha eszembe nem jutott ittjártamkor, hogy a városban azt is érdemes megnézni. Pedig egyébként az lett volna.

Az Utcazene fesztiválról pedig soha nem hallottam. Jártam elég sok fesztiválon – Hegyalja, Volt, Sziget – de valahogy a veszprémi soha nem került szóba. Még akkor sem, amikor viszonylag friss emléknek kellett lennie, Kapolcs felé menet átszállóban.

Van még a Viadukt is, ami híres és szinte egyedülálló, de na és? Egyszer átmegyek rajta, esetleg még alatta is, de mit kezdjek még vele? Hol van róla az ismertető, valami szerény kiállító szoba – hja, a helytörténeti múzeum hiánya –, ahol meg lehetne tudni, hogy miért is épült? Ki építtette, mikor, milyen céllal?

Meg kellene találni azt a néhány kitörési pontot, ami Veszprémet egyedivé teszi, és amiről a turistáknak később is Veszprém fog majd fölsejleni. Vannak erre hivatott szakértők, a civilek és vállalkozók is igényelnék a város arculatának hosszabb távú meghatározását. Közhely, de a lehetőségek tényleg adottak, élni kellene vele.