Sultz Sándor: Igézet. Ki az, aki a költőt megigézi? Három nő, három életforma, három múlt. A századfordulót élő Bécs egy eldugott utcájában Lizl, a fiatal, életerős prostituált közös albérletben lakik Ginával, a kiöregedett nagyvilági nővel. Állandó, s nem éppen kívánatos vendégük Róza, aki kissé erőszakosan akar segíteni a halálosan beteg Ginán. A kínos segítőkészség okára hamar fény derül: Róza Vajda János költő felesége, Gina Vajda híres, nagy szerelme volt…

Index: – Sultz Sándor Igézet című színdarabjának ősbemutatója lesz a Petőfi Színház Latinovits Játékszínében december 1-jén. Hogyan került a darab érdeklődése középpontjába?

Kőváry Katalin: – Sultz Sándorral már több éve ismeretségben vagyunk, egy nyílt fórumon rendeztem az egyik darabjából jelenetet, ezek után Sándor ideadta ezt a színművet nekem, hogy az Éjszakai Színházzal mutassuk be. Az Igézet rögtön nagyon megtetszett, és mindenképpen meg szerettem volna rendezni, azonban akkori játszóhelyünk – a budapesti Pinceszínház – körülményei miatt nem került sor a színrevitelre. Időközben a Veszprémi Petőfi Színházhoz kerültem, mint művészeti vezető. Amikor találkoztam Meszléry Judittal – régi ismerősömmel, hiszen együtt jártunk főiskolára –, szóba került, hogy ő már játszott Sultz-darabban. Nekem akkor jutott eszembe, hogy ott lapul az íróasztalom mélyén az Igézet, és odaadtam Juditnak elolvasni. Attól kezdve, hogy úgy mondjam, zöld útja volt a bemutatónak. Mivel Bajcsay Mária is a színházhoz szerződött, ideális szereposztást sikerült kialakítani a két idősebb szerepre, és ehhez csatlakozott a szintén újonnan érkezett Szűcs Krisztina.

Index: – A darab Vajda János felesége, Bartos Róza emlékiratai nyomán született. A színmű mennyiben követi ezt az írást, mennyire valós eseményeket örökít meg a dráma írója?

KK: – Petrányi Ilona, a Petőfi Irodalmi Múzeum dolgozója több magyar drámaírónak adott már dokumentumanyagokat olyan költők életéből, amelyekben ő drámai lehetőséget látott. Petrányi Ilonának már a második bemutatót köszönhetem, hiszen Egressy Zoltán darabja, a Vesztett éden is így született – Madách Imre szomorú életéből. Sultz Sándor Bartos Róza emlékiratait és Vajda Jánosról szóló dokumentumanyagokat kapott meg, és nagyon izgalmasan kitalálta a színdarab történetet, melynek van valóságalapja is. Az például tényként kezelhető, hogy Róza látogatta a beteg múzsát, Ginát Bécsben, de a múzsa nyomoráról már eltérőek az adatok. Bartos Róza emlékiratai tele vannak csúsztatásokkal − hogy finoman fogalmazzak −, és a saját szájíze szerint örökítette meg a Vajdával való házasságuk történetét. Kiváló író volt, de nem tudott rendesen magyar nyelven, ennek ellenére nagyon élvezetes, nagyon furcsa és nagyon jópofa szöveget alkotott, bár ezt a színésznek nem mindig könnyű interpretálnia. Ebbe az emlékiratból átvett textusba építette bele Sultz Sándor teljesen szövegbarát módon saját drámaírói mondanivalóját, saját mondatait. Úgy is mondhatnám, hogy restaurálás, amit Sultz csinál – úgy egészíti ki Róza mondanivalóját kerek egésszé, mint ahogyan egy faldarabkát restaurálnak.

Index: – Miért érdemes megnézni az előadást?

KK: – A színpadon nagy hagyománya van az olyan típusú daraboknak, ahol két vagy három ember vérre menő harcot vív egymással. Ezeket általában a közönség jól szokta fogadni, mondhatnám példának Mrozek Emigránsokját vagy Sartre Zárt tárgyalását. Amikor a közönség tanúja lehet annak, hogyan forgatják ki az emberek lelkük legmélyét egy zárt, intim térben, azt hiszem, nagyon izgalmas élménnyel gazdagodik mindenki, főleg mivel a karaktereket nagyszerű színésznők formálják meg. Mindeközben Vajda Jánosról is sok mindent meg lehet tudni, aki a „magyar nemzet koszorús költője” volt.

Az előadás megtekinthető december 1-jén, 2-án, 7-én és 8-án, este 19 órától a Latinovits Játékszínben.