Somody Péter festőművész alkotásait december 13-ig tekinthetjük meg a Csikász Galériában. Monokróm színvilág, poétikus, ezoterikus szemlélet jellemzi elvont motívumokból építkező, meditatív hangoltságú műveit – olvasom a művészről az artportal-on.

Nem is elvont motívumok ezek, hiszen mindben felfedezhető a tárgyi világ egy-egy jellegzetes formája, például fordított vízcsepp, bab, kifli alakú emblémák. Bármit ábrázol is Somody, ezekhez az egyszerű, sok jelentéssel bíró formákhoz nyúl, belőlük alakul ki a csak rá jellemző képi világ. Valamiféle teljességet, végtelenséget, együvé tartozást fejeznek ki ezek az alakzatok, ez már egyes képek címéből is következhet, például: Együtt mind, Fej-szív, Szív.

A művek színvilága is harmonikus, szemnek megnyugtató, sok a rózsaszín, piros, narancssárga és az ezeket kiegészítő komplementer színek. Elvont tartalmak kifejezése mellett ezen emblematikus formák alkalmasak fák ábrázolására, ilyen például Táj vagy az Il dolore e verde című kép – utóbbiba lehet, hogy csak én képzelem bele a tájképet.

Ételekre is emlékeztetnek az alakzatok, a Piskótás sorozat például vörös és halványsárga babapiskótára emlékeztető formák halmaza fa háttér előtt, különbözően elrendezve a három képen. Felfedezhetjük még a tárlaton a Burgonyás képet is, és bár a kiállításon nem látható, de van a művésznek Kávékozmosz és Sajtkép című alkotása is.

Harsány, figyelemfelkeltő színekből vagy pasztellesebb árnyalatokból, mintákból és a sokjelentésű amorf foltokból épülnek fel Somody képei – Liliom, Kék kép, Aquablue, Cím nélkül, Kéz, Fül, Kaktusz, Rácsos tér, Közepetlen test… Ha címmel, ha cím nélkül, hol megfejthetőn, hol kevésbé, mintha mindig ugyanazt a fogalomkört rögzítené a művész a világból. A Közepetlen testet, a véget nem érést, a hétköznapi élet jelenségeinek, a tárgyi világ formáinak azonosságát, és így minden mindennel összefügg Somody Péter festészetében – és a kiállítás anyagán belül is, jól láthatóan.