Premier, közönség, előadás, társulat – szavak, melyek teljesen mást jelentenek annak, aki jelen van egy színpadi produkció létrejöttekor, és mást annak, aki egy darabért csak annyit tesz, hogy megveszi a jegyet, és kényelmesen helyet foglal a nézőtéren. Volt szerencsém végigkövetni, hogyan készül egy előadás, s ez némileg átírta szótáramat.

Fogyó kellék: az a pezsgő gyanánt használt traubiszóda, bort játszó ice tea, valamint egyéb italok és étkek, melyeket a színész az utolsó morzsáig a nyílt színen igyekszik elfogyasztani, mert ha a kaja „lejátszott”, a kollégák a takarásban kíméletlenül felzabálják.

Húzások: olyan mondatok, amelyeket a próbafolyamat során a rendező ugyan eltávolított a szövegből, ám a színész arra alkalmas helyen visszacsempészett az előadásba, mondván, „az ő szövegét márpedig nem lehet meghúzni”. A legalkalmasabb előadáshelyek az ilyen mondatok kimondására a tömegjelenetek. Minél nagyobb a tömeg és a hangzavar a színpadon, a színész annál hangosabban és diadalmasabban mondhatja ki ezeket a – rendező által kukába dobott – mondatokat. A (vissza)húzás e titkos formája cinkos örömmel tölti el mindazokat, akik ismerik annyira a darabot, hogy ezeket észrevegyék.

Kínosan ki: intsrukció a szövegkönyvben, melyet az általa cikinek tartott jelenet próbájának végén jegyeztet be a színész a rendezői példányba, finoman jelezve ezzel, hogy nem ért egyet a rendező elképzeléseivel.

Kritika: az előadások szüneteiben – és után – a színészbüfében elhangzó kíméletlen értékelés a nézőkről. Hal az a közönség, mely nem produkál nyíltszíni tapsot, nem nevet és nem sír. A színész, ha ilyen közönség előtt játszik, a színpadról lejőve arról faggatózik, látta-e valaki bejönni a nézőtéren ülőket, vagy azok még az előző előadás során haláloztak el, és felejtődtek ott. Bunkó közönség: főleg ősszel és télen jár színházba, köhög és negrós papírt zörget. A jó közönség szubjektív kategória. Az adott színész megmozdulásait díjazó nézők összessége.

Kritikus: az a hozzá nem értő néző, akinek firkálmányát kifüggesztik a színház folyosójára. Messziről kiszúrni: viseltes öltönyben vagy pulóverben jelenik meg, előadás alatt fintorog, és a fejét csóválja.

Pezsgőzés a függöny mögött: a premier tapsrendje után a stáb a színpadon pezsgővel koccint. A felejtés és megbocsátás ideje.

Premierbuli: olyan összejövetel, melyre az előadás stábja hivatalos. Az emberek szép ruhában és hibátlan sminkkel érkeznek, és a pörköltet még rendezett keretek között fogyasztják. Ám idővel valahogy besurran a portán a más bulikról már jól ismert fantom-sminkes és a party-fodrász, akik hajnaltájra mindenkinek érdekes arcot komponálnak. A premierbuli titkos látogatója a kerítőember is, aki furcsa párokat rak össze a buli végére, valamint egy titkozatos színházi tai-chi tréner munkája is egyértelműen látszik a hajnali táncparkett szereplőinek mozgásán.

Premierfotók: olyan fényképek, melyek a premierbulin készültek, s annak másnapján egy tace-pao-n megtekinthetők. A fotók előtt elhangzó leggyakoribb mondat a „Nem voltam részeg, csak éppen pislogtam.”

Premierközönség: az az embercsoport, melynek a társulat megmutatja, hol szakadt félbe a próbafolyamat.