Tudom, hogy az előző rész népszerűségét nem lehet überelni (nem hiába, mi magyarok aztán szeretjük a gasztronómiát!) mégsem fejezhetem be nászutunk ismertetését mással, csak azzal, amit minden Szlovákiát megcélzó turistának látni kell: a Magas-Tátrával.

Több szempontból különleges ez a hely. Nemcsak azért, mert egészen addig hitetlenkedve olvassuk a szakkönyvekben, hogy a déli-délkeleti lejtőkön a napsütéses órák száma magasabb, mint Pécsett vagy Szegeden, amíg meg nem tapasztaljuk a saját bőrünkön; hanem mert itt az emberek is megváltoznak. Amikor a Vág és a Poprád folyók által kimélyített lapályon autózva észreveszi a gyanútlan utazó a hirtelen fölé nyúló hatalmas hegyeket, szinte megijed. Ez a félelemmel vegyes csodálat kíséri a hegyi ösvényeken éppen úgy, mint a lebegő lanovkán, vagy a kristálytiszta patakok és tengerszemek partján.

A természet erejét és az ember gyengeségét akkor érezzük át igazán, amikor az orkán által elpusztított egykori erdők mellett haladunk el. Ezt kivéve az élmény mosolya ott látható a hegyeket járók szája sarkában, még az amúgy oly közönyös, halvérű helyiek is kinyílnak, aminek ékes példája, hogy a turistautakon mindenki köszön mindenkinek – kortól, nemtől, úti céltól függetlenül. Északi szomszédaink a természetjárás – és általában a sportolás – szeretetében messze előttünk járnak. Hétköznapokon is tömegek róják az erdőt és a lankákat, osztálykirándulókkal éppen úgy találkoztunk, mint nyugdíjas klubbal, de legalább kéttucatnyi 1–3 éves (!) gyermekeiket babakocsiban vagy hátizsákon cipelő fiatal párral is.

A parkolók relatív könnyen megközelíthetők (egész napos jegyet érdemes venni), de a tömegközlekedés is fejlettnek mondható, köszönhetően a tártraaljai üdülőfalvakat összekötő modern kisvasútnak. A korábban már ecsetelt nyelvtudásbeli hiányosságokat kompenzálják a kitűnően táblázott és festett turistautak, valamint a könnyen beszerezhető térképek. Magyarán könnyedén el lehet akár egy egész hetet is tölteni a különböző nehézségű útvonalak gyakorlati megismerésével. A többiről meséljenek a képek.

Ezzel lezárult a felvidéki utunkat bemutató sorozatunk. Ha csak élményeink tizedét sikerült átadni, már megérte. Lehet a nyomunkba lépni. Érdemes.

1

2

3

4

5

6

7

8