Kevés ember szeret és tud futni. Sokat futni meg még kevesebb. És aki azt a bizonyos 42 km-t le tudja futni, azt misztikus titok övezi az emberek szemében. Mi, veszprémiek is büszkélkedhetünk egy országos bajnok, athéni olimpikon maratonistával, Kovács Idával – akiről keveset hallani, pedig eredményei alapján, nyitottsága, életereje és szeretete által sokunknak szolgál például. (És tegyük hozzá, méltatlanul hallgatnak róla a nagy „veszprémi közéletben”…)

Index: – Milyen gyakran és hol edzetek?

Kovács Ida: – Minden nap edzem - alapozáskor és mikor nincsenek versenyek, kétszer is szoktam futni egy nap. Általában a stadionból indulunk, attól függ, milyen edzést csinálunk. Míg az idő engedi, addig főleg a mezőn, erdőben futunk. Télen sajnos a városba szorulunk, az kicsit kellemetlenebb. Az időmérő futásokat pedig a stadionban vagy a stadion körüli kimért szakaszokon futjuk.

Index: – Melyik volt a legnagyobb versenyélményed?

KI: – Ide a 2004-es athéni olimpia illik a legjobban, de számos sok versenyt sorolhatnék még. Nagy élmény volt az első maratont megnyerni, futni az 1998-as Atlétikai Európa Bajnokságon Budapesten, hazai közönség előtt. 1998-ban Firenzében megnyertem a maratont, és az volt talán az első nagy élményem. Nem mindig a helyezés számít, mikor az egyéni csúcsomat futottam 2002-ben, akkor csak 4. lettem a versenyen, de nagyon boldog voltam így is. Ezzel az eredménnyel indulhattam az olimpián. Hazai közönség előtt nekem mindig nagy öröm futni, így a 2002-es Kaisers Plus Marathon megnyerése is ide sorolható. Az olimpián szerepelni feledhetetlen nagy élmény volt. A világ legjobbjaival állhattam együtt a rajtnál. Futhattam az eredeti maratoni útvonalon, és befuthattam az athéni Márvány-stadionba. (Marathon – Athén, Márvány-stadion 42.195 km)

Index: – Csak versenyző voltál az olimpián vagy résztvevő is tudtál lenni?

KI: – Sajnos nem sok időt töltöttünk az olimpián. A versenyszámunk teljesítése után természetesen mentünk szurkolni a többi magyar sportolónak – ahova ugye be tudtunk jutni, mert nekünk is jegyet kellett venni, és az már nem volt nagyon egyszerű dolog.

Index: – Kik voltak a legszimpatikusabbak az olimpiai faluban?

KI: – A faluban nekem mindenki sztár volt. Nagyon örültem, ha olyan sportolóval találkoztam, akit csak a tévéből ismertem, és láthattam ott élőben. Magyarokra, külföldiekre egyaránt gondolok. Ott mindenki egyet akart: jól szerepelni a versenyszámában.

Index: – Ki tudott alakulni közösségi érzés a faluban, vagy inkább csak rivalizálást lehetett érezni?

KI: – Nem hiszem, hogy bárki is éreztette volna ezeket az érzéseit. Ott egy nagy magyar csapat volt, és mindenki örült a másik sikerének. Az egyéni sportágaknál nehéz a közösségi mozgás, mert mindenki mást és máskor csinál. A csapatjátékosok között ez nagyon jól működik, mert ők együtt edzenek, pihennek stb. Azért szerencsére nagyon sok magyar sportolóval megismerhettem más sportágakból személyesen.

Index: – Mi volt Athénban a legemlékezetesebb a versenyen kívül?

KI: – Az egész úgy egyben feledhetetlen élmény! Részt vehettem személyesen magyar olimpiai arany ünneplésében! Fogtam is a kezemben aranyérmet :o)), Nagy Tímeáét… Találkoztam rengeteg világsztárral. Azt sajnálom, hogy se a nyitó, se a záróünnepségen nem tudtunk részt venni.

Index: – A szponzorok kiszemeltek már maguknak?

KI: – Egyéni szponzorom sajnos nincsen, mindent magamnak kell kigazdálkodni és megteremteni.

Index: – Hogyan tudod a sportot összeegyeztetni a munkáddal?

KI: – Nagyon nehezen, ezért most nem is dolgozom. Próbálok teljes erőmmel a sportra figyelni.

Index: – És miért éppen cukrász lettél?

KI: – Nem tudom pontosan. Apukámmal sokat jártunk cukrászdába, lehet hogy ez fogott meg. Szeretem a szakmámat, szeretek szépeket, finomakat készíteni. Sajnos nehéz a sportot és a munkát összeegyeztetni, így most a futás mellett döntöttem. Míg dogoztam, kevesebb lehetőségem volt edzőtáborozni, és a napi kettő edzést sem tudtam megoldani.

Index: – Bugyuta kérdés, de meg kell kérdeznem: melyik a kedvenc sütid?

KI: – Nem nagyon szeretem a krémes süteményeket. A tortákat is inkább készítem, mint eszem. A szárazabb és házias sütik a kedvenceim.