Nyári pihenő után professzorom a queensbury média és a politikai hatalom vizsgálatával bízott meg. Kíváncsi voltam, hogy a demokrácia fellegvárában hogyan működik a média, hogyan ellenőrzi a hatalmat, és a hatalom hogyan viszonyul a kritikához. Csalódtam. A helyzet döbbenetesen hasonlít az otthoni viszonyokhoz. A hatalom a saját szócsövének akarja használni a helyi médiát, és aki ennek ellenáll, azt ellehetetleníti.

Témavezetőm, Nacklidge tanár úr előszeretettel hasonlíttatja velem össze az otthoni és a helyi viszonyokat. Úgy gondolja, ebből tanulhatjuk – én és az otthoniak – a legtöbbet. Most ősszel a queensbury médiaéletet és a helyi önkormányzati hatalom viszonyát kell vizsgálnom.

Úgy gondoltam, a témával kapcsolatban megszülető dolgozatomból sokat tanulhatnak Magyarországon, megtudhatják, milyen egy demokratikus országban a hatalom és a média viszonya. A látottak alapján a csalódás nem jó kifejezés – egy világ dőlt össze bennem.

A hatalom itt is a kiszolgálójává próbálja tenni a helyi médiát – hol finomabb, hol durvább eszközökkel. De a legmegdöbbentőbb az, hogy nem is kell neki ezért nagyon harcolnia, mert a médiaélet több szereplője vagy ideológiai elkötelezettségből, vagy financiális okokból ezt önként és örömmel vállalja.

Queensbury-ben egy országos multinacionális lapkiadó jelenteti meg a grófsági napilapot, aminek tartalma napról-napra gyengébb, de a reklámoldala erősebb. És ez a lényeg. A cég filozófiájában a tartalmi szolgáltatás az utolsó helyen van, ők a bevételekre, a piac biztosítására helyezik a hangsúlyt. Arra nagyon vigyáznak, nehogy másik kiadó jelenjen meg a területükön. Tartalomban függetlennek vallják magukat, amit mindenkor és mindenhol hangsúlyoznak – de ez minden esetben a helyi hatalomhoz való lojalitást takarja. Ha tory a polgármester, akkor őt, ha munkáspárti, akkor őt favorizálják. Igaz, finoman, a látszatra vigyázva. Legtöbbször ezt úgy teszik meg, hogy az adott önkormányzati vezetőt érintő kényes témákat elfelejtik, és a sikereket hangsúlyozzák ki. Természetesen cserébe felületet vásárol a város, ami átlagon felüli bevételt jelent a kiadónak. Kéz kezet mos.

Létezik egy helyi televízió is. Az ő önkormányzati elkötelezettségével nincs baj, hiszen teljes mértékben a város tulajdonában van. Nyugodtan kiírhatnák: a szerkesztőség megegyezik a város vezetésével. De a látszatra itt is adnak. A kényes témákat előre leegyeztetve vetik fel, az ellenzéket is megszólaltatva.

Országos rádiók működnek a városban, helyi szerkesztőséggel. De nekik nincs sok közük a városi közélethez.

Egyetlen független médium létezik Queensbury-ben, az independence.queensbury.com internetes napilap. Ezt a netes formációt a helyi egyetem oktatóinak maroknyi csoportja hozta létre, és tartja fenn pályázati pénzekből. Amikor elindultak, a pártpolitikától független, erős, határozott közéletiséget, oknyomozó riportokat ígértek olvasóiknak, a kritikai hangvétel mellé. Az évek során ezt sikerült kialakítani, fejleszteni. Mára a város elismert médiájának számít. Bár az önkormányzat próbálja ellehetetleníteni, azáltal, hogy ha lehet, nem nyilatkozik nekik, illetve a holdudvarának számító vállalkozók nem hirdetnek ebben a lapban. A társaságot megpróbálták marginalizálni, de nem sok sikerrel. Erről a következő levelemben olvashatnak.

folyt. köv.

Előzmények: Queensbury mesék– első rész