Ez a rövid elemzés csak arra alkalmas, hogy rávilágítson arra, az embercsoportok azért választanak vezetőket, hogy a már sokszor leírt életvitelt, életmódot, életfenntartást a lehető legoptimálisabban hosszútávon biztosítsák. Az a gyanú kezd bennem megfogalmazódni, hogy a Föld ökológiai egyensúlyának már-már visszafordíthatatlan folyamatai, a természet egyensúlyának egyes helyeken drámai szintű felborulása felett politikai szemléletű vezetők a jövőben nem lesznek képesek felülkerekedni.

Ezekre a tényekre, a jövő sötét kilátásaira választ és megoldást a politika nyilatkozatok nem nyújtanak. Ismert azt a tény (szinte egybehangzó szakirodalmi adatok alapján), hogy a Föld olaj és gázkészlete kb. 50 évre elegendő. Hogyan reagálja le ezt a politika? Nem érdekli a jövő, maximum 4–5 évre, gondolkodik, nem a realitásokra és a bázisvizsgálatokra építi a jövőt, hanem általában elképzelésekre – ha nagyon kritikusan akarnék fogalmazni: álmokat fogalmaznak meg. Amikor szembesítik a politikust a tényekkel, akkor néha az a cinikus válasz érkezik, hogy majd jól megfizetik a tudósokat, és azok oldják meg a problémát. Az olajra visszatérve, ahhoz, hogy unokáink és dédunokáin egy élhető bolygón éljék életüket, már mostantól kezdve a kőaljat mobilizációra és energiatermelésre nem szabadna használni. Természetesen nagyobb veszély az olaj hiánynál a víz hiánya és a vízszennyezés.

Térjünk vissza eredeti fő kérdésünkhöz. Azt kell mondani, hogy a napjainkban, hazánkban folyó események sajnos ennek a teljes globális és nem rendezett társadalmi tagozódásnak a következményei. A társadalom akkor van biztonságban, ha létfontosságú ellátási és termelési eszközei a társadalom tulajdonában vannak. Ez nem a fegyveres testületekre értendő, hanem a vízellátásra, élelmiszerellátásra, a szolgáltatások rendszerére, az egészségügyre (nem betegségügy), és talán a legfontosabb: a jövő társadalmának képzésére. A gyenge és az erős állam között ez a fő különbség.

A hírközlő szervek azt kommunikálták, hogy erőszakos, garázda elemek (az elem megjelölése nem a periodikus rendszerre vonatkozik) bomlasztják a társadalmi rendet, és agresszív magatartásukkal még azt fokozzák.

Nehéz helyzetben vagyok, mert azt kell mondani, hogy ismét egy tudományterületre tévedtünk. Az értelmezést és elemzést megelőzően érdemes néhány példát említeni. A pszichológia részletesen és mindenre kiterjedően végez vizsgálatokat arra vonatkozólag, hogy az egyes emberi cselekvéseket mi motiválhatja, mi válthatja ki. Érdemes néhány példát felhozni. Ahhoz, hogy valaki a jelent értelmezni tudja, a múltat ismerni kell. Az átfogó történelmi ismeretek hiányában a jelen soha nem értelmezhető. A jövőt csak úgy becsülhetjük meg, ha az előrevetített prognózisunkat minimum háromszor nagyobb történelmi távlatban tanulmányoztuk. Bizonyos esetekben ez a történelmi elemzés akár tízszeres történelmi időt is felölelhet. Ezt a tudományágat futurológiának nevezik. Mint miden tudománynak, ennek is szigorú szabályai vannak. Talán a legelemibb a bázisvizsgálatok rendszere.

Meglepődve tapasztalom, hogy egyes „jövőkutató tudományos” szervezetek 24 órás bázisvizsgálatok alapján összevont szemmel próbálnak néhány hétre előre „jósolni”. Megítélésem szerint ez csak a jóslás tevékenységét merítheti ki. Egy Palatinus-beszélgetésen a résztvevők azt próbálták elemezni, hogy napjainkban milyen társadalmi rend milyen elvek szerint próbálja az ország lakosságának a körülményekhez képest a legjobb létet biztosítani. Röviden nem lehetett meghatározni. Kifejezések, fogalmak, folyamatban lévő események olyan káoszával találtuk magunkat szembe, ami riasztó volt. A napi aktuális politikának és kommunikációjának nem az a célja, hogy értelmezze és felvilágosítsa az embereket (akiknek nem feladata az ország működtetése, itt óvatosan fogalmazok, mert nem irányításról és hatalomról beszélek) jelenükről és jövőjükről, hanem valami megmagyarázhatatlan, csak a kiválasztottak számára ismert tevékenységekről állítanának valamit. Természetesen a nem kiválasztott ember ebből semmit nem érez és ért, ami csak fokozza az egyén belső feszültségét.

Ezzel eljutottunk az egyéni és a csoportos agresszió elemzéséhez. Elvonatkoztathatjuk ezt a tudományterületet a természettudományoktól? A válasz egyértelmű, nem. A politika nem kezelheti játékszerként ezt az igen komoly és rendkívül összetett gerjesztett cselekvéseket, cselekvéssorozatokat. Minden összefüggésében elemeznie kell, ha az egyéni vagy a csoportos agresszió felüti a fejét. Szerencséje a mai magyar politikának, hogy az agresszió csak alapszinten és a kezelhetőség szintjén van jelen. Helytelen politikai kommunikáció az agresszió más struktúráját válthatja ki, amitől óvnék mindenkit. Az általánosságokon túl, a közelmúltban láthattuk az ír-angol agresszió hatásait, a baszk szeparatisták és Spanyolország válságát. Azt mondhatjuk, ha a kiváltó ok nem szűnik meg, akkor az agresszió nem csökken, hanem fokozódik. Más erőteljesebb példákat is lehet említeni, ilyen a Balkánon lévő, sokáig elfojtott agresszió kirobbanása, de napjaink iraki eseményei is azt erősítik. Ha egy országon belül eszmei alapokon (legyen ez politika, vallás) megosztják a népességet, akkor a belháború elkerülhetetlen.

Vizsgáljuk meg tehát az agresszió elméletét.
Az agresszió megnyilvánulása minden esetben élőlényekhez köthető meghatározott cselekvési forma. Az állatvilágra jellemző agresszív viselkedési formákat az etológia tudománya vizsgálja és dolgozza fel. A viselkedési formák vizsgálatának alapjait K.Z. Lorenz alapozta meg. Módszerével a viselkedésben részt vevő és az azt előidéző tényezők összességét filogenetikai és fiziológiai módszerekkel igyekezett feltárni. A taxonómiai egységekre jellemző magatartásgyűjtemények jól feldolgozhatóvá teszik a különféle viselkedési formák ismérveit.
Megállapítható, hogy az állatvilágban az agresszióra utaló viselkedési formák csak és kizárólagosan a létfenntartás és a fajfenntartás érdekeit szolgálják.
A személyes és csoportos agressziókutatás nem nélkülözheti az ismert elméletek, módszerek, vizsgálatok integrálását és elemzését. Az ismert kutatók között említeni kell Lorenz munkásságán kívül Freud, Dollard, Deutsch, Krebs-Davics valamint Dawkins munkásságát is.

Az ember az alap „biológiai agresszív” magatartáson kívül képes tudatosan, valamilyen céllal agresszív cselekedeteket végrehajtani. Ezek a viselkedéstípusok felületes csoportosítás szerint lehetnek társadalmi devianciák, bűnözés, engedett, sőt támogatott szervezett, csoportos agresszív viselkedés, háborús bűncselekmények, és még ide sorolható a terrorizmus, mint agresszív emberi cselekvés. Az agressziót elkövetőket is érdemes valamilyen módon csoportosítani. A tanult viselkedési formákat, eszmei hatásokat visszatükröző, belső indíttatásból származó agresszív viselkedést elkövetheti tiszta tudatú, idegrendszerében ép személy, elméjében zavarodott, illetve bódító, torz tudatot kiváltó drog hatása alatt álló. Ahhoz hogy az agressziót értelmezni és kutatni tudjuk, fontos a fogalom definiálása.

„Az agresszió az evolúciós mozgást szabályozó olyan környezeti összhatás, amely az élőlények maghatározott csoportját fennmaradásukért (vitalitás) és elszaporodásukért folyó küzdőképességük maximális igénybevételére készteti. Jellemző formái: viszonylagos vagy teljes élelemhiány fellépése, szélsőségessé váló időjárás, versenytársak, fogyasztók környezetbeli elszaporodása – összességében a létért folytatott küzdelem. Ismeretes az agresszió hiánya, amely az akcesszibilitást mutatja.”

Az alapbiológiai meghatározás kiegészíthető egy komplexebb, az emberiségre jellemző meghatározással. Politológusok, történészek, szociológusok egyetértésben hangoztatják, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben soha nem látott méreteket öltött az emberi agresszivitás. Ezt a megállapítást erős kritikával lehet illetni, mivel az emberiség történelmében mai ésszel felfogva elképesztő agresszív cselekedetek folyamata volt jelen. A teljesség igényét még csak nem is közelítve említhetők a rabszolgatársadalom agresszív viselkedési formái, a tatárjárás borzalmai, a gladiátorküzdelmek, a barbárok szokásrendje, a keresztes háborúk eseményei, a középkori igazságszolgáltatás formái (inkvizíció, istenítéletek), az indiánokkal szembeni agresszív viselkedési forma, a Japán sogunátus intézményének rendje, kollektív népirtások, vétlen népességpusztítás stb.

Ezt az érvelést alátámaszthatja az agresszió más formában történő meghatározása, amely egy konfliktusmegoldási technikaként kezeli ezt az emberi magatartást. Ennek alapján emberek vagy embercsoportok között lezajló, enyhébb esetekben lelki, de leggyakrabban fizikai ártalom okozására irányuló cselekvéssor. Az, hogy mitől kezdve érzékelünk valamilyen cselekménysort agresszívnek, egyénileg és csoportonként különböző a társadalomban, általában egyféle közmegegyezés alapján határozható meg.

Az agressziókutatást nagyon sokféle tudományos módszerrel lehet vizsgálni, feldolgozni és értelmezni. Más és más megközelítés alapján értelmezi egy társadalomtudománnyal foglalkozó és egy természettudományokkal foglalkozó tudós. Érdemes néhány tudományterületet megemlíteni: pszichológia, genetika, szociológia, antropológia, szociálantropológia, neurológia, endokrinológia, kriminalisztika stb.

A szomatológiai vizsgálatok lehetővé teszik, hogy az agresszió kutatását a maga komplexitásában tudjuk értelmezni, úgymint pszicho-szomatikus és szomatopszichés állapotok összessége. A szomatológia – mint testtan – az emberi életet a vitalitásra jellemző élettani, alkattani, anatómiai jellemzői alapján vizsgálja, ami dinamikus fiziológiai folyamatok rendkívül bonyolult összessége. Fontos kiemelni, hogy az élet, életjelenségek csak akkor léteznek, ha a belső és külső ingerek megfelelő válaszreakciókat váltanak ki egy emberből. A szomatológia fontos feladata, hogy az anatómiai és fiziológiai folyamatokat komplexen, minden összefüggésében vizsgálja. Az állítás megtévesztő lehet, mivel sokan azt gondolják, hogy ez a vizsgálódás egy kissé módosított változata Cesare Lombroso (1836-1909) téziseivel. Lombroso kriminológus, elmeorvos és antropológus volt. Kriminál-antropológiai elméletét mára már elvetették, de meglepő módon a genetika tudományának előretörésével néhány korábbi tétele mintha igazolná korábbi megállapításait.

folyt. köv.

Szacsky Mihály
szomatológus