A múltkor a lakóhelyünkön belüli kalandozással ismertettük meg a kedves Olvasót, ám a mostani izgalmas események az experimentális turizmus új lehetőségeit csillantják meg előttünk. A bátor, kísérletező turistákat ezúttal megpróbáljuk a tüntetések és zavargások felfedezésének rejtelmeibe beavatni.

Válságturista (vagy katasztrófaturista) többféle lehet. Van, aki nem osztja maradéktalanul a felvonuló polgártársai véleményét, és van, aki olyannyira kiábrándult a politikából, hogy már nem döbbenti meg semmi. Ám ami közös bennük, hogy nem akarnak kimaradni egy jó buliból sem, vagy éppen érzik, hogy hazánk történelmi pillanatokat él át, így mindenképpen ott akarnak lenni, ahol fontos dolgok történnek, és szeretnének majdan az unokáiknak is mesélni róla – persze némileg kiszínezve ("és akkor remek szónoki képességeimnek köszönhetően meggyőztem a tömeget az alkoholizmus rettentő veszélyeiről, majd miután mindenki absztinenciát fogadott, arra is rávettem őket, hogy ezt ünnepeljük meg egy nagy berúgással, így mindannyian beültünk a közeli kocsmába"). De lássuk milyen élményeket is nyújthat nekünk a fennálló helyzet!

A kezdő válságturista jobb, ha egy kisebb tüntetéssel kezd, mondjuk egy olyan városban, amit ismer, így jó kiinduló pont lehet számunkra Veszprém (a tüntetők általában este 6 körül gyülekeznek az Óváros téren). A helyszín közelsége és ismerete előnyünkre szolgál, ha megunnánk a rendezvényt vagy elfáradtunk, és inkább hazatérnénk, hogy a tévén keresztül kövessük tovább az eseményeket. Ám bemelegítésnek mindenképp jól jöhet, hiszen könnyen megismerhetjük a tüntetők lelkivilágát, indíttatásait, öltözködési szokásait, elsajátíthatjuk szlengjüket, fontosabb rigmusaikat ("elkúrtad", "monnyon le", stb.), és felfrissíthetjük ének-zene tudásunkat, különös tekintettel a dalszövegekre (Himnusz, Székely-himnusz, István a király: Te kit választanál?, különböző Edda számok, Beatrice: Kétezredik év felé , stb.), nehogy később kínos helyzetbe keveredjünk. Bátrabbak esetleg rávehetik a körülöttük tüntetőt néhány még ki nem próbált, de az alkalomhoz illő dal eléneklésére (pl. URH: Bon Bon Si Bon Bon , Bonanza Banzai: Provokatőr , Kispál és a borz: Forradalmár , stb.), ám fontos, hogy mindenképpen magyar szövegű számot válasszunk. A közös daléneklés, valamint az "és azt ismered, hogy"-játék amúgy is jó móka, tudja ezt minden kocsmába járó, így ez mindenképpen a tüntetésekre, gyűlésekre járás egyik pozitívuma.

Miután kellő ismeretekkel és alkalomhoz illő viselettel (kokárda, zászló, narancssárga vagy nemzeti színű karkötő, stb.) vérteztük fel magunkat, megindulhatunk "a kormány ellen", illetve a főváros felé. A Kossuth téren, a több ezres tömegben újabb érdekes élmények várhatnak ránk, azaz mindaz, amiért egy turista útra kel. Először is ott van az utolérhetetlen közösségi érzés, amikor a sokaság szinte egyszerre lélegzik, "egyszerre mozdul", egyszerre dalol, egyszerre éljenez és egyszerre pfújol. Az ilyen, egy véleményen lévő tömeg hihetetlen empátiával viseltetik tagjai iránt, így játszva szerezhetünk haverokat, és könnyedén lejmolhatunk cigit vagy kaját (akár még pudingos péksütit vagy grillcsirkét is!), ha a mi tartalékainkat már fogyóban lennének. Természetesen ezeket az ajándékokat illik valamivel viszonozni. A szónoklatok közti szünetekben bátran csevegjünk a mellettünk állókkal, mosolyogva és bólogatva hallgassuk mondandóikat, történeteiket az előző napok eseményeiről (hogy aztán azokat elvigyük az otthoniaknak), véleményeiket, még akkor is, ha a miénktől markánsan eltérnek. Ha rákérdeznek a mi álláspontunkra, udvariasan tereljük másra a szót ("hé, az ott nem egy futballhuligán?"), elvégre csak nem fogunk hazudni ilyen kedves embereknek, hiszen az csúnya dolog. A csajozás is jóval egyszerűbb, a tudósítások szerint sok a jó nő, a közös beszédtémák adottak, és a tömegben összenyomódva számos non-verbális jelet küldhetünk. Arra azonban készüljünk fel, hogy nehéz lesz a már megfűzött lányt intimebb helyszínre csalogatni, mert nagy az esély rá, hogy nem akar lemaradni a fontos eseményekről.

Ha nem szeretjük az erőszakot, illetve a rend őreivel sem szeretnénk konfrontálódni, akkor még a kocsmák bezárta előtt távozzunk a helyszínről. Este 10 után ugyanis nagyobb a valószínűsége, hogy a helyzet eszkalálódik, és megérkeznek, illetve az egyre tüzesebb tömegből kiválnak azok, akik nem csak együtt éneklésre, és közös véleménynyilvánításra vágynak, hanem némi autógyújtogatással, rendőrveréssel és dobálózással megfűszerezett testmozgásra. A bátrabb válságturisták viszont kövessék a ruházatuk és verbális megnyilatkozásaik alapján jól felismerhető rendbontókat a zavargások ad hoc jelleggel kialakuló helyszíneire, hiszen számos jó fotótémát találhatnak a majdan otthoniaknak tartott diavetítéshez, és izgalmas, pezsgő adrenalinfröccsel járó extrémsportban vehetnek részt. Úgymint: rendőrök felé rohanás, rendőrök elől rohanás, összevissza rohanás, égő autók elől biztonságba húzódás, vízágyúval és gázsprével való találkozás, és így tovább. A vízágyútól persze csak elázunk, és a megfázás fennálló veszélye nem annyira vérpezsdítő, ám megmártani az arcunkat egy adag könnygázban már igazi magyar virtus. Nem túl kellemes érzés, amikor az ember taknya-nyála egybefolyik, és úgy érzi, kiég a szeme, ugyanakkor arra is ügyeljünk, hogy egyes embereknél a közönséges könnygáz tudatmódosító hatással jár, mint ahogyan azt a hétfő éjszakai eseményeknél az egyik televízió tudósítója igen szépen demonstrálta .

Arra minden kísérletező turista figyelmét felhívnám, hogy ne kövessen el semmilyen bűncselekményt, ne dobálja a munkájukat végző rendőröket, ne törje be a kirakatokat és ne is fosztogasson azzal a téves indokkal, hogy „hisz mindenki azt csinálja”. Ellenkező esetben könnyen a fogdán találhatja magát. Ha így történne, szívesen várjuk beszámolójukat, „Experimentális nyaralás a börtönben” címmel, amelyet örömmel közlünk le újságunkban.