Vasárnap került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc májusi, balatonőszödi beszédének néhány részlete, melyet az MSZP frissen megválasztott frakciójának mondott. A botrányos mondatok, melyekben szép számmal akadtak vulgáris frázisok is, hazugságnak minősítették az előző Gyurcsány-kormány másfél éves kommunikációját (így a kampányban elhangzottakat), és semmittevésnek a kormánykoalíció négyéves tevékenységét.

Ma is nehéz a kormányfői beszédről objektívan írni, hiszen annyi indulat „eszkalálódott” ebben a néhány napban, hogy az ügyben érzelmileg egyetlen magyar sem maradhatott érintetlen. Amit én személy szerint érzek, az leginkább a szégyen. Mintha megint lesunyt fejjel kellene kullognunk Európában, ahogy azt már annyiszor megéltük az „elkúrt” huszadik században.

Sok mindenre lehettünk büszkék az elmúlt tizenhat évben: nagy részünk volt a közép-kelet-európai rendszerváltás megindításában, vértelen „forradalommal” tudtunk változtatni, megőriztük politikai stabilitásunkat, nem tudtak a szélsőségek igazán megerősödni. Tagjai lettünk a NATO-nak, majd az EU-nak, úgy nézett ki, végre jó történelmi úton járunk. Persze közben (főleg 2002 óta) egyre inkább kiéleződtek az ellentétek az úgynevezett politikai jobb- és baloldal között, ami gyakran még a magánéletünkre is rányomta a bélyegét, de a problémák nem tűntek orvosolhatatlannak.

Az áprilisi választásokkor már tudható volt, hogy országunk gazdasági állapota nem olyan fényes, mint ahogy addig mondták nekünk (és amivel a választási ígéretek kecsegtettek). Ezt az azóta kihirdetett megszorító intézkedések sora már teljesen egyértelművé tette – ennek ellenére ma is sokan azt hiszik, attól függ, lesz-e „gázáremelés”, hogy ki van éppen kormányon.

Ebben, az önkormányzati választások miatt még feszültebb politikai-társadalmi helyzetben robbantak a májusi Gyurcsány-mondatok. A média interpretációja a hazugság beismeréséről szólt – anélkül, hogy bárkit érdekelt volna a hozzájuk eljuttatott részletek szövegkörnyezete, illetve az a tény, hogy egy zárt körben elhangzott beszéd részeiről van szó. Az elektronikus sajtóban teljes terjedelmében a beszéd először hétfő este az ATV-n hangzott el, és hétfő éjszaka Baló György még mindig arról beszélt, hogy kíváncsi lenne a teljes szövegre, bár az már egy napja elérhető volt az interneten keresztül. ( például itt )

A teljes szöveget meghallgatva nyilvánvalóan kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc politikai kommunikációváltásról beszél, arról, hogy véget kell vetni a hazudozásnak, az emberek megvezetésének. A szövegkörnyezetből az is kiderül, hogy MSZP-s képviselőtársait próbálja meggyőzni az elkövetkező kormányzati lépések (a megszorítások) szükségességéről és arról, hogy nincs idő halogatni azokat. Alapvető retorikai fogásai a túlzások („nem csináltunk semmit négy évig”) és a vulgaritás („elkúrtuk”). A szöveg valójában ezt mondja: „mostantól nem hazudhatunk tovább egyetlen napig sem, és én akkor maradok kormányfő, ha holnaptól őszinte politikát folytathatok”.

A helyzet iróniája, hogy az a vallomás és a szándéknyilvánítás, amire sokan csaknem a rendszerváltás óta, de legalább nyolc éve vártak, végül éppen kontrahatást váltott ki. Ebben persze elévülhetetlen érdeme van a magyar médiának, mivel napokig rágcsált azon a néhány csonton, melyeket „ismeretlen tettes” vetett eléjük ismeretlen okból. Mondhatjuk persze, hogy mindegy, mert mindenki azt hallaná ki a teljes szövegből, amit akar, de jelen pillanatban érdekes kísérlet lenne felmérést készíteni a Kossuth téren tüntető, tízezres tömegben, hogy vajon hányan hallottak már hat mondatnál többet abból a beszédből, ami miatt az utcára vonultak.

Mondom, vasárnapig büszkének éreztem magam, amiért magyar vagyok. Ma szégyellem magam, mert a világ azt hiszi, egy megvezetett nép gyermeke vagyok, szégyellem magam, mert néhány száz honfitársam összetéveszti a forradalmat az esztelen rombolással („olyan volt, mint az öregeknek ’56”; „erre vártam tizenhat éve”), szégyellem magam, mert néhány politikus sikerrel próbálja elhitetni, hogy az önkormányzati választások eredménye felülírhatja a demokratikusan megválasztott kormány működését.

És igen, szégyen, hogy egy miniszterelnök azt mondja, hazudott, azt mondja, évekig nem csinált semmi hasznosat. De azt is tudom, hogy amikor én a kormány munkájának folytatására voksoltam, tudtam, mit teszek: a reformokra szavaztam, nem pedig a porhintésre (link). Azt gondoltam, hogy ez a koalíció tudja a mára kialakult helyzetet kezelni, és a napvilágra került beszéd szövege sem változtatta meg ezt a meggyőződésemet. Sőt, az igazat megvallva még meg is erősítette meggyőződésemet. Igaz, én meghallgattam az egész beszédet, és vettem a fáradságot, hogy gondolkozzam rajta.