Amatőr meteorológusok találkoztak a közlemúltban Paloznakon. A négynapos rendezvényre ellátogatott Reisz András, a televízióból ismert meteorológus is, akitől az egynapos szabadegyetemet követően többek között azt kérdeztük, hogyan vélekedik a hobbimeteorológusok munkájáról, miért kell ezt a szakmát öt évig tanulni, miről beszélne legszívesebben egy időjárás-jelentésben.

Index: – Mire elég az az idő, ami a meteorológusok rendelkezésére áll esténként a Híradó után?

Reisz András: – Az a másfél perc nem elég arra, hogy közérthetően elmondjuk a várható időjárást, csupán nagyvonalakban elmagyarázzuk a hátunk mögötti képeket. Konkrét információt nem tudunk nyomatékosítani ennyi idő alatt, a nézőnek gyakran annyi jön le belőle, hogy szinte minden nap ugyanazt mondjuk. Pedig az időjárás folyamatosan változik. Ha meg akarom magyarázni, hogy a felettünk húzódó ciklon éppen öregedő stádiumban van, de töltődik, tele van nedvességgel, konvergencia-vonalakkal, amire rájön a labilitás, így zivatarok alakulnak ki, tehát a korábbi összefüggő felhőzetet felváltja a gomolyos szerkezetű… – ezt részletezve elúszik a másfél percem. Ehelyett azt mondom, hogy továbbra is felettünk örvénylik a ciklon, emiatt változékony az idő. A légkörben bekövetkező változásokat nem tudjuk átadni.

Index: – Ha több idő állna rendelkezésre, felfigyelnének rá az embereket?

RA: – Úgy gondolom, hogy lenne értelme, mert a frontanalízis térképet is azért sikerült visszacsempészni, mert igény volt rá. Szükség van a tudományos információkra. Ne csak az legyen benne, hogy milyen idő lesz, hanem az is, hogy miért, esetleg további képekkel kiegészítve, de nyilván a televíziónak is húznia kell valahol egy határt, amit még meg bír fizetni.

Index: – Könnyen megállapíthatod, mikor alkalmas kerékpározásra az idő.

RA: – Tavaly szeptemberben fordult elő, hogy elindultam kerekezni, számítottam ugyan esőre, de úgy gondoltam, hogy az elkövetkező egy órában nem esik… Bőrig áztam. Egyébként az időjárás alakulásához vetítve osztom be az időmet, ami nagyon jól működött idén nyáron, erre büszke vagyok.

Index: – Nem hiányzik az otthonod?

RA: – A lehetőségekhez képest legalább kéthetente hazajárok, erre szükségem van. Szeretek Füleken lenni, attól függetlenül, hogy most nem szeretnek minket annyira. Budapesten a munkám, a barátaim vannak. Sokan kérdezik, végleg át akarok-e települni. Mindig hazavágyom, de nyilván szeretném előbb-utóbb magyar állampolgárnak is tudni magam.

Index: – Hogyan látod az augusztus 20-i, budapesti katasztrófát?

RA: – Bevallom, „örültem”, amikor kitört a vihar Budapesten, hiszen egy sikeres prognózis szemtanúja lehettem. Ugyanakkor sajnálom azokat, akiknek ez a vihar egy életre szomorúságot okozott. Napokon keresztül prognosztizáltuk a hidegfront bekövetkezését, zivatarokat is vártunk. Ilyen hevességű viharra ugyan senki nem számított korábban, de a szükséges óvintézkedéseket meg lehetett volna tenni a létező információk birtokában. Az OMSZ ezzel kapcsolatban mindent megtett, ami a tudásától elvárható.

Index: – Ki a példaképed a szakmában?

RA: – Rengeteg példaképem van. Vissy Károllyal vettem fel elsőként a kapcsolatot, de mellette nagyon sok meteorológusra felnézek. Csak azért nem sorolok neveket, nehogy kimaradjon valaki, de tény, nélkülük most nem ülnék itt, és nem beszélgetnék a meteorológiáról. Megvalósult minden, amiről álmodtam, nem is kívánhatnék többet magamnak.

Index: – Mondhatni, szemtelenül fiatalon érted el ezt.

RA: – Nem érdemtelenül kerültem a televízióba, ebbe a szakmába. Igenis megmutattam, hogy képes vagyok erre, ami bebizonyosodott, hiszen három éve képviselem a szakmát. Ami hiányzik még, az a kutatói munka, de hamarosan ennek is eljön az ideje, nagyon sok dolog foglalkoztat.

Index: – Gondolom, téged sem kerülnek el a szakmai bakik.

RA: – A legnagyobbak élő adásban történhetnének, de az adások felvételről mennek. Ám történt egyszer, hogy havazni kezdett a Dunántúlon, amiből kikövetkeztettem az (estére készülő) déli felvételkor, hogy 10–20 centi lehullott hó már lesz, mire adásba kerül az előrejelzés. Az erős csapadékzóna azonban csak éjszaka ért fölénk, így rosszul sült el a dolog. Élő adásban ezek a bakik elkerülhetők lennének, azonban az ember nem tud a kamera előtt tökéletesen megfelelni a nyelvhelyességnek, valamint a szakmai elvárásoknak egyszerre. Az igazán nagyok, akik évtizedek óta foglalkoznak vele, ugyanúgy megszenvednek ezzel, mint a fiatalok.

Index: – Egy nap hányan kérdezik meg tőled, hogy milyen idő lesz?

RA: – Nem vagyok olyan környezetben, hogy ezt sokan meg tudják kérdezni. Persze érdeklődik a kalauz, a közértben az eladó, a szüleim, a bátyám, az ismerősök. Egyesek engem keresnek meg, mehetnek-e például nyaralni. Ennek csak örülök, nem teher. Más dolog, hogy mennyire bíznak abba, amit mondok. Ha előtte néhány órát figyelem az előrejelző modelleket, akkor nem kell azt mondanom, szórványosan várható zápor, zivatar, hanem konkrétan megmondom, mi várható. Azokra azonban neheztelek, akik úgy teszik fel a kérdést, hogy eleve kételkednek a szakmánkban, és lehetőséget sem adnak, hogy elmagyarázzam, miért nehéz olykor pontos előrejelzést adni.