Ismét eltelt egy év, és újra elérkezett a sokak által várva várt Moziünnep, immáron harmadszor. Nagyon jó dolog ez a rendezvény, hisz az átlag jegyárakkal szemben egy évben 4 napig 350 forintért mozizhatunk. Láthatunk premier előtt vetített filmeket, premierfilmeket, régebbi filmeket újra – és mindezt harmad-, negyedannyiért, mint általában. Sőt ismert és híres emberektől vehetjük meg a jegyünket, vagy épp ők kérik el azt, mert ilyenkor színészek, zenészek és közéleti személyiségek is beállnak egy-egy moziba „dolgozni” a közönség kedvéért.

Igen, ezeket a dolgokat mind megtehetjük, illetve megtapasztalhatjuk – és nem véletlen a feltételes mód használata –, ha történetesen NEM Veszprémben élünk, vagy hajlandóak vagyunk utazni egy kicsit.

Először azonban egy idézet a hivatalos műsorfüzetből:
„A Moziünnep egy olyan nagyszabású rendezvény, melyben minden mozi, a nagy multiplexektől a kis belvárosi mozikig együtt ünnepli a mozit és a filmet. A 2004-es és 2005-ös év kiemelkedő sikerei után idén is folytatódik a mozizás ünnepe, augusztus 31. és szeptember 3. között több mint 200 filmet láthatnak az érdeklődők, több mint 250 vászonra vetítve, az ország egész területén.”

Ha ez nem lenne elég, a korábbi évekkel ellentétben volt idén egy újítás: ahhoz, hogy élvezhessük a 350 forintos kedvezményt, most nem kellett teljes árú jegyet vennünk, amely mellé megkaptuk a beváltható kuponfüzetet. Ebben az évben feltétel nélkül válthattuk meg az olcsó jegyet. Kivétel persze most is volt, két film nem vett részt az akcióban, a Miami Vice és a Távkapcs. Veszprémben természetesen pont ez a két film volt a premier.

Ezeken kívül csak és kizárólag olyan filmeket nézhettünk meg, amelyek már több hete műsoron vannak a mi kis városunkban, tehát aki meg akarta nézni őket, már rég megtette. Hiszen aki várta a Moziünnepet, abban a hitben ringatta magát, hogy a korábbi évekkel ellentétben most kihasználhatja majd a lehetőséget, és olyan filmekre válthat jegyet, mint például a Trisztán és Izolda, a Mrs. Henderson bemutatja, az Egyetleneim vagy a Volver. Ám ha éppenséggel arra vágyott volna az ember, hogy most végre megnézhet majd olyan díjazott vagy elismert filmeket, amelyek annak idején lemaradtak a veszprémi Cinema City műsoráról, mint például a Túl a barátságon, a Nyughatatlan vagy épp a Transamerica (hogy az olyan kommerszeket ne is említsem, mint pl. az Underworld: Evolúció vagy a Ház a tónál), ezt a lehetőséget is elzárták előle.

Én ugyan nem követtem el olyan széleskörű nyomozást, mint egyik barátom tavaly, csak az egyik jegypénztárost kérdeztem a szegényes kínálatról. A válasz több szempontból is elszomorító volt: kevés a 4 terem arra, hogy ennél több filmet vetítsenek, és különben is meg van kötve a kezük, hiszen amiket most vetítenek, azt egy adott ideig kötelességük vetíteni. De kérdem én, minek naponta 4-szer vagy 5-ször adni azokat a filmeket, amelyek már szinte egy hónapja műsoron vannak? Ha csak napi 1–2 előadás lenne belőlük ezen a 4 napon, beférnének azok a filmek is, amelyeket úgy hiányoltunk.

A tavalyihoz hasonlóan szegényes kínálat és filmbarátokat megalázó bánásmód után azt reméltük a barátaimmal, hogy talán idén jobb lesz. Nem lett jobb. Talán jövőre… (áh, már megint túl optimista vagyok).

Varga Melinda