A hatalom nem szereti, ha kritizálják, mert a kritika által fenyegetve érzi magát. Így volt ez mindig a történelem rémkrónikája során, és így van ez a mai demokráciákban is. A régóta működő demokráciákban a hatalom viszont jobban bírja a kritikát.

Nézzük meg az amerikai Michael Moore esetét: amikor a Fahrenheit 9/11 című filmben Bush emberi és politikai arcát ostorozta kíméletlenül, az elnök csak annyit jegyzett meg, hogy ez a film is az amerikai szabadság része és bizonyítéka. És akármilyen marhának tartsa is bárki az USA jelenlegi elnökét, ez esetben fején találta a szöget. Ha ilyen filmet ma Magyarországon valaki elkészítene – függetlenül a politikai nézetektől – hónapokig tartó országos konfliktusra számíthatna, amely betöltené a híradókat. A friss magyar demokrácia ugyanis ma még nehezen viseli a kritikát, s ez különösen igaz a vidéki városokra. Budapest kivétel, mert a fővárosban több a vélemény és az érdek, no meg jóval magasabb az ingerküszöb is. Budapesten hangosabban kell kiabálni ahhoz, hogy a hatalom egyáltalán reflexióra érdemesítse az újságírást. Akad ugyan olyan hetilap (lásd pl. ÉS), ahol rendszeresen dúlnak nemritkán éles hangú, de összességében termékeny viták. Szerintem ez az irányvonal a követendő, és ennek ad tered a Veszprém Index is. Ez pedig különösen üdítő egy olyan városban, ahol jól felfogott érdekében általában mindenki hallgat vagy egyetértően bólogat. A veszprémi hatalom már akkor hevesen reagál, ha csupán egy általa támogatott és finanszírozott művészeti eseményt ér – nem is különösebben éles hangú – kritika. A tanulság számomra az, hogy még mindig Móricz és Mikszáth poros vidéki Magyarországán vagyunk, vagy sokkal inkább Ady lehangoló magyar ugarán. Veszprémnek (is) ideje megtanulnia, hogy bármely szó elhangozhat, amennyiben mindenfajta szélsőséges megnyilvánulástól mentes.

Veszprémnek szerintem azt is ideje megtanulnia, hogy sajtónyilvánosság nincsen kritika nélkül. A Veszprém megyei nyomtatott sajtótermékek közérdekű információkon és beszámolókon kívül nem nyújtanak semmi egyebet. Hiányzik belőlük szinte minden, ami az igazi újságírásra érvényes, nemcsak a kritika és a vélemény, a párbeszéd és az építő vita, de egyéni és őszinte hang sem lelhető fel. Én magam azért írok a Veszprém Indexnek – teljesen ingyen! –, mert olyan felület, ahová a hatalom szörnyű tenyere közvetlenül nem érhet el. Ami persze csak annyit jelent, hogy a polgármester nem mondhatja meg, mit írhatok le és mit nem. De azért jó tudnia, hogy az internet a nyilvánosság egy új formája, hogy a város vezetősége a világhálót nem képes befolyásolni, és muszáj szembesülnie a kritikai tevékenységgel, még ha ez nem is mindig kellemes. Mondok valamit: inkább meg kellene becsülnie, felhasználni és kiaknázni ezt az új lehetőséget. Nézzenek körül a világban: mindenki ezt teszi. Véget ért a Gutenberg-galaxis: ismerős tétel. Valóban így van, a virtuális szöveggépezet, amelyet internetnek neveznek, korlátlan lehetőséget és esélyt biztosít az egymással gyakran ellenkező véleményeknek. Ez az új kommunikációs világrend elvileg egy liberális politikus paradicsoma kellene legyen. Azt kívánom: éljen vele!

Én azért írok a Veszprém Indexnek teljesen önként és ingyen, mert bármit leírhatok, ami eszembe jut, a saját hangomon, stílusomban és nyelvemen, itt semmiféle cenzúra, szerkesztői önkény nincsen. Persze a jó ízlés határait és a magyar helyesírást illik betartani, de aki újságot ír, annak ez nyilván evidens. S ha már itt tartunk: én alapvetően liberális szemléletű szavazópolgár vagyok, bizonyos kérdésekben konzervatív fűszerekkel. Talán abszurdan hangzik ez a világnézeti ötvözet, pedig lehetséges. Egy mondatban összefoglalva: tisztelem mások véleményét, elfogadom a másként gondolkodást, nem teszek különbséget bőrszín, nemi identitás és értékrend alapján az emberek között, ugyanakkor ragaszkodom olyan hagyományos értékekhez, mint az esztétikai minőség, a szerelmi hűség és a magyar nyelv.

Azért írok a Veszprém Indexnek, mert ez az orgánum abszolúte független. Ugyanakkor, ha politikai véleményemet akarnám megfogalmazni, annak sem állná útját. A Veszprém Index ugyanis a szabad sajtó része. Persze ma Magyarországon és Veszprémben függetlennek lenni a legnehezebb. Az ember bármit leírhat, a politikai sematizmus áldozata lesz. Jobbos vagy balos? Így szól a közismert kérdés, amely – hacsak nem egy hivatalos politikai fórumon hangzik el –, komoly korlátoltságra vall. Veszprém politikusainak és notabilitásainak végre be kell látniuk, hogy létezik a kétpólusú politikai látásmódon túl is élet a bolygónkon. Én magam lelkesedésből írok ide, és abban a banális illúzióban ringatom magam, hogy az írásaimmal (is) szolgálom ezt a várost. Ugyan miért akarna rosszat bármely lakója is ennek a városnak? Persze nem ez az egyetlen ok, hiszen szerepet játszik az is, hogy szívesen írogatok, szeretem elmondani, mit gondolok a világról és a városról, mi több, örömmel veszem, ha néhányan elolvassák a szövegeimet. Ha egy írásom nem színvonalas, az persze ugyanúgy kritikát érdemel. Hiszen esendő lény az ember: hibákat vét, tévedni hajlamos, elragadják az érzelmei. A szándék azonban tiszta, és balga az a demokratikus hatalom, amely ezt az őszinte, lelkes önkifejezést nem becsüli meg.