Veszprém bővelkedik múzeumokban. Itt a megyei Laczkó Dezső Múzeum, a Bakonyi ház, a Magyar Építőipari Múzeum, számos kiállítóhely a várban: Csikász Galéria, Modern Képtár, egyházi múzeumok ugyanott – de egy nagyon hiányzik nekem évek óta: egy város-, vártörténeti múzeum.

„Igazi” lelkes hazánkfiaként igyekeztem az évek során Magyarország minél több táját, városát bejárni, meglátogatni. Két legkedvesebb városom talán Kőszeg és Eger. Ez a tény pedig abból is fakad, hogy ott megtaláltam azt a lokálpatrióta hangulatot, amelynek egyik alappillére a városhoz hozzánőtt vártörténelem.

Mindkét település a középkori vár köré épült, és az említett városokban nagy hangsúlyt fektetnek a „végvár”-hagyomány megőrzésére. Kőszegen egy egyszerű állandó kiállítást rendeztek be a Jurisics-várban, ami évtizedek alatt alig változott, de elmondhatom, évről-évre nagy élmény a tárlat végigböngészése. Egerben természetesen nagyobb szabású a várban található múzeumi kiállítás, ráadásul izgalmas „középkori” rendezvényeket is szerveznek, és elmaradhatatlanul ott a vár szívében a BOROZÓ.

Veszprémben más a helyzet. Nekünk is van várunk, nagy történelmi hagyományokkal bír településünk, de képtelenek vagyunk ezt megmutatni az ide érkező turistáknak. A várban csak a Tűztornyot, a szűk utcát, a végén a Szentháromság teret, a Pityu-Gizi szobrot találják – és persze a látogatható egyházi épületeket, a fent említett múzeumokat, és egy éttermet. Pedig szükség lenne egy olyan kiállítóhelyre is, amely megmutatja azt az évezredes történelmi hagyományt, ami a mai napig élteti településünket. A turisták ráadásul szeretik az ilyen múzeumokat: visszabarangolhatnak a múltba, fegyvereket, öltözeteket nézhetnek, megismerhetik a település történelmét – a fénykort és a tragikus éveket is.

Lenne mit megmutatnunk. És nem csak a turistáknak, hanem a veszprémieknek. Vajon ki tudja pontosan, hogy honnan ered Veszprém neve? Azt, hogy Magyarországon itt volt az első valódi felsőoktatási intézmény (főiskola), amelyből akár az első magyarországi egyetem is válhatott volna, ha nem égetik fel a 13. században a várat? Ki tudja, pontosan hogyan is nézett ki a vár a középkorban, mikor építették, illetve újjá kőből? Ki tud Veszprém reneszánsz hagyományairól? A török korban itt élő végvári vitézek mindennapjairól, arról, hogy tízszer cserélt gazdát a vár 150 év alatt? Arról, hogy a veszprémi végvári vitézek hősiességét vers is magába foglalja? Arról, hogy a török háborúk végére annyira volt Veszprém református, mint Pápa? Arról, hogy Heister generális miért robbantotta fel a várat? A sort még hosszan lehetne folytatni.

Mindez nem csak a Veszprémbe látogató vendégeknek lenne érdekes, hanem gyermekeinknek is. Hol máshol tanulhatná egy diák a helytörténetet, mint magán a helyszínen?

Kellenek a minőségi kiállítóhelyek a veszprémi várban – de illene figyelni az egyensúlyra is. Szép a képzőművészet, de mellette mást is ki kéne tenni a kirakatba. Ráadásul olyan dolgot, amely erősíti a lokálpatrióta szemléletet, a veszprémi „büszkeséget”.