Ez a Köztünk vannak (voltak) kicsit más, mint amit megszokhattak kedves Olvasóink. Két olyan fiatalról szól, akik most voltak először Veszprémben. Mindennapi munkájuk mellett természetesen megismerkedtek városunkkal és környékével. Nos, arra voltunk kíváncsiak, hogyan tetszett nekik Veszprém és a Balaton-felvidék.

Index: – Először is: kik vagytok?

Jana: – Jana Bahernikova vagyok, huszonhárom éves. Poprádon születtem, a Magas-Tátra alatti kisvárosban, de már négy éve Pozsonyban élek és tanulok a Comenius Egyetemen. Martin: – Az én nevem Martin Gubas, huszonhét éves vagyok. 1995 óta élek Pozsonyban, de Gyetván születtem, egy hagyományaira büszke szlovák kisvárosban. Jelenleg a Szlovák Akadémia Történettudományi Intézeténél dolgozom, mint rendszergazda, és az egyetemen tanulok.

Index: – Hogy kerültetek Veszprémbe?

Jana: – Mindketten a Comenius Egyetemen vagyunk levéltár szakos hallgatók, a történeti segédtudományi tanszéken. Ez egy szimpla szaknak tűnhet, de ennél jóval többet takar. Ide tartozik többek közt a levéltártudomány, a genealógia, a heraldika, a szlovák és a világtörténelem, és a nyelvek: latin, magyar és német.

Martin: – Korábban informatikát is tanultam. Talán elsőre a levéltár szak és az informatika távolinak tűnhetnek, de szerintem hasonlítanak abban, hogy mindkettő dokumentumok és információk tárolásával, őrzésével és megvédésével foglalkozik.

Jana: – A szak megköveteli a levéltári gyakorlatot. Nálunk, az egyetemen ez leginkább szlovákiai gyakorlatot jelent, de ebben az évben lehetőség nyílt a veszprémi érseki levéltárban elvégezni ezt, ahol még ösztöndíjban is részesültünk. Egy kisebb selejtezőn kellett épp ezért részt venni, ahol végül minket választottak ki, s tölthettünk két hetet, július 22. és augusztus 6. között Veszprémben.

Index: – Mi volt a feladatotok?

Martin: – A gyakorlat két részre oszlott. Az első része középkori oklevelek átírását jelentette. A szövegek meg fognak jelenni remélhetőleg a közép-európai egyházi levéltárak középkori okleveleit tartalmazó osztrák honlapon, a www.monasterium.net-en. A gyakorlat másik része a magyar levéltári rendszer elméleti rendszerébe és gyakorlati működésébe való betekintést jelentette. Lehetőségünk nyílt meglátogatni a Pannon Egyetem levéltárát, a Megyei Levéltárat és a Pannonhalmi Főapátság levéltárát is – az érseki és főkáptalani levéltár mellett.

Index: – Közben jutott időtök megismerkedni a várossal, Veszprémmel?

Jana: – Szabadidőnkben, délutánonként-esténként és a hétvégéken próbáltunk minél többet megtudni a városról és környékéről. Veszprém szép város, kedves utcákkal, parkokkal és épületekkel. A levéltár-igazgató volt oly kedves, hogy kölcsönadott nekünk két biciklit, így meg tudtuk például látogatni Tihanyt, s persze a Balatont is. Ugyancsak vele kirándultunk Szigligetre, a várba és Keszthelyre is. Belehallgattunk a koncertekbe az Óváros téren és a Várban is, amelyeknek csodálatos hangulata volt így esténként.

Martin: – Természetesen megkóstoltuk a magyar konyhát is. Nos, az ételek hasonlóak a szlovák ételekhez, bár kisebb különbségek azért akadnak. A legfinomabb mindenesetre a somlói galuska volt, amit itt ettünk először.

Index: – Milyen benyomásaitok vannak a városról és az emberekről?

Jana: – Mindketten Veszprémhez hasonló kisvárosból származunk, bár már egy ideje a jóval nagyobb Pozsonyban élünk, úgyhogy nem éreztük magunkat rosszul. A nagyvárosok is lehetnek kellemesek, parkokkal, történelmi épületekkel, de az élettempó ott sokkal gyorsabb, az emberek mindig rohannak, nem túl udvariasak és általában sokat idegeskednek. A városok vannak az emberekért, nem elég, ha szép egy város, a benne lakók teszik azt élhetővé. Veszprém ilyen város.

Martin: – A kommunikáció nem okozott gondot, az emberek segítőkészek voltak. Szerintünk jó lehet itt élni és lakni. Külön tetszett Veszprémben a sok park. Rengeteg zöld terület van a városban, amelyek a város minden pontjáról hamar elérhetők. Öt perc séta után megpihenhetsz a zöldben.

Index: – Volt valamilyen rossz tapasztalatotok ittlétetek alatt?

Martin: – Összességében nem. Ugyanakkor a városi nevezetességek táblákkal való jelölése lehetne jobb is. Részletkérdésnek tűnhet, de külföldiek és más turisták számára egyaránt fontos volna. Próbáltuk megkeresni a görög monostort, volt térképünk és útikönyvünk is, de egyszerűen nem akadtunk a nyomára. Találtunk valami romokat, de nem tudjuk, az volt-e az. Szerencsére ez volt az egyetlen dolog Veszprémben, amit meg akartunk nézni, de nem sikerült; nem úgy, mint például Tihanyban, ahol talán a felét találtuk meg az útikönyvből kinézett nevezetességeknek, noha szerintem jó térképolvasó vagyok.

Index: – Élhető hely Veszprém szerintetek, összehasonlítva mondjuk Pozsonnyal?

Martin: – Veszprém gyönyörű. Megvan benne egyszerre az, ami nagyvárosi (üzletek, színház, könyvtár, tömegközlekedés) és ami kedvesen vidéki (természet, kis falvak a környéken). Elméletben el tudnánk képzelni, hogy itt élünk, de mi azért inkább Szlovákiában maradnánk. Veszprémhez hasonló hely Besztercebánya, ahol remélhetőleg az egyetem után el fogunk tudni helyezkedni. De ha bármi baj történne Szlovákiában, Veszprém lesz az első, ahová költözünk… De mindenképpen jövünk még ide, hogy új barátainkkal találkozhassunk.