A Veszprémi Ünnepi Játékokra tízezer vendéget várnak augusztus 2. és 6. között, a program teljes költségvetése kb. 135 millió forint. Mészáros Zoltán egyedül az időjárástól tart. A rendezvény ügyvezető igazgatójával a nehézségekről, a finanszírozásról és a fesztivál jövőjéről beszélgettünk.

Index: – Elmondhatjuk, hogy a Veszprémi Ünnepi Játékok kinőtte a gyerekcipőt?

Mészáros Zoltán: – Három éves, most kezdődik a kisgyermekkor. Ebben a profilban – ahol vidékre próbálnak sztárokat hozni –, nem vagyunk túl sokan, mert hihetetlenül nehéz a feladat. A világsztárok inkább a fővárosokba mennek, nagyobb múltra visszatekintő fesztiválvárosokba. Mostanra felküzdöttük magunkat az élbolyba, de nem egyszerű. Az ember a kisgyermekével szemben sok mindent elnéz. Az előkészületeket tekintve nem állunk rosszul, bár ebben a műfajban a nagy lutri a jegybevétel, amire nagyon rá vagyunk szorulva. A finanszírozásunk nem áll meg nélküle, s a jegybevétel legnagyobb része az utolsó hétre tevődik.

Index: – Hol tartanak az előkészületek, mitől tart leginkább?

MZ: – Rutinosak vagyunk a szervezésben, és sajnos az esőhelyszínben is, pedig ez az egész fesztivál szabadtérre lett kitalálva – a várban található tér inspirálta, ami szerintem nemzetközi összehasonlításban is büszkeséggel tölthet el minket. Egyedül az időjárástól tartok, minden más megoldható munkával, hozzáállással, pénzzel. Azt szoktam mondani, hogy minden egyes megváltott jegy a kultúra támogatása is.

Index: – Mit tartottak szem előtt az idei műsor kialakításakor?

MZ: – Létezik egy vízió, s vannak a realitások – a kettő között pedig mindig van egy kompromisszum. Alapfilozófiánk, hogy zenei szempontból viszonylag eklektikus legyen a műsor. Ezen belül magas minőséget kell produkálni, és – főleg – nemzetközi, valamint magyar sztárokat hozni. Idén csak az első napon lépnek színpadra magyarok, a többi napra nem alakult olyan magyar produkció, ami megtölthet egy jegybevételes nézőteret. Ha megvan a profil, kimennek az érdeklődő e-mailek, ajánlatok. Öt-hat olyan sztár volt, aki szerettünk volna Veszprémbe hozni idén, de mindegyik fellépett tavasszal a fővárosban, így már nem jöhettek szóba, hiszen jelentős a Budapestről lejövő vendégkör.
Február környékén ki kell állni a programmal. Paco de Lucia-t már az első évben meg akartam hívni, de a fesztivál időpontjában éppen Japánban koncertezett, 2005-ben is üldöztem, ekkor mexikói házában pihent a nyáron, nem lehetett Európába hívni. Most, három év után alakult úgy, hogy Európában turnézik – rászövődhettünk a programjára.

Index: – A külföldi fesztiválokon megfigyelhető valamilyen trend a meghívottak tekintetében?

MZ: – Egyrészt nyomják a legnagyobb világsztárokat, akiket nem tudunk megfizetni. Akkora neveket léptetnek fel, hogy a meghirdetést követő néhány órán belül elfogynak a jegyek – mindez szponzori és állami támogatások mellett. Emellett egyre gyakoribb, hogy néhány hátborzongatóan nagy név mellett több fiatal, pályája elején álló fantasztikus művészt hívnak meg. Erre tartunk mi is. El kell telnie akár 5–10 évnek is, hogy az érdeklődők a fesztivál súlya miatt is mindenképpen eljöjjenek – higgyenek a minőségében még akkor is, ha kevésbé ismert fellépők jelennek meg a műsorban.

Index: – Említette a jegybevétel fontosságát. Hogyan áll össze az idei költségvetés?

MZ: – A költségvetés 135 millió forint környékén van. 55 millió a hirdetési, szponzori bevételünk, mellette van 40 millió állami támogatás, így kiszámítható, hogy a jegybevételből 40 millió forintot várunk, emiatt egy kissé aggódom. Van még mit eladnunk. Ismét szerepet kap az időjárás, hiszen a rendezvény előtti jegyeladás is igen jelentős lehet. Jégesőben nem jönnek koncertre az emberek. Az időjárás pénzben is mérhető, ha rossz az idő, a helyi jegybevétel összességégében akár 5 millió forinttal is kevesebb lehet. Tízezer fizetővendégre számítok idén.
Ami a marketinget illeti, rendkívül robosztus, aminek jelentős része a médiatámogatóknak köszönhető, ennek értéke 50 millió környéki, amit nem tudnánk kifizetni.

Index: – Az esőhelyszín sem éppen ideális.

MZ: – Az egész ötlet a Várba lett kitalálva, más kérdés, hogy a város nem dúskál az alternatívákban, ha 1500–2000 embert várnak egy rendezvényre. Csak a Március 15. úti sportcsarnok jöhet szóba, ami nemhogy ilyen szintű kulturális rendezvényekre alkalmatlan, de még sportrendezvényekre is korlátozottan. Iszonyatos erőfeszítéseket teszünk, hogy próbáljunk a lehetőségekhez, erőnkhöz mérten olyan helyszínt varázsolni, ami megüti a minimális mértéket. 15 millió forintba kerül, hogy a csarnokban is biztosítjuk a komplett színpadot, fény- és hangtechnikát.

Index: – A régóta várt új sportcsarnok mennyire jelentene megoldást?

MZ: – Nagyon. Tekintsük el attól, hogy ez egy felújított gimnáziumi tornaterem. A gyerekek által használt öltözőket kifestjük, a padok helyett foteleket teszünk be, fésülködőasztalt, van olyan koncert, ahol ebből 12 kell. A légtechnikáról nem is beszélve, hiszen nincs légkondicionálás, a kinti levegőt fújják be a csarnokba. Jelentősen nyugodtabb lennék az eső miatt, ha tudnám, hogy legalább ilyen téren méltóbb lenne az Ünnepi Játékokhoz az esőhelyszín. Ez csak egy szempont a több száz közül, de nagyon érdekeltek vagyunk abban, hogy egy olyan multifunkcionális csarnok jöjjön létre, amely a kor követelményeinek megfelelő. Egyébként minden nap délig kell eldöntenünk, hol lesz az esti koncert. Nagyon remélem, minden este a Várban.

Index: – Az elmúlt évben növelték az ülőhelyek számát.

MZ: – Idén kicsit le kellett faragnunk a nézőtérből. Tavaly négy helyár-kategóriát határoztunk meg, a „láthatóság” arányban volt a jegyárral, de volt, aki rosszul fogadta, hogy az olcsó jegy miatt keveset látott. Át kellett rendezni kissé a nézőteret, igazságosabb lett az elosztás, így most egyszerre kétezren nézhetik meg a produkciót.

Index: – Idén sem maradt el a kísérőrendezvény.

MZ: – Az elmúlt évben Dali kiállítás volt ez, mondhatjuk, ő világsztár a maga területén, idén a magyar képzőművészet nagyságai mellett döntöttünk. A XIX–XX. századforduló környéki festészet legremekebb darabjai közül 54 kép tekinthető meg egészen szeptember végéig a Csikász Galériában. Szeretnénk, ha az egyetemisták, általános- és középiskolások is megnéznék a tárlatot, hiszen ilyen képeket hozzánk legközelebb a Szépművészeti/Nemzeti Múzeumban láthatnak. Rippl-Rónai, Csontváry, Gulácsy, Szinyei Merse Pál… – a legnagyobb nevek a magyar festészet egyik fénykorából.

Index: – Hogyan képzeli el a Veszprémi Ünnepi Játékok jövőjét?

MZ: – Nyilván az a cél, hogy növeljük presztízsét – elsődlegesen Magyarországon. Nem gondolnám, hogy végleges és kristálytiszta a fesztivál profilja, de ezt az élet is alakítja. Szó van róla, hogy egy sokkal többrétűbb (ez lehet zene, de más terület is), más szegmenseket is megcélzó fesztivállá váljon.

Index: – A 2004-es rendezvényt követő interjúban egy 150-es hibalistát említett. Mennyi marad meg belőle?

MZ: – Végigmentünk mindegyiken, csoportokra osztottuk, mi az, ami pénzel, ami figyelemmel, ami munkával oldható meg. Egy ilyen nagy volumenű rendezvényen mindegyik fesztivál után képződnek újabb listák, de remélhetőleg évről-évre rövidebbek lesznek. Nincsen olyan illúzión, hogy egyszer nullás lesz a lista, hiszen emberek vagyunk.

Index: – Hova helyezi el a veszprémi fesztivált a hazai porondon?

MZ: – Stabil képződménnyé vált három év alatt mind a városi, mind a magyar fesztiváléletben, ami nem kis eredmény. Erős tendencia, hogy kulturálisan szakosodjon a fesztivál, a kérdés az, merrefelé, milyen tartalommal. Szeptemberben több szakemberrel közösen beszélgetünk majd a fesztivál jövőjéről.