Nincs olyan hónap, hogy a globális klímaváltozásról ne hallanánk. Akkor erősödnek fel ezek a kérdések, amikor valamilyen megváltozott szélsőséges időjárási jelenség sújt egyes földrajzi területeket. Ezek megnyilvánulhatnak hurrikánok, árvizek, tartós szárazság vagy szélsőséges hőmérsékleti értékek formájában.

A számos kérdésre hiteles választ a meteorológusok adhatnak, gondolhatnánk, de az elmúlt kb. két évszázad emberi tevékenységét, az emberiség hihetetlen számszerinti növekedését, a természeti ökológiai egyensúly felborítását, az értelmetlen energiatermelés növelésének hatásait stb. csak több tudományterület (interdiszciplináris) egységes szemléletű értelmezése válaszolhatja meg.

Tényszerűen állapítják meg a tudósok és a szakemberek, hogy az éghajlat és a levegő hőmérséklete folyamatosan emelkedik. A gleccserhatárok folyamatosan visszahúzódnak, hírt kaptunk arról, hogy a Kilimandzsáró hava eltűnőben (az 1912-ben mért hóhatár több mint 80%-kal visszahúzódott), miközben soha nem mért hőmérsékleti rekordok dőlnek meg évről-évre, árvizek pusztítanak el falvakat, városokat, mezőgazdasági területeket. Ezek megváltoztathatatlan tények, és az embernek semmilyen ráhatása nincs a megváltozott éghajlatra. Helyesen gondoljuk ezt? Talán a legnagyobb vitát, érveket és ellenérveket hallhatjuk arról, hogy van-e napjainkban globális klímaváltozás, vagy nem.

Palatinus szemlélettel a kérdéskört csak teljes összefüggésében célszerű elemezni. Kétségtelen, hogy az elmúlt évszázadok emberi tevékenysége jelentős, nem kívánt mértékben megváltoztatta a természet egyensúlyát, és ezzel mintegy kieresztette a szellemet a palackból. Aurelio Peccei, a római klub alapítója mondta, hogy minél szélesebb a tudományos ismeretünk, annál bizonytalanabb és tervezhetetlenebb a jövőnk. A fenntartható fejlődés nem definiált szólamai csak akkor jöhetnének létre, ha a Földünk természetes biológiai egyensúlyát vissza tudnánk állítani. Sajnos ez a legoptimistább szemlélettel is csak utópiának tekinthető.

A globális felmelegedést – mint a meteorológiai változások egyik meghatározó tényezőjét – természeti jelenségek is előidézik. Ilyen volt például az 1991 júniusában kitört Krakatao (Fülöp-szigetek) vulkán hatása – becslések szerint húszmillió tonna kén-dioxid szabadult fel, és hatolt a sztratoszférába. A keletkezett „vulkáni aerosol” fékezte a Nap sugárzásának áthatolását a légkörön, és becsült értékként a Föld átlaghőmérsékletét kb. 0,5 °C-kal hűtötte. A hihetetlen méreteket öltött kőolaj-, gáz- és szénkitermelés és elégetés az ember által előidézett környezeti változás terhére írható. Az ember tevékenységével megnövelte a szén oxidjainak mennyiségét a légkörben, és ennek következtében folyamatosan növeli az „üvegházhatást”.

Az egyre növekvő energetikai, ipari termelés, a motorizáció, a vegyipar által kibocsátott gázok mennyisége elképesztő méreteket öltött. A természet mára már nem képes kompenzálni és semlegesíteni a kibocsátott gázok okozta egyensúlyfelbomlást. A károsító hatást csak fokozta a zöldterületek, elsősorban az erdős területek kiirtása, az intenzív mezőgazdaság területi terjeszkedése. A károsító tényezők egybevetésével megállapítható, hogy a „szén” körforgása okozza a természetben talán a legdrámaibb változásokat.

A globális meteorológiai változásoknál az üvegházhatás és az erdőterületek folyamatos csökkenése a víz körforgását is megváltoztatta a természetben. A talajnak nincs vízmegtartó képessége a fák gyökérzetének hiánya miatt. Az özönvízszerűen lezúduló vízmennyiség hatalmas eróziókat idéz elő a talajfelszínben, és ezzel csak növeli a meteorológiai változások katasztrófa jellegű hatását. Ellenérvként hallhatjuk, hogy egy terület átlaghőmérséklete csak néhány tized fokkal változott, vagy az éves csapadék mennyisége alig változott – de nem mindegy, hogy ezek az átlagok milyen idő- és értékhatárokon belül mozognak, hogy a hőmérsékleti rekordok alsó és felső értéke az adott évben mit mutat. Az esők esetében jól értelmezhetjük, hogy az éves átlagok miért nem adnak reális információt. Nem közömbös, hogy a területre jellemző évi esőmennyiség arányosan, az évszakoknak megfelelően oszlik el, vagy egy nap alatt zúdul le az egész évi mennyiség.

A Palatinus szemlélet alapján a globális klímaváltozások kérdését az elkövetkezendő időben számos szempont szerint kívánjuk elemezni. Vizsgálódásaink kiterjednek mindazokra az emberi tevékenységekre, amelyek a jövő nemzedékeinek életlehetőségét korlátozzák, amelyek sok esetben csak a pillanatnyi és a természet törvényeivel ellentétes „gazdasági” hasznon reményében jönnek létre. A Palatinus klub szerény lehetőségeivel csak értelmezni tudja az összefüggéseket, a természettudományos ismeretek alapján a múlt elemzése (mint bázisvizsgálat), a jelen értelmezése és a várható jövőkép előrevetítésével álladóan figyelmeztetni szeretné a döntéshozókat, hogy a pillanatnyi előnyök a jövő katasztrófáját idézhetik elő.

A soktényezős problémahalmaz elkülönült elemzése téves eredményekhez vezethet. Mindent mindennel össze kell vetni és a hatásokat és kölcsönhatásokat nem dramatizálni, hanem tudományosan értelmezni kell. Felvetődik a kérdés, mit értünk soktényezős rendszernek – pl. a globális klímaváltozás elemzésénél. Ha összevetjük a teljesség igénye nélkül kiragadott néhány példát, akkor rájövünk arra, hogy mindegyik közvetlenül vagy közvetetten, de hat a globális klímaváltozásra. Példáink: - az intenzív mezőgazdaság növekedése, - a népesség növekedése, - az üvegházhatás, - a levegőszennyezés, - az energiatermelés növekedése, - az élőhelyek elpusztítása, beépítése, - az urbanizáció, - az ipari termelés növekedése, ami összefügg a „szemét” folyamatos előállításával, - a víz körforgása és a természetes vizek szennyezése, stb.

A világ tudósai és szakemberei érzik, hogy elérkezett az az idő, amikor az elemzések, és konferenciák helyett cselekvő módon kellene környezetünket óvni, és hatékonyan kellene a természet védelmét saját és utódaink érdekében biztosítani. A Kiotói egyezmény is ezt a célt szolgálta. Megdöbbentő módon az USA nem csatlakozott az egyezményhez, mondván „gazdasági érdekeit sérti”. Ehhez nem lehet mit hozzáfűzni.

Írta és szerkesztette:
Szacsky Mihály