A madárinfluenza felbukkanásával egyidőben a hírközlő szervek vegyes realitással azonnal közölték a világban előforduló eseteket, fertőzéseket és a járványszerű terjedéseket. Abban megegyeztek a hírek, hogy napjainkban elsősorban a szárnyasokra veszélyes a megnevezett vírus. Ez a vírus az emberre is hathat (madárról-emberre), de olyan mutációt, amelyik már csak emberről- emberre terjed, járványszerűen még nem észleltek. Felvetődik a kérdés, hogy mekkora a veszedelem, és a most megjelent madárinfluenza-járvány milyen kockázatot jelent az emberiség számára.

Az emberiség történelmében mindig fellelhetjük a különféle járványokat. Európán többször végigsöpört a kolera, a pestis, és nem feledkezhetünk meg az 1918-as „spanyolnátháról” sem. Az elmúlt évtizedekben hallhatunk a prionokról, eboláról és korunk pestiséről, a HIV vírusról is. Ezek mind kórokozók, baktériumok és vírusok révén fertőznek.

Az emberi szervezet saját védekező-mechanizmusának megfelelően az életműködésének egyensúlyát igyekszik fenntartani. Az „immunitás” alapfeltétele, hogy az emberi szervezet egyensúlyi állapota fennmaradjon, a szervezet kapjon meg minden olyan tápanyagot, amely lehetővé teszi az optimális biokémiai folyamatokat, és ami talán a legfontosabb, hogy a víz-levegő-biológiai tápanyagok lebontása a természet rendje szerint történjen. Megfigyelhető, hogy a járványok azokon a földrajzi területeken veszélyeztetik a lakosságot, ahol a létfenntartásnak feltételei nem megfelelőek. Tehát a leromlott emberi szervezet sokkalta fogékonyabb minden járvánnyal szemben.

A kérdés tehát az, van-e okunk a félelemre, vagy sem? Az egyértelmű választ talán soha nem kaphatjuk meg. A kérdések sorozata vetődhet fel. Mi okoz nagyobb bajt? – a közvetlen fertőzés vagy az élelmiszer fogyása?

Természettudományos és Palatinus gondolkodással a gazdasági veszteségeket nem tekinthetjük veszélyforrásnak, mert a globális élelmiszerkereskedelem csak a profitvesztést siratja, miközben az erőltetett nemzetközi élelmiszerkereskedelem növelheti a járvány veszélyt.
Ezért csak gondolatokról beszélhetünk, amit mindenki továbbfűzhet, értelmezhet és kiegészíthet.

Az elemzéseket a madárinfluenza esetében szükséges teljes körültekintéssel végezni, és nem feledhetjük az összefüggéseket sem. A vizsgálódások elején meglepő volt, hogy a napjainkra jellemző madárinfluenza Kína két tartományában szinte egy időben jelent meg. Tényként kell megjegyezni, hogy a növekvő kínai gazdaságban a biológiai termesztést és állattartást át meg átszövi a géntechnológiák alkalmazása. (A hírelemzések alapján Palatínus dokumentumokban fellelhető, hogy a jelzett két kantonban az élelmiszerek és a tápok jelentős részét intenzív technológiákkal állítják elő, aminek alapja a géntechnológia). További veszélyt okoz, hogy a Földön folyamatosan számos állatfaj hal ki, ami azt jelenti, hogy küszöbérték esetében a földi ökoszisztéma alapvetően változhat, borulhat fel. Egy olyan vírus, amelyik válogatás nélkül képes pusztítást végezni a szárnyasok, madarak világában, hihetetlen veszélyt jelenthet Földünk biológiai egyensúlyára.

A madárvilág egyébként is állandó veszélyben van. Volt idő, amikor a ragadozó madarak sorban hullottak el, mert a rágcsálókat mérgekkel irtották. Megfigyelhető, hogy hazánkban a fecskék száma rohamosan csökkent azáltal, hogy az Afrikából való visszatérésük utolsó pihenőhelyén (félszigeten) egy luxus szállodát építettek. De említhetnék a vizes élőhelyek arányainak megváltozását is. A számos fenyegető veszélyt csak fokozza egy olyan vírus, amely válogatás nélkül fertőz bütykös hattyút, libát, kacsát, egyéb vadmadarat.

Ezek alapján azt mondhatjuk, a veszély rendkívül nagy, nem azért, mert sok ember eshet áldozatul, hanem azért, mert az élhető bolygónk ökológiai fennmaradása visszafordíthatatlan sérülést szenvedhet.

Nem feledhetjük, hogy az emberiség száma egyre emelkedik. Jelenleg közepes pontossággal 6,3 milliárd ember él a Földön ebből Kínában kb. 1,3 milliárd. A baromfi, a háziszárnyas itt már nem az ökológia részét képezi, hanem egyszerűen húst jelent, táplálékot sok száj részére. Ezeknek az állományoknak a részben vagy teljes mértékben történő kiirtása fékezheti a járvány terjedését a telepeken, de arányosan jelzi, hogy az élelmiszerellátásban fennakadások keletkezhetnek. A PIAC természetesen passzívan szemléli egyelőre a jelenséget, mert egyes területeken emelkedik az export, más területeken busás profit jelentkezik az importon. Ez a szűklátókörűség komoly társadalmi feszültségek forrása is lehet, ugyanis a pandémia megfékezésének legegyszerűbb módozata a karanténok bevezetése. A profitorientált globális kereskedelem elméletileg a baromfikereskedelmen keresztül bármikor összeomolhat, ha a világméretű járványt nem lokalizálják.

Az a megoldás, hogy a vadmadarakat is pusztítsuk ki, hogy a baromfitenyésztést ne veszélyeztesse a határokon átívelő fertőzés, teljes mértékben elfogadhatatlan! Előbb vagy utóbb úgy kell megoldani észszerűen a világon az élelmiszertermelést, hogy minden ember (ez csak egy becsült szám) kb. 100–150 km-es körzetből tudja biztosítani ivóvizét és biológiai élelmiszerét.

Úgy tűnik, nagyon eltértünk attól, hogy a feltett kérdésre választ adjuk, miszerint veszélyt jelenthet a madár influenza vagy sem. A válasz óvatos. Hosszútávon, ha a járványokat nem tudjuk kezelni, és a világméretű élelmiszerellátottságunk valamint az ökológiai egyensúly felborulása a várható következmény, akkor nagyon nagy a baj. Az emberre is veszélyes, és az emberről-emberre terjedő járvány esetében a szakértők kb. 70 millió áldozatot prognosztizálnak. A járvány természetesen elsősorban azokon a területeken szedi áldozatait, ahol az emberek alultápláltak, szervezetük legyengült és életkörülményeik szegényesek, katasztrofálisak. Abban az esetben, ha szárnyasokra és az emberre is veszélyes vírus söpör végig a Földön járványszerűen, csak átgondolt és előre tervezett védekezéssel lehet a természeti károkat mérsékelni.

A gondolatokat szükségszerű célszerű tanulmányokkal, esetekkel kiegészíteni. A madárinfluenza kérdése sajnos nem csak egyszer szerepel a Palatinus-írásokban. A hozzászólások, önálló tanulmányok, gondolatok rendkívüli módon segíthetik a Palatinus Klub munkáját. Ezt a témát (és Földünk élővilágának problémáját) néhány tanulmánnyal, gondolattal nem lehet lezárni. A tanulmányok alapján az azokra épülő cselekvő tevékenységre van szükség. A sajnálkozásokat és a szorongásokat el kell feledni, sehova nem vezetnek. Az elkövetkező időszakban fontos, hogy a természetre, és annak tudományára támaszkodva cselekvő módon tenni kell dolgunkat.


Szacski Mihály