Reichert Henrik, Úgy ahogy volt… Kortörténet Veszprémből – könyvbemutató, 2006. július ötödike, délután négy óra. Úgy volt, hogy a megyei („zárva”) könyvtárban lesz. Aztán úgy, ahogy volt, a várban lett, pontosabban annak kertjében, sátorban. Úgy látszik, erről a kis változásról csak én nem tudtam, ellenben a várkerti tömeg igen. Mert sokan voltunk. Csak a könyvről tudtunk meg keveset.

Henrik bácsi tisztes öregember, egykori építészmérnök, a szerző. A könyvéhez tájékoztató-ajánlót osztogatnak, mint a fogyókúrás étrend-kiegészítőkhöz. A „nekem bevált” sorok írói között találjuk Mádl Ferencet, Dióssy Lászlót, Pál Bélát, Katanics Sándort, Dr. Szalay Andrást, Gerecs Józsefet, Kuti Csabát. Valamint egy levelet a szerzőhöz Dr. Horváth Balázs tollából. Ez utóbbi hátborzongató olvasmány, és nekem tabu, tekintettel az országgyűlési képviselő néhaiságára.

Szóval sátorozunk, de nem sör folyik, és nem foci a téma, hanem ásványvizet szürcsölünk, és közben lesen vagyunk. Dr. Herth Viktóriától megtudjuk, hogy mindez szponzorok nélkül nem jött volna létre, és hogy a támogatók tudatos történészek. Legalábbis én így értem, mert valamilyen okból csak minden második szót hajlandó a technika továbbítani, és nem ülök elég közel a tűzhöz. Aztán Dióssy Lászlótól az „egyes számú potenciális szponzor jelölt”-től polgármester-elődjéről hallok, meg a kötet jelentőségéről.

Közben az asztalunknál ülő Nagymama egy fotót mutat a könyvben. Látom, hogy a „70 p” a lényeg, mert arra mutogat, és közben alig hallom, hogy az mekkora szó volt akkor, mert egy napszámos bére egy pengő, ez meg hetven pengő, és még valami fontos, amit aztán már nem hallok. Pedig szeretném, mert ő egyidős lehet a ’26-os születésű Henrik bácsival, minden bizonnyal „megélte” a könyvet, de a jelen túlharsogja, még ha akadozva is.

Aztán Felföldi Gábor részleteket olvas, aztán Asztalos István beszél, aztán agyamra megy a hangosításnak nem nevezhető zaj. Ezzel – úgy érzem – nem vagyok egyedül, mert a moraj is erősödik. Zsizsikelünk. Közben Henrik bácsi is beszél, megtudjuk, hogy elsőre azt mondták neki szerzeményéről: „nem baj ám, hogy jó”. Aztán kiderül, hogy a könyvkiadás mekkora fa, és milyen kicsi a bácsi fejszéje. Elérzékenyülünk, amikor a nyomdaköltség egy részével még tartozó „polgártársunkon” Dióssy László és Asztalos István, szavak nélkül értve egymást, összenézésből és magántőkéből 30–30 000 Ft-tal azonnal segít. Közben, aki megérdemli, könyvet kap. Henrik bácsi meghatódik, a sátor védelme alá beszűrődő napfény tisztaságától zokog az ásványvizes üveg, és vérzik a borospohárban a nedű. A fülembe csengnek a polgármester úr szavai: „Rosszcsont Henrik fiú”, Felföldi Gábor újra felolvas, és nekem el kell mennem.

Végezetül idéznék a fent említett „nekem bevált” ajánlóból, azoktól, akik olvasták a könyvet:
„csak a jelenben élő, a szerepét és felelősségét teljes erkölcsi erővel megélő polgár képes létével egyúttal a jövő Veszprémét is szolgálni.” – Dióssy László

„Nekem, mint a térségért felelősséget érző és e felelősség jegyében dolgozó politikusnak különösen sokat ad Reichert Henrik könyve” – Pál Béla

„Szükség van ennyi év után is a korrekt ismeretek feltárására, az elfogulatlanságra, szükség van reális ismeretekre” – Katanics Sándor

„A mai szóhasználattal teenager korú iskolás látószögéből ismerhetjük meg a második világháború előtti, kicsit rendies, kasztos társadalmi viszonyokat.” – Dr. Szalay András

„Segíteni szeretném, hogy teljesebben megismerhessük lakóhelyünket, annak múltját, az itt élt emberek életét, történeti, szociális, földrajzi valóságát, változásait. Ezért ajánlom…” – Gerecs József

„Ajánlom hát őszinte hittel, bizalommal…” – Kuti Csaba

Megrendelhető:
Reichert Henrik
Veszprém, Csap u. 16.
Tel.: 325-528

Kifizethető:
Kinizsi Takarék
Veszprém, Kossuth u. 21.
Reichert Henrik 73200189-15242967