Idén bőségesen szolgáltak meglepetéssel az állatkert prérikutyái. Soha ilyen korán még nem ébredtek fel téli álmukból – bár ezzel elég rossz időjósnak bizonyultak, meddő reményeket ébresztve a szép tavaszt illetően. Most azonban még vaskosabb lett a meglepetés: egy tucatnyi prérikutya kölyök bújt elő az üregekből, most már a nyarat ünnepelve.

A Veszprémi Állatkert prérikutyái a magyar látogatók számára szokatlan kifutóban élnek. A korlátok ugyanis nem az Észak-Amerikában honos rágcsálókat, hanem a látogatókat keríti el. Az emberek többsége ennek következtében értetlenkedve csóválja a fejét, vajon miért nem szöknek el? Nem teszik, és igazán nincs is miért, hiszen a prérikutyák biztonságban érezhetik magukat folyamatosan karbantartott, kiterjedt üregrendszerükben, és táplálékuk is bőven van.

Az állatkertészeknek egyedül arra kell figyelnie, hogy nehogy túlságosan elszaporodjanak, majd a „fölöslegben lévők” elinduljanak bővíteni a prérikutyabirodalmat – esetleg más kifutók alatt is. Így a fiatalok egy részének idővel új állatkertet fogunk keresni, ahol új kolóniát hozhatnak létre.

A prérikutyák Észak-Amerika füves pusztáin, a prérin élnek. A nevük ellenére rágcsálók, az ürgék és mókusok közeli rokonai. Kiterjedt üregrendszerben élnek kolóniái, amelyeket szoros szociális kapcsolatok jellemeznek. Munkamegosztás is jellemző rájuk, hasonlóan a szurikátákhoz, az őrszemek két lábra állva kémlelik a vidéket, ragadozóveszélyt lesve. Riasztójelzésük után az egész csapat befut a legközelebbi bejáraton, a föld alá. Ott már nehezebb a dolga a ragadozóinak, hiszen éles fogai révén kemény ellenféllé tud válni a szűk járatban. (allatkertveszprem.hu)