Ezúttal lényegtelen, hogy május utolsó hétvégéjén a kézilabda Magyar Kupa végső meccseit néztük meg, ugyanis ez a cikk a szokásos nyári utazási sorozatunk nyitánya. Komló, sör, bor, retro és mediterrán hangulat a továbbiakban…

A szombati koránkelést sokan bevállalják azért, hogy mihamarabb Villányban legyenek. Legalábbis a mi társaságunk ilyen egyedekből állt. Volt, aki még az éjszakai műszak után is csak egy zuhanyozást engedélyezett magának, aztán a reggeli esőben a Hey Joe után szabadon: Megyünk le dél felé!

A hűtőládában tartott sörtartalék Nagykónyiig bírta, amit egy háromméteres, gusztustalan fagylalttölcsérrel rondított benzinkút melletti egységben tölthettünk újra. Az árak alacsonyak, de mivel hipóval mosnak fel, nem fehér vászongatyában óvatosan kéretik közlekedni!

Na, de elég a sörből, mégiscsak az ország legjobb vörösborvidékére érkeztünk, ahol ragyogó napsütésben azonnal meg is kezdtük monstre borkóstolónkat. Az út két oldalán ungarische designban virítva csalogatják a gyanútlan turistát übervacak lőréiket gigantikus áron kínáló „pincék”. Nem is említek neveket, sajnos úgy néz ki, ez a rész is lezuhant az egri Szépasszonyvölgy szintjére. A bolti villányiaktól is messze elmaradó borokhoz(?) 1500-tól ehetünk rántott húst, a többit nem is mondom, mert még elvenném a kedvet a díszlet mögött rejtőző igazi élménytől!

A híres villányi ötösfogat (Bock, Tiffán, Polgár és a két Gere: Attila és Tamás) pincéi ugyanis a legnagyobb ínyenceket is kielégítik. Gyönyörű környezetben panzió, étterem, pincelátogatás idegenvezetéssel, rengeteg variációjú borkóstoló várja azokat, akik egy kicsit tudatosabban keresgélnek Villányban.

Hogy ne érezzük magunkat a mennyországban, ezért átugrottunk Komlóra, ahol a csodálatos földrajzi fekvést hamar feledtette a várpalotai stílusban épült város. Jóval olcsóbban fogyaszthatunk, mint itthon, de az árakkal egyenes arányban romlanak higiéniai viszonyok is. Városvezetőink figyelmét fölhívnám a kívülről is esztétikus, uszodát, konditermet és szaunákat is magába foglaló Sportcsarnokra. Mindezt az alig negyed veszprémnyi, jelentős munkanélküliséggel és forráshiánnyal küzdő Komlón…

Pécs egy mese! Legalábbis hihetetlen a mi kis bakonyi megyeszékhelyünkhöz szokott szemünknek. Szombat este – túlzás nélkül – több ezer(!) ember ücsörög a belváros minimum háromtucatnyi vendéglátóhelyének sétálóutcákra nyíló teraszain. Kellemes tömeg hömpölyög, semmi járműzaj, pedig még jóval este 10 után is bejuthattunk helyi járattal a – potom 1800 forintba kerülő – szállásunkról a központba. Aki tudja, élje át! (Nem elég egyszer.)

Ezt a sokkot másnap ismét Villányban kellett kihevernünk, amiben még a ránk zúduló mediterrán meleg sem tudta megakadályozni egyre szaporodó csapatunkat. Bor, pince, korcsolya, szuvenyírok a család és magunk számára borospalackok formájában, végül fájdalmas indulás hazafelé.

Aztán Dombóvárnál ismét elkezdett esni az eső…