Az elmúlt 19 évben a veszprémi kézilabdacsapat mindig bejutott a Magyar Kupa döntőjébe és azt általában meg is nyerte. Most azonban elbukta. A vereség első jele azonban nem akkor jelentkezett, amikor most vasárnap a Szeged a 3. percben megszerezte a vezetést, hanem egészen pontosan 19 nappal korábban. Ezen vereség azonban még évekig jótékonyan fog hatni a magyar és a veszprémi kézilabdára egyaránt. Talán…

Van egy cimborám, aki lelkes híve a sportfogadásnak magyar, horvát, osztrák irodákban éppen úgy, mint az interneten. A szurkolók rózsaszín felhőjéről akkor szoktam leszállni, ha ő fölhív, és elfogulatlan véleményt kér. Május 10-én a három győzelemig tartó bajnoki döntő második mérkőzését – az elsőt a veszprémiek nyerték – játszotta Szegeden az MKB és a Pick. Ekkor hívott először, és mint később kiderült, rossz tippet adtam.

Akkor ugyanis nagyon hittem abban, hogy a mieink nem követik el azt a hibát, hogy lenézik a Szegedet, és jobb fizikai, technikai képzettségük mellett fejben is fel tudnak nőni a feladathoz, letörve ezzel a konstans trónkövetelő becsvágyát. Ráadásként még ott volt az a plusz előny, hogy így a harmadik meccs után Veszprémben ünnepelhette volna a csapat a bajnokságot, ami plusz egy hét pihenést adott volna a játékosoknak a Magyar Kupa előtt. Ellenérvként egy dolog szólt: a kényelem, uram bocsá’, a lustaság.

Aznap egy verhető Picktől kikaptunk, ezzel nemcsak az önbizalmukat növeltük meg, de lehetőséget adtunk még egy szegedi mérkőzésre, ahol – mint az be is következett – a közönségüktől búcsúzó Tisza-partiak valami elképesztő vehemenciával és lelki töltettel felvértezve lép(het)tek pályára. Mivel a második meccs utáni nyilatkozatok többségéből az „egyszer ez is megtörténhet” vagy „úgyis van még lehetőség bizonyítani” summázatokat véltem a félmondatok mögött megbújni, egyre biztosabb lettem benne, hogy mit mondok a cimborámnak, ha felhív. Nem hívott. Pedig tudtam, hogy a Veszprém kikap a negyedik meccsen Szegeden. Ahogy azt is, hogy mindezek ellenére az utolsó meccsen relatív könnyedén nyerjük a bajnokságot.

Eljött a Magyar Kupa döntő napja. Semleges pályán találkozik a két legjobb magyar kézilabdacsapat, hogy egy meccsen döntse el, ki a jobb. Melyik játékost nehezebb motiválni? Azt, amelyiknek van 8 aranyérme, és ezzel visszaigazolhatja önbizalmát, vagy azt, amelyik nyolcszor bukott el kupadöntőt, ezért állandóan frusztrált, ha éppen nem sikeréhes. Ezt a frusztrációt győzte le és a Veszprém verhetetlenségi nimbuszát rombolta le végleg a Pick május 28-án, vasárnap.

Többet nem veheti veszprémi játékos félvállról a Szeged elleni meccseket, többet nincs lefutott mérkőzés tuti esélyessel, most már komoly értéke lesz minden győzelemnek. Küzdelmes izgalmas meccsek várhatók, ezzel nyert a média, a semleges nézők és a sportág egyaránt. Most már – 10 év után – ez a Tisza-parti generáció is érezheti azt, hogy milyen érzés, amikor egy egész város ünnepel. Most már a Pick-játékosok is tudják – a vezetőkkel, szponzorokkal, szurkolókkal együtt –, hogy milyen az igazi siker. Foggal-körömmel fognak küzdeni azért, hogy újra átéljék. Mert már tudják, mi az a győzelem…

Ha valakit kényeztetnek, elkényelmesedik, hajlamos természetesnek, hétköznapinak venni nagyon értékes, különleges dolgokat. Ezzel a vereséggel minden veszpréminek (a vezetőktől az egyszerű drukkerekig) újra kell fogalmaznia magában, hogy mit is jelent, milyen értékkel bír a GYŐZELEM szó.

Ha ez sikerül, mi is nyertünk. Annak ellenére, hogy most kikaptunk.