Itt van a május, nyílnak az orgonák, egyre illatosabbak az éjszakák és a hajnalok, amit ki is lehet próbálni, hiszen közeledik a Tánc Fesztiválja. Mert ha TáncFeszt, akkor jó darabok, hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések, hajnali ágyba-bújások. Előre láthatóan a színvonallal idén sem lesz probléma, az időtartammal és a mennyiséggel viszont igen.

Igen. A Tánc Fesztiválja idén négy napra szűkült. Május 24-től (szerdától) május 27-ig (szombatig) tart. Az ok? Egyszerű: pénzhiány. Miért? A válasz elég morbid: az országos nagyrendezvények közé sorolták át a fesztivált, ám a pályázatokról döntő bizottság a szakvéleményekkel ellenére is csak 5,6 millió forintot ajánlott meg a rendezvénynek (20 millió helyett). Ezzel a pályázattal aztán a fesztivál a többi NKA-s pályázati lehetőségtől elesett – maradt a város támogatása, ami kétmillió forint, ami ugyanannyi, mint tavaly.

Na, ennyit a pénzhelyzetről. A lényeg, hogy lesz Táncfesztivál, igaz komolyabb kísérőrendezvények nélkül, és sokkal kevesebb előadással. A helyszínek a régiek: Petőfi Színház, Latinovits Játékszín, SÉD Mozi, s az első nap is ugyanúgy indul, mint eddig: táncos felvonulással, táncbemutatókkal, koncerttel, megnyitóval.

A táncegyüttesek is a „régiek”, szinte már hazajárók – és ez nem baj. Itt lesz a Szegedi Kortárs Balett, a Közép-Európa Táncszínház, Ladányi Andrea, Bozsik Yvette és társulata, az ARTUS (Goda Gábor csapata), a Magyar Mozdulatművészeti Társulat és Horváth Csaba új együttese, a Fortedance. A felnőtt-előadások mellett a kicsiknek szól a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház „Álom-álom, kitalálom” című darabja, emellett ifjú koreográfusok is bemutatkoznak majd a dunaújvárosiak előadásában.

A táncdarabokat kiállítás és nyilvános művészeti-alkotási performansz (Gombor József) és több koncert (Peter és Pan, Kovács Attila, Kövi Szabolcs és Szakcsi Lakatos Béla) kíséri. A Szakcsi koncerthez hozzá kell fűzni, hogy a zenét a táncművészek improvizációi teszik még áthatóbbá.

Idén sem maradhat el a fotósok „versenye”, nyolcan kísérik végig a fesztivál pillanatait, s munkájuk eredményét a színház aulájában láthatjuk napról napra. A táncosok díjairól, elismeréseiről, s a legjobb fotósról a szakmai zsűri dönt (Jancsó Miklós, Keleti Éva, Pongor Ildikó, Szakály György).

A múlt heti sajtótájékoztatón Krámer György, a fesztivál művészeti vezetője elmondta, tényleg kiváló előadásokat láthatunk a négy napban, viszont nagyon sajnálja, hogy az igazán „nagyok” mellett a „középmezőnyt” (már nem kezdőket, de még nem befutottakat) nem tudták meghívni a fesztiválra. Igen, valóban ez a legnagyobb hiány. (Apropó sajtótájékoztató: elég furcsa és bizarr jelenet volt, amikor Krámer György nem épp szívet melengető véleményét nyilvánította ki az országos kulturális vezetésről, mindezt úgy, hogy mellette a kormánypárt soraiba tartozó alpolgármesterünk üldögélt.)

De vissza a Táncfesztiválhoz! Minden táncdarab egyben versenyprogram is a négy napban – természetesen ez alól kivétel a zárógála, amely a Magyar Állami Népi Együttes a Happy Hoppers Együttes közös műsora lesz (swing és népzene egyben).

Tehát ez vár ránk május végén Veszprémben. Kíváncsi vagyok, még nehezebb lesz-e bejutni a Játékszínbe egy-egy előadásra – a csökkenő kínálat és az állandósult igény miatt. Ha igen, ez talán meggyőzi a felelősöket: megérdemli a reális támogatást a Tánc Fesztiválja.