Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, Észak-Jemenen innen, volt egy panelházi kobold. Igen zűrös kobold volt, és egy olyan városban élt, ami kicsi is volt meg nagy is. Ez a kobold reggelire galambot, ebédre gombócot, vacsorára meg űrhajósok sütijét ette. Úgy hívták, hogy Szikkadt Tom.

Na, de ez a Szikkadt Tom igen kíváncsi természetű volt, még a koboldok között is. Nap, mint nap furcsaságokon törte a fejét. Egyik nap eszébe ötlött, vajon miként van az, hogy a húsvéti nyúl emlős létére tojást tojik. Ám akárhogy hányta-vetette magát, sehogy se tudta kitalálni, pedig még Vágó Istvánt is kifaggatta. Harmadnapra már teljesen eszét vesztette, nem evett, nem aludt, csak kódorgott, mint az Orbán lelke. Meglátja ezt az édesanyja, ki a koboldok királynője volt, rokonságban is állt David Bowie-val, és elébe állt:
– Jaj, szegény szép szál fiam, mi bántja hát a szívedet?
– Hogyne bánkódna a szívem, hisz halvány lila fingom sincs, hogy miért tojik tojást a húsvéti nyúl emlős létére?
Tanácsot adott erre a koboldok királynőre:
– Azt tanácsolom, édes fiam, hogy sose bánkódj ezen. Eredj inkább világot látni, de ne kérdezd meg senki ember fiától, de mástól se, hanem egyenesen magától a húsvéti nyúltól. Ha ő sem tudja, akkor bíz én se tudom, mi tévő legyél intellektuális problémáddal.
Azzal hamuban sütött neki krumplisalátát, és adott neki egy lemezjátszót, hozzá egy válogatás bakelitlemezt, de lelkére kötötte, hogy ahányszor csak megpörgeti a korongot, kiáltsa el magát, hogyaszonyga: „Szikkadt Tom a házban”.

Ment, mendegélt Szikkadt Tom, hetedhét ország ellen, mind elfogyott az úton a krumplisaláta, míg egy sötét rengetegbe nem ért. Amint ott is ment, mendegélt, előtalált egy síró-rívó öregasszonyt. Kérdezgette, csitítgatta, de csak nem tudta kihúzni belőle, merre is találná a húsvéti nyulat, annyira itatta az egereket az öregasszony. Előhúzta hát a lemezjátszót, feltette a válogatáslemezt, megpörgette és elkurjantotta magát:
– Szikkadt Tom a házban!
No, a lemezjátszón, mit ad Isten, pont a Bob Marley and the Wailers „No woman, no cry” című slágere szólalt meg. Hallgatta az öregasszony, ringatta is kicsinyt magát, mint leánykorában, míg abba nem hagyta a zokogást. Hálából aztán útba is igazította Szikkadt Tomot, és elmondta neki, hogy menjen csak az erdő közepébe, ott egy kiszuperált hűtőszekrény mellett megtalálja a húsvéti nyúl palotáját. Mert hogy annak a temérdek jogdíj miatt igencsak felvitte az Isten a dolgát.

Ment, mendegélt Szikkadt Tom, míg előtalálta a kiszuperált hűtőszekrényt, mellette a húsvéti nyúl cifra palotáját. Be is ment, közben ámult a vékaszám álló aranyon, ezüstön, MOL-részvényen. Ott aztán elébe állt a húsvét nyúlnak, aki épp a jakuzzijában kortyolgatta répakoktélját:
– Felséges… izé… Húsvéti nyúl! Én most azért jöttem, hogy megkérdezzem, miként van az, hogy emlős létére tojást tojik? Mert bíz addig nem nyughatom, míg ezt meg nem tudom.
Elkomorodott erre a húsvéti nyúl, még a hátát mosó Hornyák Hajnalkát (link:) is elzavarta.
– No, édes fiam, nehezet kérdeztél. Oly nehezet, hogy még jómagam se tudom a választ. De menj, mendegélj, toronyiránt, amíg egy nagy horda műsorszerkesztőre nem bukkansz. Itt még keresgélj egy pindurit, és rögvest megtalálod dr. Moreaut. Ő teremtett engem. Ha ő se tudja a választ, bíz senki se. De ha sikerrel jársz, jer vissza hozzám, és ha nekem is elárulod, amit megtudtál, neked adom fele királyságom és a legszebbik lányom kezét.

Megköszönte szépen Szikkadt Tom a választ, és útnak eredt. Ment, mendegélt, már a lába is igen sajgott, és igen átkozta önnön kíváncsiságát, hogy mindig ilyen kalamajkába sodorja. Ekkor azonban elébe állt egy horda tévés műsorszerkesztő. Abajgatták, interjút és műsorötleteket követeltek tőle, lerángatták zokniját – sehogy se akarták tova ereszteni. Ekkor azonban Szikkadt Tom elővette a lemezjátszót, feltette bűvös válogatáslemezét, megpörgette, és elkiáltotta magát:
– Szikkadt Tom a házban!
Fel is csendült rögvest az Európa Kiadó „Igazi hős” című száma. A műsorszerkesztők először nem értették, miféle varázslat ez, ám amint Menyhárt Jenő ahhoz a részhez ért, hogy „a kurva életbe, egy igazi hős”, a műsorszerkesztők – huss, szerteszaladtak. Annyira megijedtek, hátha az ORTT is meghallotta, hogy csak úgy porzott utánuk az aszfalt. Szikkadt Tom keresgélt még egy kicsit, és előtalálta dr. Moreau házát. Be is ment, hatseggű majmokat és bárányokat kerülgetett, míg elébe nem állt a híres orvosnak.
– Tudós uram! Én most azért jöttem, hogy megkérdezzem, miként van az, hogy a húsvéti emlős létére tojást tojik? Őt magát már kérdeztem, de nem tudta a választ, így hozzád küldött. Mert bíz addig nem nyughatom, míg ezt meg nem tudom.
– Egyszerű a válasz, kedves fiatalember. Én az állatok keresztezésével foglalkozom, hogy valami igazán csodálatossal lepjem meg az emberiséget. Sajnos eddig kevés sikerrel. A húsvéti nyúl is egyik kísérletem eredménye: egy madarat kereszteztem egy nyúllal. Az eredmény pedig egy tojást tojó nyúl lett. Szörnyű kreatúra, magam is beismerem.
Azzal széttárta karját, mint ha csak azt mondta volna „elfogyott a boltban a sör, ezért kólát hoztam, bocs”. Szikkadt Tom ezen úgy feldühödött, hogy iziben előrántotta lemezjátszóját, feltette a válogatáslemezt, megpörgette, és elkurjantotta magát:
– Szikkadt Tom a házban!
No, mit ad isten, pont Baha Men „Who let the dogs out” slágere szólalt meg, mire a sok mutáns állat – huss, szerteszaladt. Kesergett is dr. Moreau, de Szikkadt Tom csak nagy vidáman egy barackot nyomott a fejére, és szaladt a húsvéti nyúlhoz a hírrel.

Előtalálta a kiszuperált hűtőszekrényt, mellette a cifra palotát, beszaladt, és elébe állt a húsvéti nyúlnak. Ott aztán nagy örömmel előadta, hogy volt, s mint volt. Lett erre nagy ünneplés, Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé. A húsvéti nyúl elő is vezette legszebb lányát, hiszen Szikkadt Tomnak ígérte a kezét. Ám Szikkadt Tom jól nevelt kobold létére nem fogadta el, hiszen mit szólna hozzá a világ, ha egy mutáns nyulat venne feleségül. A kezét azért elvitte, jó lesz még kulcstartónak. Azzal hazatért, és azóta is boldogan él, ha meg nem halt.