A régi szép időben péntek este az ember csak úgy bezúdult a városba – egy kis koncert, egy kis szesz, a végére tán egy kis szex. A régi élmények felelevenítésére remek alkalmat adott az Aljas Kúszóbab koncert a VMK-ban, április 7-én. Hogy valaki nem ismeri a „Babot”? Nem baj, be kell vallanom, én sem tudtam szinte semmit róluk. Eddig.

A VMK-s koncertektől mindig idegenkedtem, a nagyteremben nem lehet felállni, ülve pedig nincs sok értelme végignézni-hallgatni egy rockos nyomulást. Az előcsarnokban meg nem épp kiváló az akusztika, a hely kicsi is meg nem is, ráadásul nem lehet rágyújtani. Mindez nem zavarta a Pécs mellől érkező bandát, hangulatosan-őrült színpadképet építettek, a punkhoz pedig nem kell a Milánói Scala koncertterme.

Az Aljas Kúszóbab punk banda – ha eddig valaki még nem jött volna rá erre a tényre. Sőt, hungaropunk. Három hangszer – gitár, bass, dob –, három zenész – Mike, Coope, Tücsök – és reszelés, reszelés, reszelés. A Bab szövegei egyrészt belerúgnak egzisztencialista világunk tartóoszlopaiba, másrészről pedig a szex vonalán mozognak. De hát mi más kell egy punk bandától?

Az együttes különösképp nem lepett meg, rendben sikálták a húrokat, a számok – néhány kisebb zökkenőt kivéve – egyben voltak, hasítottak az erősítők, pöfögött a füstgép… A két frontember csinálta, amit kellett, ám mögöttük Tücsök – a doboknál – valami frenetikusat nyújtott. Rég láttam ilyen géppuskakezű dobost. Tücsök a hátára vette a zenekart, és vitte, vitte – az őrületbe. És természetesen a közönséget is.

Szóval arra akartam kikanyarodni, hogy nem a bandától, hanem a közönségtől esett le az állam. Arra számítottam, hogy nem lesznek annyian, mint egy Kispál koncerten – ez be is jött –, de az életkor-megoszlás megdöbbentő volt. Pár korombeli 30-ast kivéve főleg tinik – 13-18 – rázták izzadt testüket a VMK félhomályában. Bab-pólóban, hosszú avagy stilizált punk-hajjal a fiúk, feszes pólóban, kikandikáló köldökkel a lányok. És persze jöttek az anyukák, apukák, VW-val, BMW-vel, Merdzsóval a buli második felében – vitték volna haza a csemetéket. Akik bent épp azt üvöltötték a Mike-val: „Mert a lányok is ugyanazt akarják, mint mi,/ csak megpróbálják az egészet nagyon jól álcázni,/ de ha te azt megtudnád, hogy miket terveznek,/ soha többet nem mondanád magad perverznek…”

Szegény anyukák, lelki szemeik előtt bizonyára már kedves kislányuk kiluggatott szűzhártyája lebegett – miközben tenyérbe borult arccal várták a bejárat mellett a koncert végét. De mindig így volt ez. Anyám anno attól rettegett – ált. isk. 8. osztály –, hogy megvernek a Beatrice koncerten. És nem. És valszeg a kislányokkal sem történt semmi. (A koncert végéig biztosan nem.) Egy pesti 30-as srác meg arra panaszkodott, hogy lejött ide „Babra”, oszt alig van valaki. Milyen hely az a Veszprém? A „Bab”-on minden városban markáns tömeg tombol… Csak annyit mondtam: ilyen város Veszprém, kispolgári, "liberális", punnyadt. Nem a punk fellegvára.

Nos, a sörök és a zene feledtették velem a közönség kicsi számát, két „idősebb” haverral támasztottuk a pult szélét – a pogóba nem vágtam bele kamerával a nyakamban –, és eldöntöttem, otthon rányitok az Aljas Kúszóbab weboldalára. Megtettem, nem csalódtam. Itt a link, ha van kedvük/etek egy kis polgárpukkasztáshoz, kattintsanak: www.aljaskuszobab.hu