„A jazzkoncerteken öt ember ül a nézőtéren, pedig Magyarország legjobb jazz-zenészei játszanak” – sérelmezte épp a minap egy formálódó, új „megasztárunk”, de sanyarú (és kissé sarkított) helyzetelemzése hál’ Istennek nem volt igaz a múlt heti Kaltenecker Trió koncertjére.

A Latinovits Zoltán Játékszínben megrendezett jazz-esten ugyanis majdnem teltház volt, ami testvérek között is cirka 40–50 embert jelent, ha jól mértem fel a nézőteret (bár valljuk be, én nem rendelkezem olyan tömegsaccoló kvalitásokkal, mint pl. Rákay Philip). És mivel tudtommal Veszprémben nem kiemelkedően magas a jazzfogyasztók száma a hazai átlaghoz képest, azt kell megállapítanunk, hogy az emberek igenis kíváncsiak „Magyarország legjobb jazz zenészei”-nek játékára.

A jelző pedig talán nem túlzó, hiszen a Kaltenecker Trió hazánk egyik legelismertebb formációja, s több nemzetközi fesztiválon is begyűjtött számos elismerést. A névadó Kaltenecker Zsolt, aki már gyerekkorában kezdett neki a zenei tanulmányoknak és komponálásnak. Jazz-zongora szakon végzett, „Songs From The 20th Century” című, ’99-es albumát az „Év Jazzlemeze” díjjal jutalmazták, tehetségét pedig a legnagyobbakhoz hasonlítják. A dobos Borlai Gergő ugyancsak nem tudta elég korán elkezdeni a zenélést, 6 évesen már órákat vett, de a nagymama elbeszélése szerint már a bilin ülve váltott kézzel ütötte a ritmust. 12 éves korától a zenei élet nagyjaival dolgozik együtt, első albumát 17 évesen írta. A basszusgitáros Papesch Péter kissé kilóg „gyerekzseni” kollégái közül, hisz ő csak 20 éves, vén fejjel kezdett ismerkedni hangszerével, ám ugyanez ki is emeli, hiszen rövid idő alatt és autodidakta módon képezte magát a legjobbak közé.

A trió tagjai tehát egyenként is pöpecek, de ami igazán egyedivé tette a múlt heti közös zenélésüket, hogy egymást kiegészítve, egymásra figyelve játszottak. Tudták, mire képes a másik, mit várhatnak tőle, milyen hangulatot, milyen érzést, és mosolyogva, az együtt zenélésnek örülve csiholták ki egymásból a jobbnál jobb dallamokat. Játékosak voltak, de nem vásári csinnadrattával, és humorosak, de nem bohóckodással.