Klausz Melindát, a Verkli Rádiót működtető Hallgatói Médiumokért Egyesület elnökét arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak ma Veszprémben egy ifjúsági szervezetnek, valamint hogy mire lenne szükségük a fiataloknak.

Index: – Mint ifjúsági szervezeti vezető, milyen körülmények között dolgozol? Hogy értékeled ezt a helyzetet más ifjúsági szervezetekéhez viszonyítva?

Klausz Melinda: – Egyesületünk tagjai otthon, saját számítógépeiken dolgoznak, így én is. Bár szervezetünk székhelye saját otthonomban van, és így elvileg egyesületi eszközeink is lehetnének, lehetőségeink saját eszközök beszerzésére eléggé korlátozottak voltak mindig is. A Civil Alap támogatásából vásároltunk diktafonokat és mikrofonokat, de minden tevékenységet – az anyagok vágását, internetre juttatását, kapcsolattartást – egyéni módon próbálunk meg megoldani: ki otthon, ki pedig a munkahelyén dolgozik. Viszonyítani más szervezetekhez nem szoktam és nem is szeretek, mert mindenki máshonnan indult, mást tartott fontosnak. Mi például most – többek között – képzéseket, könnyűzenei és uniós fórumokat készítünk elő, így ez az elsődleges cél, erre csoportosítjuk erőforrásainkat is.

Index: – Milyen szolgáltatásokat vehetsz igénybe a városban? Ezekre úgy vagy jogosult mint civil szervezet képviselője/tagja vagy mint városi fiatal?

KM: – A városban a Civil Iroda szolgáltatásairól kaptam és kapok rendszeresen információt. Időm azonban még nem nagyon volt igénybe venni, mert valahogy kiesik az utamból és szerencsére mindig meg tudjuk oldani az esetleges felmerülő problémákat, feladatokat.

Index: – Hallottál-e a városi ifjúsági koncepcióról, és az abban foglalt ifjúságsegítő központtal kapcsolatos elképzelésekről?

KM: – Bevallom őszintén, csak érintőlegesen hallottam az ifjúsági koncepcióról. Az ifjúsági központot mindenképpen fontosnak és hasznosnak tartanám, mert a fiataloknak szükségük van közösségi terekre, helyekre, ahol találkozhatnak egymással, megmutathatják egymásnak zenéiket, fotóikat, festményeiket, és nem utolsó sorban beszélgethetnek. Úgy gondolom, ez utóbbi ugyanis kezd kimenni a „divatból”, egyszerűen azt mondjuk, nincs a másikra időnk… Lehet, hogy naiv elképzelés, de jó mókának tartanám, csapatépítő jellege pedig egyértelműen hasznos lenne, ha pl. közösen festenénk falakat, közösen találnánk ki, hogy mittomén egy raklap mennyi mindenre jó (ülőalkalmatosságtól kezdve asztalig), szóval ha mindent saját magunk, mi fiatalok csinálnánk. Ahogy a VEDIÖK (Városi Diák- és Ifjúsági Önkormányzat) működését is látom, van igény és kedv a közösen cselekvésre.

Index: – Olaszországban jártál a nyáron. Milyen program keretében, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

KM: – A VEDIÖK segítségével jutottam ki Bresciaba (Milánó közelébe), ahol egy ifjúsági konferencia keretében többek között német, angol, spanyol és olasz ifjúsági szervezetek vezetőivel találkozhattam. Nagy különbség nincsen az országok között, nyilván a lehetőségek mások és mások, de igazándiból az akarat és a szándék számít, és ha ez megvan, akkor bármit véghez lehet vinni. Mindenesetre megfogott egy angliai program, amelyben 6–8 éves kortól ismertetik meg a gyerekeket a különböző szakmákkal, természetesen játékos formában, egy-két hetes tábor keretében. Belekóstolhatnak, hogyan kell állatot tenyészteni, hurkát tölteni… A természetet, a természetes életmódot hozzák a közelükbe, hogy tudják, nem lila a tehén, és a pipiropogós meg a csirke között van összefüggés.