Várak. Elfelejtett, erdővel benőtt magányos hegycsúcsokon omladozó romok. Régmúlt idők emlékei. Március 4-éig még megtekinthető a kiállítás a könyvtár előterében.

Tavaly indult útjára egy jellegében hiánypótló lap „Várak, kastélyok, templomok” címmel. A könyvtárban látható kiállítást is az új folyóirat szerkesztői nyitották meg február 9-én. A kiadvány kimondott célkitűzése felhívni a műemlékvédelem figyelmét a kevésbé frekventált helyeken fekvő, elsősorban a bakancsosok által látogatott romokra, s egyszersmind alapvető információkkal ellátni a romokat fölkeresőket. E törekvésnek az „örökségturizmus” nevet választották. A lap szerkesztői között megtalálhatók a Kárpát-medence várait, azok történetét és mondáit immár négy kötetben földolgozó Csorba Csaba és más, elsősorban várakkal foglalkozó történész és régész is. Talán véletlen ugyanakkor, hogy a tudományos közönség számára 2005-ben jelent meg újból az 1990-es évek legelején két kiadást megélt Castrum Bene folyóirat utóda, most Castrum címen. A hazai várkutatás elmozdulni látszik a holtpontról.

Maga a kiállítás nem nagyszabású, inkább kedvcsináló jelleggel mutatja be Veszprém megye ismert – Veszprém, Szigliget, Várpalota, Nagyvázsony, Csesznek, Somló – és kevésbé ismert – Csobánc, Hegyesd, Döbrönte, Zádorvár, Tihany, Pápa, Tapolca – erősségeit. Míg előbbiek könnyebben megközelíthető helyen, látványosan uralják egy-egy település képét, utóbbiak romokban, erdőben, nehezen megközelíthető helyen, vagy egyenesen a föld alatt rejtőznek.

A helyszín ugyanakkor elég szerencsétlen választás. Nyilvánvaló, hogy a könyvtárba betérők valamilyen érdeklődést mutatnak a múlt iránt, azonban rendkívül zavaró, ha az egyes várakról szóló táblák alatt lelkes diákok épp e-mailjeiket nézegetik. Ugyanúgy zavaró természetesen a kiállítást megtekintő is a privát levelezést folytatókra. Kicsi a hely, végül is „klubkönyvtár”, talán érdemes lenne a kiállítás anyagát megőrizni, és egy annak megfelelő helyen hozzáférhetővé tenni. Ha lenne turisztikai központja a városnak, akkor ott.

Szigorúan anyagi oldalról megközelítve, a megyében elköltött pénzek közvetve vagy közvetlenül a megyét gazdagítják – érdemes lenne tehát minden potenciális turisztikai célpontra fölhívni a figyelmet a rendelkezésre álló eszközökkel. Ebbe beletartozik például a Csobánc megmászása után a port Gyulakeszi kocsmájában – ha épp nyitva van! – leöblítő hideg sörtől kezdve egy veszprémi étteremben elköltött ebédig sok minden. Panaszkodni szokás, hogy Veszprém „kétórás” turisztikai célpont. A lehetőség adott…

A kiállított anyag igényességről tanúskodik. Könyöki József, Csorba Csaba, a veszprémi Veress D. Csaba neve és munkája garancia erre. Rövid ismertető a várakról, fotók, rajzok, 16. századi katonai felmérések, néhány restaurált fegyver, legóvár a kisebbeknek. Elvileg mindenkihez szól tehát. Persze vannak elvakultak, akiknek a kiállítástól függetlenül is örök emlék marad a régi, csobánci-borozós, szabad ég alatt töltött este. A többiek is követhetik a példát.

-bé-