A veszprémi helyi járatos buszsofőrök rajta tartják szemüket a város közlekedési ütőerén. Náluk jobban senki sincs tisztában azzal, mit is jelent a csúcsforgalom, saját bőrükön tapasztalják, milyen lábbal keltek az emberek. Egy pilótát kértünk meg, vázolja az ő szemszögéből városunk közlekedési morálját, adottságait.

Index: – Milyen a közlekedési morál városunkban?

VHP: – Szerintem elviselhető. Úgy vettem észre, hogy az emberek hangulata szorosan összefügg az időjárással. Ha sokáig borongós, szürke az idő, ingerültebbekké válnak. A buszokkal szembeni előzékenység azonban már régen megszűnt. Nagyon ritkán fordul elő, hogy kiengednek a buszmegállóból. Ha nem erőszakoskodnánk, meglehet, egész nap ott állnánk.

Index: – Mikor a legnehezebb átjutni a belvároson?

VHP: – A reggeli órákban, fél héttől egy órán keresztül, illetve délután fél kettőtől fél ötig érezhető a csúcsforgalom. Egyéb időszakban, napközben elfogadható tempóban lehet közlekedni. Ekkor még a kiadott menetidőt is lehet tartani.

Index: – Az utóbbi időben több változat is élt a jelzőlámpák programozására. Jelenleg mennyire lehet dinamikusan közlekedni a városban?

VHP: – Volt rá példa, hogy egy-egy változtatás csak rontott a helyzeten, de a jelenlegi beállítás elfogadhatónak mondható. A legnagyobb csúcsforgalommal a mostani rendszer sem bír, ilyenkor gyakran előfordul, hogy beáll a sor. Ennek egyszerű oka van szerintem, a belvárosnak nincs akkora áteresztőképessége, amekkora igény mutatkozik rá. Ugyanez egyébként elmondható a belső körgyűrű, Budapest utca kereszteződésére is. A reggeli, illetve délutáni csúcs idején olykor itt is csak több zöld alatt lehet csak átjutni.

Index: – Mivel lehetne megoldani a problémát?

VHP: – Jelenleg csak egy megoldás létezik, ha kevesebb autó közlekedne az utakon. Egy közepes forgalmat még elvisel a belváros. A csúcsforgalommal nem lehet mit kezdeni. Talán, ha elkészül a belső-körgyűrű folytatása a Jutasi útnál a Dózsaváros felé.

Index: – Mi a véleménye az egyre nagyobb számban megtalálható számlálókról?

VHP: – Nagyon jó dolognak tartom. Messziről látja a sofőr, hogy mikor vált pirosra a lámpa, ennek megfelelően közelítheti meg a kereszteződést.

Index: – Mennyire jellemző, hogy a helyi járatokon közlik a megállók neveit?

VHP: – Komoly problémát jelent nekünk a rendszeres utastájékoztatás. Naponta több ezer embert szállítunk, fokozottan ügyelnünk kell a közlekedés során. Ezzel szemben rendre elvonja figyelmünket a folyamatos állomásközlés. Abban sem vagyok biztos, hogy ez teljesen szabályos, hiszen telefonálni sem szabad menetközben. Nem véletlenül. Minden egyes megszólalást követően ki kell kapcsolni a mikrofont, hogy a vezetőfülkében lévő zajok ne hallatszódjanak az egész buszon. Volt rá példa, hogy a mikrofon kapcsolgatása közben hirtelen megállt előttem a kocsisor és csak vészfékezéssel tudtam elkerülni az ütközést.

Index: – Az utasok mégis igénylik ezt a szolgáltatást.

VHP: – Egy gombnyomással működtetett magnóval meg lehetne oldani – ez már kevésbé vonná el figyelmünket a közlekedéstől. Akad a kollégák között olyan, aki ezt saját zsebből már beszerelte. Az állomások közlése kétségkívül a színvonal emelését szolgálja, de akkor a tevékenység valóban színvonalas legyen. Némelyik járaton annyira elöregedett a technika, hogy alig érteni a szöveget – egy kedves női hang sokkal barátságosabb lenne.