Régóta szerepel a köztudatban a Veszprém-kártya fogalma, s ha minden jól megy, akár már áprilisban szavazhat a kártyáról a közgyűlés. Asztalos István alpolgármestertől kérdeztük, milyen előkészületek szükségesek a bevezetésig, mekkora költségekkel jár, illetve mire használhatjuk majd.

Asztalos István: – Az elképzelés a közgyűlés munkatervébe civil javaslat alapján került be. Egymással párhuzamosan szorgalmazta a Veszprém-kártya megvalósítását a közgyűlésben is képviselt Lokálpatrióták szervezete, valamint a Védegylet Veszprémért Egyesület. Talán az utóbbi kezdeményezése kapott nagyobb sajtónyilvánosságot, hiszen az önkormányzattal közösen szerveztek konzultációt két olyan város (Pécs, Kaposvár) szakértőinek közreműködésével, ahol már bevezették ezt a kártyát.

Index: – Milyen elképzelések születtek a kártya gyakorlati használatával kapcsolatban?

AI: – A koncepciót figyelve kétszer két megközelítésről beszélhetünk. Lehet turisztikai, illetve lakossági kártyának tekinteni – az előbbi a vendégek felé akar gesztust tenni, az utóbbi a veszprémiek számára biztosít kedvezményeket. A másik lehetséges két megközelítés: üzleti alapon működik-e a kártya, avagy a felmerülő költségeket közpénzből finanszírozzák? A konzultációt követő szűkebb körű megbeszélés után abban maradtunk, hogy első lépésben mindenképp egy veszprémieknek szóló kártya megvalósulását szorgalmazzuk, illetve minimalizáljuk azt a közpénzt, amely a kártya kivitelezéséhez szükséges. Még egy közös elhatározásra jutottunk: nem adjuk a kártyát ingyen, viszont üzletet sem szeretnénk belőle csinálni, így a kártya nem kerül többe, mint az előállítási költsége, ami semmilyen körülmények között nem haladja meg az ezer forintot.

Index: – Milyen előkészületek szükségesek még a bevezetés előtt?

AI: – Megosztottuk a feladatokat. Az önkormányzat nevében jómagam az önkormányzati cégeknél, intézményeknél próbálok tájékozódni a fogadóképességről azoknál, akik nélkül nem lehet tartalmas ajánlatot állítani a kártya mögé. A Védegylet a vállalkozói szféra irányában tesz ugyanilyen értelmű lépéseket. A Lokálpatrióták jelezték, szeretnének a kártya ügyeivel kapcsolatban ők is szerepet vállalni, illetve szeretnék, ha a közgyűlés felvenné napirendjébe. Erre áprilisban kerülhet sor. Úgy tűnik, egy több szereplős civil – önkormányzat együttműködés hozza létre a Veszprém-kártyát.

Index: – Közpénzből fizetik a kártya költségeit?

AI: – Annak nincs értelme, hogy a közgyűlés közpénzből magára vállalja a finanszírozást. Mozgósíthatjuk viszont a befolyásunkat. Azon önkormányzattal kapcsolatban álló cégekn és intézmények együttműködési készségére apellálok, amelyek számunkra elérhetők. Ilyen a Városi Művelődési Központ, a Veszprémi Ünnepi Játékok, a VeszPark, valamint a Balaton Volán. Az utolsó kettőnél a bérletek árusítása kerülhet bele a konstrukcióba. Mind a négy intézmény, cég írásban igent mondott a felkérésre. A tapasztalat szerint 10 százalékot nem meghaladó mértékű kedvezményekre számíthatunk. Ez a négy elem mindenképp benne lesz a konstrukcióban, ha további négy-öt vállalkozói elemmel ki tudjuk egészíteni a menüt, akkor szerintem egy 8–10 pontos ajánlattal a kártya értelmesen életre hívható, útnak indítható. Nem gondolom, hogy ez a végső cél, de szeretnék egy olyan jól kézben tartható, garantálható kiinduló állapotot teremteni, amellyel bizalmat tudunk ébreszteni, el tudjuk fogadtatni ezt az új jelenséget.

Index: – A folytatáson is gondolkodnak már?

AI: – Egyetértek azzal, hogy az első gesztust a veszprémiek felé kell tenni, de a másodikat a turisták irányába, és ez nem maradhat el. Ezt a Veszprém-kártyát egy mutáció követi majd, amely turisztikai természetű kártya lesz.

Index: – Nem lehet a kettőt összevonni?

AI: – Volt róla szó, de én nem örülnék neki, mert nagyon bonyolulttá tenné a helyzetet. Mindig attól tartok, hogy ha az elején mennyiségileg nagy, szerkezetében, bonyolultságában túlságosan összetett feladatot vállalunk magunkra, akkor nem járunk sikerrel. Első lépésben akkorát lépjünk, amekkorát tudunk, de azt tisztességesen, aztán majd lépegetünk tovább.

Index: – Mikor vehetjük először kézbe a kártyát?

AI: – A célom az, hogy májusban, a Gizella-napok keretében mutassuk be. Ez nem elérhetetlen, hiszen a köz- és a vállalkozói szféra szükséges mértékű jelenléte garantált. Maga a kártya fizikailag nagyon könnyen előállítható. Áprilisban a közgyűlésnek nem kell a Veszprém-kártyával kapcsolatban döntéseket hozni, hiszen az költségvetési szerepvállalást nem igényel, inkább tájékoztató jellegű előterjesztésről lesz szó.

Index: – Várhatóan kik vásárolják majd a kártyát?

AI: – A puding próbája az evés. Nem lehet megmondani, hányan vásárolnak majd, és milyen szociológiai összetételben. A pécsi, kaposvári példák erre nem értelmezhetők – náluk néhány száz kártya fogyott el az első fél évben – azaz mindkét város azt jelezte, kezdetben nem volt tömeges az érdeklődés. Azt gondolom, Veszprémben is így lesz. Az árusítással kapcsolatos tevékenységet várhatóan a Tourinform iroda fogja bonyolítani.

Index: – Ha jól tudom, a Lokálpatrióták és a Védegylet is szorgalmazza a kezdeményezést.

AI: – A Lokálpatrióták régóta dolgoznak az ügyön, a Védegylet viszont nagyobb nyilvánosságot tudott teremteni a gondolat körül, jobban felhangosította elgondolását. Azt szeretném, ha a megvalósítás egy több szereplős civil – önkormányzati együttműködés eredménye lenne. A Lokálpatrióták nemcsak a Veszprém-kártyáról beszélnek, hanem egy úgynevezett időbankról is. Ennek lényege, hogy van egy képzeletbeli trezor, amelybe a polgárok nem pénzt, hanem időt és valamiféle tudást tesznek be, amelyet aztán felajánlanak a köz használatára. Kértem, válasszuk külön a kettőt, mert a kártya ügye nem valósítható meg önkormányzati szerepvállalás nélkül, az időbankot azonban tipikusan olyan ügynek látom, amelyhez nem szükséges a közszféra hivatalos jelenléte.