Váradi Károllyal, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság főkapitány-helyettesével saját feladatáról, az ezzel járó kihívásokról, a megye közbiztonságáról, a rendőri munkáról, a létszámhelyzetről és – nem utolsó sorban – a közlekedési morálunkról beszélgettünk.

Index: – Mi a feladata a megyei főkapitány-helyettesnek?

Váradi Károly: – A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetését a főkapitány és két szakmai helyettese – a közbiztonsági és a bűnügyi igazgató – látja el. Az igazgató titulust néhány éve használjuk, ezzel is kifejezve azt, hogy e kettő kifejezetten szakmai vezetői poszt. Én a közrendvédelmi, a közlekedésrendészeti, az igazgatásrendészeti állományért és az ügyletei tevékenységért, munkáért vagyok felelős. Megyei létszámunk közel ezer fő, ebből a közbiztonsági területhez majdnem 600 munkatárs tartozik. A munkámnak külön súlyt ad, hogy a magyar rendőrségnek a következő évben a legnagyobb kihívást a közlekedés biztonságának javításában való részvétel jelenti. Azért használom a részvétel kifejezést, mert nem csak mi dolgozunk ezen a területen.

Index: – Lehet ekkora felelősség tudatában nyugodtan aludni?

VK: – Harminc éve dolgozom ebben a szakmában, ha úgy tetszik, végigjártam a szamárlétrát. Járőrként kezdtem, utána voltam járőrvezető, baleseti helyszínelő, alosztályvezető, őrsparancsnok, osztályvezető, majd rendőrkapitány, eztán lettem főkapitány-helyettes. Ahogy az ember halad a beosztásban felfelé, a felelősség és az igénybevétel is egyre nagyobb. Az alváson kívüli időben – sőt néha még azt is megszakítva – az életemet a hivatáshoz kötődő feladatok elvégzése tölti ki. Amellett, hogy nagy igénybevétellel, hatalmas stresszel jár, élvezem a rendőri munkát. Már most látom, fel kell készülnöm a nyugdíjas éveimre, mert valószínűleg nehéz lesz az átállás. Igazándiból nagy terhet a stressz nem jelent, ha mondjuk egy héten egyszer sem hívnak fel éjszaka az ügyeletről, akkor már hiányérzetem van.

Index: – Miért döntött a rendőrség mellett?

VK: – Közlekedési rendőrként kezdtem 1975-ben, huszonöt évesen határoztam így, miután alig három évet töltöttem el a katonaság után a civil életben. Autószerelő, gépkocsivezető szakmám volt, így gyakran találkoztam rendőrökkel – például, amikor az általam szállított delegációt kísérték –, sokat beszélgettem velük, emberileg is közel kerültek hozzám, megtetszett a munkájuk, s valójában ezért döntöttem a rendőrség, szűkebben a közlekedés-rendészet mellett. Persze első körben nem sikerült bekerülnöm, a személyzeti osztályra jutottam csak be, később volt üresedés… Már nős ember voltam, amikor elvégeztem a tiszthelyettes-képző, majd a zászlósképző iskolát, s végül jött a rendőrtiszti főiskola.

Index: – Melyik volt a legkedvesebb szakterülete?

VK: – A vezetői munkakörök közül – nyilvánvaló, a járőrözést is szerettem – leginkább a rendőrkapitányi beosztást kedveltem. Balatonfüredi rendőrkapitányként kaptam a legtöbb visszajelzést az állampolgároktól, szinte állandó kontaktusban voltam velük, ott éreztem leginkább, ha jót tettem, helyesen cselekedtem.

Index: – Milyen a létszámhelyzet a főkapitányságon?

VK: – A magyar rendőrségnél, és ezen belül a megyei főkapitányságnál is tapasztalható egy egészséges létszámmozgás, ám akadnak időszakok, amikor a fluktuáció már nem az elviselhető mértékben folyik. Jelen pillanatban a létszámmozgás nem zavarja a kapitányság működését. A rendőrtiszti főiskolára hét-nyolcszoros a túljelentkezés, és közel hasonló a helyzet a tiszthelyettesi állomány szintjén is. Jelenleg a főkapitányságon hiány van, de nem okoz gondot az utánpótlás – hónapokon belül várhatóan megoldódik, amint a friss végzősök kikerülnek az iskolákból. A túljelentkezésnek köszönhetően egyébként minden beosztott közterületi rendőr minimum érettségivel rendelkezik, sőt ma már nem ritka az ilyen szolgálatot végző munkatársak között a felsőfokú végzettség.

Index: – A főkapitányságon a modern technikai feltételek adottak a minőségi munkához?

VK: – Az elmúlt 10–15 évben látványosan fejlődött társadalmi szinten – és itt a rendőrségen is – a híradástechnika és a számítástechnika. A munkánk szempontjából mérföldkőnek nevezhetném ezt a változást. 1990-ben még írógépeken kopogtattunk, most viszont nincs olyan munkaterület, ahol ne számítógépet használnánk, s ez nagyon megkönnyíti az adminisztrációt. A gépjárműpark korszerűsítése is bekövetkezett, ez is jelentős fejlődést jelent, hiszen a végrehajtó szolgálat ugyanolyan korszerű gépkocsikkal teljesít szolgálatot, mint amilyen a rendőrség felsővezetőinek van. Ráadásul három év, illetve 90 000 km után cserélődnek az autók. A közlekedésbiztonságot ellenőrző eszközeink a korszerűségüket tekintve az európai középmezőnybe tartoznak, és számuk a jelenlegi létszámnak megfelelő. Ráadásul motorkerékpárral jobban állunk, mint a többi megye.

Index: – A mentális és a fizikai terhelést hogyan tudják kezelni, milyen segítséget nyújtanak a kollégáknak?

VK: – Napjainkban a rendőrképzésnél nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a pszichés felkészítésre. Az évente kötelező orvosi vizsgálat pszichológiai felmérést is tartalmaz, s az eredmények tudatában következnek a központi és helyi képzések, konzultációk, amelyek középpontjában többek között a konfliktushelyzet-kezelés áll. A stresszhelyzet része a munkánknak, ezért fontosak a folyamatos képzések, oktatások.

Index: – Hogyan állnak a szabadságok kivételével, kiadásával?

VK: – Kiváltságos helyzetben vagyunk, nevezetesen ki kell adnunk az éves szabadságokat, nagyon komoly indok kell ahhoz, hogy valaki átvihesse a szabadnapjait a következő évre.

Index: – Ön hogyan látja, mi változott a rendőrségnél az elmúlt 15 évben?

VK: – Úgy érzem, egyrészt megváltozott a társadalom felfogása a rendőrséggel kapcsolatban, másrészt pedig szeretnénk valóban nem csak szlogen szinten „szolgáltató rendőrség” lenni – ezt követeljük meg a kollégáktól. A cél az, hogy biztonságot sugalljon a rendőr jelenléte, az állampolgárok akarják, hogy minél több rendőr legyen az utcán. Ehhez úgy tudunk hozzájárulni, ha intelligensen, kulturáltan, segítőkészen végezzük munkánkat. Persze még nagyon sokat kell tennünk ezért, és sajnos ellenpéldákkal is találkozom.

Index: – Hány panasz érkezik évente a rendőri munka miatt?

VK: – A közterületi állomány Veszprémben évente több ezer esetben intézkedik, ehhez képest a beérkező 20–30 panasz szerintem elenyésző. Bár egy is sok, s azon dolgozunk, hogy eggyel se találkozzunk.

Index: – Ön szerint milyen a közlekedési morálunk?

VK: – Ha a személyi sérüléssel járó közlekedési balestek számát nézem, nagyon rossz. Az Európai Unió illetékes bizottságának határozata szerint 2010-ig a jelenlegi halálos balesetek számát a felére kell csökkentenünk. Ez óriási a feladat, mert nemhogy csökkenne a szám, hanem 2002 óta – ha lassan is, de – fokozatosan romlik a helyzet. 2005-ben kevesebben sérültek meg súlyosan, mint 2004-ben, de összességében 14%-kal többen sérültek meg a megye útjain. Ehhez kapcsolódik, hogy az utakon tapasztalható agresszivitás riasztó méreteket ölt. Sok esetben civil kocsiban, polgári ruhában próbáljuk kiszűrni a szabálytalankodókat, s ilyenkor elképesztő dolgokat tapasztaltunk. Szerencsére az egyéb köztörvényes bűncselekmények alakulásának száma kedvező képet mutat, sőt a betöréses lopások esetében jelentős csökkenés tapasztalható.

Index: – Mit lehet tenni a közlekedés biztonságának növeléséért?

VK: – Nyugat-Európában járva azt láttam, hogy rendkívül komolyan foglalkoznak a megelőzéssel, ugyanakkor nagyon szigorúan járnak el a szabálysértést elkövetőkkel szemben. A kettő együtt működik. Ahhoz, következetes, szigorú rendészeti tevékenységet tudjunk folytatni, komoly jogszabály-módosításokat kell végrehajtani. Több törvényi módosítási javaslat van folyamatban – épp annak érdekében, hogy gyorsabban és szigorúbban tudjon eljárni a rendőrség. Csak egy példát! Ha a gyorshajtásnál nem állítjuk meg az elkövetőt, akkor utólagosan akár azt is kijelentheti, hogy nem ő, hanem a felesége vezette a kocsit. Ilyenkor pedig a közvetlen családtag nem köteles terhelő tanúvallomást tenni. Nos, az ilyen kiskapuk megszüntetése sokat segítene a közlekedés biztonságának javításában.

Index: – Szívesen néz rendőrfilmeket?

VK: – Fiatalon nagyon szerettem őket, és most is szívesen megnézem azokat a rendőrfilmeket, ahol nem csak a vér folyik, hanem a szürkeállománynak is dolgozni kell a sikerért. A Columbo sorozatot kifejezetten kedvelem. Persze a film csak kitaláció, de a témákban, a kihallgatásokban sok életszerűséget lehet felfedezni.