A felsőoktatási intézmények számára előnyösebb a költségtérítésesnél az állami finanszírozású képzés, az ebből származó bevétel ugyanis stabil, könnyen tervezhető. A több mint 400 ezer egyetemista és főiskolás ugyanakkor nagyjából fele-fele arányban vesz részt a két képzési formában.

Sokan jelentős összegeket hajlandók áldozni azért, hogy főiskolai vagy egyetemi diplomát szerezzenek" - állapítja meg a tavaly a felsőoktatásba jelentkezettek összetételét elemezve az Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK), utalva arra, hogy a 2005-ben felvételizők több mint negyede eleve költségtérítéses képzést célzott meg. A közülük sikerrel szereplőkhöz csatlakoztak azok, akik érettségi eredményükkel arra nem szereztek jogot, hogy államilag finanszírozott képzésben vegyenek részt, de megfeleltek a minimumkövetelményeknek - amelyeket tavaly 72, az idén pedig 78 pontban szabtak meg -, és persze készek voltak anyagi áldozatra a továbbtanulásért. Így - az Oktatási Minisztérium kimutatása szerint - a felsőoktatásba tavaly bejutott több mint 102 ezer hallgató közül csaknem 43 ezren önköltségesként ülhettek az előadótermek padjaiba.

Hasonló a helyzet a magyar felsőoktatás egészében is. "A főiskolások és egyetemisták között nagyjából fele-fele arányban vannak a költségtérítéses és az állami finanszírozású képzésben részt vevők" - közölte a HVG-vel Bakos Károly, a szaktárca főtanácsosa, de hozzátette: tagozatonként eltérőek az arányok. A nappali hallgatók túlnyomó többsége nem fizet az oktatásért (lásd táblázatunkat a 69. oldalon), távoktatás vagy szakirányú továbbképzés viszont kizárólag költségtérítéses formában létezik. Az ELTE nappali tagozatos hallgatóinak például a 80 százaléka államilag finanszírozott képzésben vesz részt, míg az estin és a levelezőn az önköltségesek vannak ekkora többségben.

Ez utóbbi arány egyébként általában is jellemző: többnyire azokba az intézményekbe járnak nagy számban költségtérítéses diákok, amelyek levelező képzésre vagy távoktatásra specializálódtak. Ilyen a budapesti Gábor Dénes Főiskola (GDF) is, ahol az OFIK adatai szerint a 2004-2005-ös tanévben az alapképzésben részt vevő 8587 hallgató közül 7410 volt a fizető. "Ez elsősorban az intézmény jellegéből fakad - magyarázta a HVG-nek Medzihradszky Dénes oktatási főigazgató-helyettes. - A főiskola ugyanis már az induláskor elsősorban olyan hallgatókra számított, akik munka mellett akarnak diplomát szerezni." Hasonló a helyzet a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán is, ahol a diákok 80 százaléka pénzért tanul, közülük tízből kilencen a távoktatási tagozaton. Igaz, mint arra Helgertné Szabó Ilona oktatási rektorhelyettes külön felhívta a figyelmet, most éppen csak a 32 százalékuk fizet - a sokéves átlagnak megfelelően. A távoktatásban ugyanis az intézmény nem tanévekre, hanem ciklusokra osztja fel a képzést. Egy-egy ciklus tantárgyai és követelményei ugyanazok, mint a megfelelő nappali tanévben, ám a felsőoktatási törvényben megszabott időkorláton belül a hallgatók, előmenetelüktől függően, több vagy kevesebb időt fordíthatnak egy-egy tantárgyra. Akár szüneteltethetik is tanulmányaikat, fizetniük pedig csak akkor kell, amikor a tanulás "aktív szakaszában" vannak. A gyöngyösiek tapasztalatai szerint egyébként a gazdasági képzés iránt érdeklődők hajlamosabbak anyagi áldozatra: a gazdálkodási kar nappali tagozatán 22, a levelezőn pedig 45 százalékos az ilyen hallgatók aránya, szemben a mezőgazdasági kar 4, illetve 35 százalékával.

Azt, hogy mennyit kell fizetni, az intézmények maguk határozzák meg. Egyetlen szabály, hogy a képzés teljes időszakában tartaniuk kell magukat a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban közzétett indulóösszeghez, amelyet évente legfeljebb a KSH által kimutatott infláció mértékében emelhetnek. Az új felsőoktatási törvény annyiban változtat ezen a rendszeren, hogy ezentúl a költségtérítés összege nem lehet kevesebb az állami normatíva felénél, a tizenhatodik megkezdett felsőoktatási félév után pedig annak teljes összegénél. Ez utóbbi alól csak az mentesül, akinek korábbi hallgatói jogviszonya legalább öt éve megszűnt - tájékoztatta a HVG-t Mang Béla, az oktatási tárca felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára, de hozzátette: az állami intézmények csak a várható költségeknek megfelelő összeget kérhetik a képzésért, haszonra nem szabad törekedniük.

A magánalapítvány által működtetett GDF oktatási főigazgató-helyettese viszont arról beszélt, hogy a magánszektorban a felsőoktatásban is a piaci viszonyok érvényesülnek, ott a kereslet alakulása szabja meg a költségtérítés felső határát. A keresletet persze jócskán befolyásolja az állami finanszírozású helyek száma, amely demográfiai okok, azaz a 18 évesek számának csökkenése miatt szinte minden jelentkező igény kielégítését lehetővé teszi - vélekedett Medzihradszky Dénes.

A normatíva biztos, hosszú távú és jól tervezhető bevétel, ezért az egyetemek-főiskolák általában az állami finanszírozású képzés minél magasabb arányában érdekeltek - mondta Mang Béla, és véleményét a HVG-nek nyilatkozó intézményi vezetők zöme is megerősítette. A jelentős részben költségtérítéses levelező és a mindig önköltséges távoktatásos hallgatók körében ugyanis a tapasztalatok szerint az átlagosnál nagyobb a lemorzsolódás.

Az intézmények legtöbbje ugyanakkor bevételeinek jelentős részét - egyes esetekben akár a 40-50 százalékát - még mindig a fizetős képzésből szerzi, ám ezen az oktatási tárca változtatni szeretne. Mint a helyettes államtitkár kifejtette, azt szeretnék, ha az egyetemek-főiskolák körül amolyan regionális tudásközpontok alakulnának ki, vagyis az intézmények bekapcsolódhatnának az adott térségben működő vállalatok oktatási, kutatási programjaiba, és nőne a kutatómunkából származó jövedelmük, ami az 1990-es évek elején még az összbevételeik mintegy harmadát tette ki, ma viszont a 10 százalékát sem éri el. (hvg)