Megnehezíti az újságíró dolgát, ha olyan emberrel kell interjút készítenie, akiről a munkája miatt kevés dolog írható le, illetve a szakmájával kapcsolatban is óvatosan nyilatkozik. Horváth Zsolt főhadnagy, a megyei főkapitányság bűnügyi helyszínelője azért többek között annyit elmondott, miként követheti valaki pályáját; s beszélt munkája szépségeiről, árnyoldalairól és egy nem mindennapi esetről.

Horváth Zsolt: – A hadsereg után egy barátom ajánlására jöttem a rendőrséghez. A megyei bűnügyi technikai osztályon kezdtem polgári munkatársként. Egy évvel később kerültem hivatásos állományba, évekkel később végeztem el a rendőrtiszti főiskolát. Jelenleg négyen látjuk el a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságon a kiemelt bűncselekményekkel kapcsolatban felmerülő bűnügyi technikai munkát.

Index: – Hogyan telnek a munkás hétköznapok?

HZs: – Fél nyolc és délután négy óra között tart a hivatali munkaidő a megyei szolgálaton, de aki ügyeleti szolgálatot lát el, annak hívás esetén rövid időn belül a helyszínre kell érkeznie. Kiemelt bűncselekményeknél dolgozunk, így az időtényező nagyon sokat számít. Egyes esetekben a többieket is riaszthatják, nem csak az ügyeletest. Minden egyes helyszínelés az előírás szerint zajlik: fényképezünk, nyomok után kutatunk, csomagolunk, dokumentálunk. Ezt is pontosan kell végezni, mert ha a dokumentáció hiányos, az ügy nem áll meg a bíróság előtt, s felmenthetik az elkövetőt. A szakirányú végzettséget egyébként a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szak adja, majd ezt kiegészítendő Budapesten egy speciális, három hónapos bentlakásos bűnügyi technikusi szaktanfolyamon kell részt venni. A kiemelt bűncselekményeket – mint pl.: emberölés, fegyveres rablás, kiemelt kábítószeres bűncselekmények – a megye helyszíneli.

Index: – Miként jutnak el a helyszíntől a gyanúsítottig?

HZs: – A büntetőeljárást, a büntető törvénykönyvet, az egyéb kötött szabályokat meg lehet tanulni könyvből, ám rengeteg gyakorlati tevékenységet is folytatunk, melyekhez elengedhetetlen a tapasztalat – ilyen például a fényképezés, a videózás, a vegyszeres, poros nyomkutatás. A nyomot úgy kell rögzíteni, hogy szakértői vizsgálatra alkalmas legyen, vissza lehessen következetni az elkövetőre. Egyre jobban előtérbe kerül a DNS alapján történő bizonyítás, lásd a szentkirályszabadjai ügyet. Ha sok betörést, rablást lát az ember, akkor előbb-utóbb már ránézésre kialakul egy kép a nyomok keletkezéséről, amik viszonyítási alapot adnak arra, hogy miként zajlódhattak az események. Több verziót kell felállítani, azokból kell megkeresni az igazi történéseket. A helyszínelők, a szakértők, a nyomozók egy nagy egységet képeznek, mert csak egymás munkáját kiegészítve tudnak jó eredményeket felmutatva haladni.

Index: – Mennyi a hasonlóság a tv-ben látott helyszínelők és a valóság között?

HZs: – Ahogy a televízióban látott sorozatokból kitűnik, a nyomok valóban beszélnek, csak meg kell őket szólaltatni – ám nem mindig nyomgazdag egy helyszín. A filmekben látott eszközök bizonyos részét mi is használjuk: drága amerikai anyagokat, porokat, ecseteket… Nagy csodák nincsenek. A DNS mintarögzítés a világon szinte mindenhol ugyanúgy történik, egy steril gézlapra rögzítjük a mintát – a filmekkel ellentétben – maszkban, gumikesztyűvel. A munka során számomra adott, hogy a begyűjtéskor mihez kell értenem az adott szakterületből. Ha fegyverről van szó például, akkor tudnom kell, hogy melyek az elsődleges, másodlagos lőtényezők, mit keressek, mit mutat egy becsapódási irány, hogyan kell rögzítenem, fényképeznem…

Index: – Helyszínelő ezermesterként?

HZs: – Nem ezermesterségről van szó, mert akkor értesz mindenhez, de nem értesz semmihez. Fényképezni mindenki tud, porral nyomot előhívni se nagy feladat. A lényeg azon van, hol és miként hívod elő a nyomokat, hogy azokkal később azonosítást lehessen végezni.

Index: – Mennyi időt tölt helyszínen, illetve irodában?

HZs: – Ez nem egy irodában ülős munka, mozgalmas az életünk, főleg a helyszínen vagyunk. Persze a helyszínelés mellett a benti adatfeldolgozást, a képnyomtatást, a laborálást, a mozaikportrék készítését is el kell végeznünk.

Index: – Mi a bűnügyi helyszínelő szakma szépsége és árnyoldala?

HZs: – A pszichikai megterhelés a legnagyobb negatívum. A folyamatos készenlét, ugyanis akkor is várod a hívást, ha nem vagy ügyeletben, mert komoly ügy esetén úgyis berendelnek. Pszichikailag megterhelő számunkra is, ha egy gyilkosság áldozata gyermek. A dolog szépsége? Ha az ember tettest fog. Ezért dolgozunk.

Index: – Gondolom, találkoztak már jó néhány tragikomikus esettel is.

HZs: – Egy esetben darabolós emberöléshez hívtak bennünket. Egy 70 év körüli férfi közös italozásuk után megölte ivócimboráját. Mivel nem tudta elrejteni a testet, felrakta talicskára, hogy könnyebb dolga legyen az elszállításnál. Az idős úr ittasságában úgy döntött, hogy levágja az áldozat lábait, mert azok beleakadtak a fűcsomókba, és többször leesett a test. Három napon át helyszíneltünk. A bizonyítékok begyűjtését követően, súlyuk alatt az elkövető beismerő vallomást tett. A helyszínelés folyamán kamera előtt elmondta, hogyan történt az eset. A végén azt is fel kellett vennünk, hogy ki van jelen a jegyzőkönyv készítésekor. Így aztán sorra elmondták nevüket, rangjukat a „szereplők”, majd az elkövetőnek is be kellett mondani a nevét, illetve kérés nélkül megjelölte titulusát: A. Jenő, „gyilkos”.