Nagy öröm ért, hétvégén részt vehettem Queensbury hagyományos újévi fogadásán. Az egyetemen megrendezett eszem-iszom-beszélgetek-szervezgetek-helyezkedem rendezvényen jelen voltak a város, a grófság politikai, gazdasági, kulturális nagyágyúi mellett az egyetem és a Royal Society regionális vezetői is.

Tanszékvezetőm szólt, jöjjek el, mert ilyet otthon nem láthatok: újévkor a grófság és a város meghatározó személyiségei az ellentéteket félretéve köszöntik egymást, beszélgetnek és koccintanak egymás egészségére. Az öreg Gabriel Nacklegde – tudományos pályája előtt a közszolgálati televíziózás harcos személyisége volt – szerint, mi otthon, vadkeleten még vérre menő küzdelmet folytatunk egymással, míg ők kulturáltan, úriemberhez méltóan szellemi párbajt vívnak céljaik eléréséért. Tanuljak, lássak, tapasztaljak, és otthon adjam át – fogalmazott tömören az egykori médiaharcos.

A délben kezdődő fogadás műsoráról Queensbury polgármestere, a grófság vezetője, az egyetem rektora és a Royal Society regionális vezetője gondoskodott. Vagyis próbált, mert rajtuk, és a humorosnak szánt negyedóra szervezőjén kívül a műsor senkinek nem tetszett. Amíg a politikai főszereplők nagy kedvvel hallgatták magukat, addig a közönség kulturáltan tűrt. Egy pillanatra elgyengültem, otthon éreztem magam.

A koccintás felért egy startpisztolylövéssel. A pohárcsengésre megindult az áradat az étellel megrakott asztalok felé. A rutinos versenyzők a műsor alatt felmérték a lehetőségeket, és tétovázás nélkül lecsaptak. Válogatás nélkül helyezték tányérjaikra a sült, párolt, lében úszó húsokat, sajtokat, zöldségeket, sós és édes süteményeket. Eddig azt gondoltam, hogy a nálunk ismert marxi tétel, miszerint a cél szentesíti az eszközt, itt ismeretlen. De tévedtem.

A polgármester, a grófság vezetője, a rektor és a tudomány fő képviselője az eszem-iszomban nem vett részt. Nem azért, mert nem voltak éhesek, hanem mert számukra az első emeleten külön szeparét alakítottak ki, ahol a legfinomabb ételek és italok közül válogathattak. Tudniillik az egyenlőbbek az egyenlők közt egy nagyon fárasztó választási év előtt állnak, nekik szükségük van a nagyobb figyelemre, kényeztetésre, hiszen ők értünk dolgoznak!

A kezdeti gasztroőrület után megindult a helyezkedem-beszélgetek-szervezgetek show. Egyesek, mint én – a helyi ismeretek hiányában –, nyitottan próbáltak kapcsolatokat építeni, beszélgetni, egyszerűen jól érezni magukat. Megdöbbentő volt, hogy a beszélgetések túlnyomó részében a partnereim pártállásomat szerették volna megtudni. Miután kiderült, vendég vagyok a szigeten, aziránt érdeklődtek, hogy tory vagy munkáspárti vagyok-e, illetve melyikkel szimpatizálok.

A pártszimpátia meghatározta a beszélgetési lehetőségeket, az azonos pártiak egymás társaságát keresték, a másikat elkerülték. Így nagyobb eredménnyel érvelhettek egy-egy gazdasági, közéleti, kulturális kérdésben. A sikerük nem is maradt el! Erre pedig nagy szükségük van, hiszen csakis erős önbizalommal lehet nekivágni az országos és az önkormányzati választásoknak.

Feltűnt néhány figura, akiknek bejárásuk van mindegyik oldalhoz. A helyi vendéglátás, fesztiválszervezés elismert személyisége, Mr. Butcher minden fontos emberrel váltott szót, és rohant tovább a másikhoz. Sikeres pályázatok jó kapcsolatok nélkül elképzelhetetlenek!

A fogadást követő munkanapon Gabriel Nackledge professzorral átbeszéltük a látottakat. Megdöbbenve hallgatta, mikor azt mondtam neki: a látottak alapján ezen a területen mi utolértük őket – vagy ők minket.