Pénteken, január 13-án este, pontosan 9 órakor koncertet ad a Barbi Gyilkosok zenekar az Expresszó Klubmoziban (gyk.: a volt Séd Filmszínház kamaratermében). Legutóbb egy éve beszélgettünk Németh Jánossal, az együttes gitárosával. Most arra voltunk kíváncsiak, mi történt velük az elmúlt egy esztendőben.

Index: – Ha jól tudom, új felállásban zenéltek a hétvégén.

Németh János: – Bizony. A változást az indította el a zenekarnál, hogy 2005 áprilisában Somogyi Laci basszusgitárosunk egyéb okok miatt távozott a csapattól, így hárman maradtunk. Kerestünk a helyére új basszusgitárost, de ilyenkor olyan a helyzet, mint amikor nő után rohangálsz: akkor is azok között keresgélsz, akit ismersz, pedig nem ott kéne próbálkoznod. A sors végül úgy hozta, hogy egy teljesen új arc jelent meg a csapatban: Csibi Tomi, aki együtt gitározott Pribil Gyurival és Ferenczy Gyurival is, tehát igazán ügyes kezű, jó zenész. Idővel Tomi hozzánk csiszolódott, felvette a ritmust és a hangulatot – ám mi is alakultunk hozzá: a hangzás teljesen megváltozott, még a régi számok is másként szólnak

Index: – Somogyi Laci énekelt is a zenekarban…

NJ: – Igen, a számok egy részében ő állt a mikrofon mögött, így énekest is kellett találnunk, mert ezt a feladatot teljes egészében nem tudtam magamra vállalni. Végül egy régi zenésztársam, Desics Péter szállt be énekelni – vele még anno az általános iskolában együtt játszottam a Plafon zenekarban, és ráadásul régebben a „technikusunk” is volt. Péter kellőképpen őrült ahhoz, hogy a frontemberünk legyen – próbán oda se merek rá nézni, mert a röhögéstől szétesne a zenekar. December 10-én Bándon adtunk egy próbakoncertet – ott például konferansziéjában én voltam a gitár Pavarottija.

Index: – Tehát most nem is énekelsz?

NJ: – Nem, mivel másik gitárosunk, Hubi, építkezik, nősül, rengeteget dolgozik, így nem tudta tovább vállalni a zenélést. Gyakorlatilag ezt a műsort nélküle raktuk össze, azaz a felállás: egy gitár, egy dob, egy basszus, egy ének. Mindössze négy ember. Ezért aztán a régi számokban egy csomó helyen két gitárt kell játszanom, máskor az ének veszi át a másik gitár szerepét – tehát gyakorlatilag a trió hangzás jellemzi most a zenekart. Emellett pedig elég nehéz lenne még énekelni is – a feladat megmaradt Desics Péternek.

Index: – Stílusváltást is jelent a zenekar átalakulása?

NJ: – A punkosabb számok kikerültek a műsorból, amiket én énekeltem, azokat továbbra is játsszuk, és ehhez jön négy új szám. Az utolsó három nagyon kemény, szigorú, fegyelmezett, pörgős rock ’n’ roll lett – jellemző, hogy az új számok végén már alig kapok levegőt, és patak vizek folynak rólam, pedig nem is énekelek. Így, hogy hárman zenélünk, nagyon sokat kell játszani. Régebben a próbák eltartottak este nyolctól hajnali háromig, most nyolctól éjfélig ha bírjuk, de így is mindenki olyan hazafele, mintha agyonverték volna. Annyira tömör lett ez az egy óra 15 perc, amit játszunk, hogy ha valaki egyben befogadja, akkor le a kalappal előtte. Tehát egy kicsit más lett a zenekar – a punkosabb hangzást inkább a rock ’n’ roll vette át, de a lendület, a hangulat, a jókedv, a vidámság megmaradt. Talán inkább megújulásról kell beszélnünk

Index: – Miért ingyenes a koncert?

NJ: – Mindenki ezt kérdezgeti. Még egy éve is másról szólt ez a banda – akkor baráti társaságként zenéltünk, most zenekar lettünk. Félreértés ne essék, nem azért, mert jobbak lennének a tagok, akik együtt játszanak, hanem mert most a zenélésért járunk össze. A koncert ingyenessége így alakult. A következő alkalommal talán elszedünk párszáz forintot, hogy legalább a költségeket fedezzük.

Index: –Lesz-e előzenekar, és ha igen, akkor miért?

Index: – A Colorado Minimál zenél majd előttünk egy félórácskát. Semmi extra gondolatot nem kell keresni a dologban. Egyszerűen nem voltunk biztosak abban, hogy másfél órát kellene játszanunk, másrészről pedig mindig hívunk olyan zenekarokat, akik közel állnak a szívünkhöz. A legutóbbi koncerten például a Napi Adag zenélt, de megesett olyan is, hogy egy szál tangóharmonikás játszott előttünk. A közönség nem is tud az előzenekarról, ám nem is baj – meglepetés ez is, ami még egy kicsit hozzátesz a produkciónkhoz.

Index: – Péntek tizenharmadikán lesz bennetek izgalom?

NJ: – Eddig minden koncert előtt nagyon izgultunk, rettenetesen készültünk rá és nagyon vártuk. A két utóbbi most is áll, ám meglepő módon a decemberi bulin senki nem izgult, talán a nyilvános főpróba-jelleg miatt. Nem tudom, pénteken remegni fog-e a kezem, de mindegy is, úgy érzem, megtettünk mindent, igazán rákészültünk a koncertre, jól együtt szól a zenekar. Sok munka van ebben a műsorban, szeretnénk, ha ez kijönne a koncerten, és igazán kiválóan érezné magát a közönség.