Én már javarészt megvettem a karácsonyi ajándékokat. Az ünnepi vásárlásról túl sok újat lehetetlen mondani, ezért tanulságos általánosságok helyett most csak a saját tapasztalataimra hagyatkozom.

Kamasz koromban azt hittem, hogy a karácsonyi ajándékozás kispolgári rituáléját ki tudom majd kerülni, ráadásul egy rakást pénzt is megspórolhatok. Mivel később mindig apró munkabérekből araszolgattam egyik hónaptól a másikig, gyakran bizony igencsak nehezemre esett decemberi keresetemet rokonaimra költeni. Mint aztán kiderült, az egész végül is nem más, csupán értelmetlen árucsere: néhány üveg ital fejében pár olcsó zokni, megy a dezodor, jön vissza egy kis csoki, aztán ugyanaz a bor érkezik a keresztszülőktől, amit tőlem nagypapa kapott. Mára ugyanolyanná váltam, mint a termesz-háztartások lakói: járom az üzleteket, nézegetem a színes áruparádét és vásárolgatok. Felnőtt vagyok, tehát alkalmazkodom az elfogadott illemszabályokhoz.

De van azért ennek az ajándékozásnak egy másik vetülete is, ez pedig a szeretet nevezetű kifejezés, amelyet az évszázadok során az önnön kultúrájával megvert emberiség szerencsétlenül megfosztott eredeti jelentésétől. Rápakolt egy halom bagatell réteget, és végül nem maradt belőle más, csak a semmitmondó tarka csomagocska egy halott fenyőfa árnyékában. Persze lehet, hogy túlzok, és mindezt a kamaszkori renitens diák mondatja velem, aki csak a lázadó szív üdvösségének hódolt, és elvetette a pénzen megvásárolható tárgyiasult értékeket. Merthogy környezetemben akad néhány személy, akiknek szívesen vásárolok ajándékot. Tudomásom van arról, hogy az illető mit szeret, és aztán titokban megveszem neki ezt a tárgyat, ő pedig meglepetésben részesül és örül. Élvetegen figyelem a csodálkozó arcot, és kéjelgek hozzátartozóim örömében. Önzés ez is.

Idén decemberben is megpróbáltam összeszedegetni a meglepetéseket. A nagy csomagban egy kis méretű tárgy lapul majd, végre rászántam magam a komoly beruházásra: digitális fényképezőgépet hoz majd a bébi Jézuska. Van a városban egy kiváló fotósbolt, ahol elláttak mindenféle tanáccsal és útmutatással, kaptam garanciát is. A multiüzletek ezt a fogyasztói biztonságérzetet ritkán adják meg. Egy hipermarketben sohasem veszek speciális műszaki gépezetet, mert az eladóknak alig van fogalmuk arról, mit adnak el valójában. Mellesleg akad még számos keresett termék, amelyet Veszprémben lehetetlen fellelni. Hihetetlen, de tényleg igaz: ahhoz, hogy a vágyott ajándékokat beszerezze az ember, valóban végig kell járni a boltok zömét. Azt hinnénk, árubőség van, a kirakatokat megtömik egy csomó holmival, mégsem találom azt, ami épp kellene, mert vagy elfogy, vagy nem volt korábban sem.

Veszprémben például nem tudok jó zenei CD-t venni, abban a pár boltban, ahol árulnak ilyesmit, a gagyi és a középszerű átlag tölti ki a polcokat, ráadásul az igényes hangzóanyag roppant drága. Néha nem marad más, mint kirándulni Győrbe vagy Székesfehérvárra. Bár a plázák és bevásárlóközpontok roskadoznak a kínálattól, én mégis a saját üzemeltetésű szakboltokra esküszöm. Zavar, hogy egy hatalmas üzletben nem találom meg, amit akarok, és még csak nem is segítenek megkeresni. Zavar, hogy csak egy konzumporszem vagyok az üzlet végeláthatatlan labirintusában, nem több és nem kevesebb a többi vevőnél. A sarki kereskedő portékái közt viszont én lehetek akár a király. Figyelnek rám, és pont azt kapom, amit akarok.

Van aztán számomra a karácsonynak még egy óriási előnye is: az év többi részében már alig kell fehérneműre költenem, mert szegény anyám mindig alsónadrágot, zoknit és atlétatrikót vesz nekem. Én ezt úgy próbálom honorálni, hogy azt kapja tőlem, amit a saját házam tájáról szerezhetek. Mivel most egy könyvesboltban dolgozom, ezúttal két csinos kis kötetet kapnak majd tőlem. Ebben a gesztusban általában lapít némi misszionárius attitűd is: olyan szerzőt fogok elolvastatni vele, aki segít neki a szellemi megvilágosodásban.

Kipróbálom ezt a módszert a többi felnőttön, mindenekelőtt kedvesemen, így végül a karácsonyi vásárlással mégis elérem, hogy arról regéljen, ami. A drága könyv igazi lényegét a betűk hordozzák, pénzben nem kifejezhető mondatokat ad. És ha néhány bekezdés egykori gyermeki lényem kívánságait visszhangozza, már ott tartok újra, ahonnan kamaszon elindultam. Csókolj meg cicám, főzz nekem valami finomat anyukám, és simogassatok meg.

Szeressetek, basszus! Elvégre karácsony van. Nem?