Az agyamra megy. Ezért igazából semmit nem kell tennie, elég, ha jelen van – vagy ha nincs. Ha az előbbi helyzet áll fenn, idegesít, hogy süt a szeméből a beakasztási kényszer. Ha nincs a közelben, akkor biztos, hogy nekem van akasztási elképzelésem – jobbesetben nem fel, mert nincs be, mármint mivel. De ki érti ezt? Valami lóg a levegőben.

A lány a pultnál ül, és szomorú. Panaszkodik, mert fáj neki az önkéntes elszakadás a farkasától. Állítólag nem azt adta neki, amit szeretett volna. Bezzeg most, hogy kiadta az útját, csak úgy hullanak a csillagok az égről. A lány persze kiakad, és ideges, és nem hisz. Ketten bólogatunk neki, egy idősebb kanegér meg csak nézi a kávéját. Már kezdem sajnálni, amikor megszólal: ilyenek vagytok ti, nők. Pedig tényleg miattatok csináljuk.

Ott ül velem szemben. Hallgat, látszik, hogy nagyon utálja már az egészet. Nem szólok semmit, pedig nyilvánvalóan dagad a feje, menne, de nélkülem nem, mert kellek neki. Először direkt jól érzem magam, aztán látványosan rosszul – nézzük, mit bír. Jobbra-balra mosolygok azért, meg flörtölgetek, de semmi reakció. Dörzsölt ez már, a fene egye meg. Kivár. Igazi vadász. A tekintete egyre gúnyosabb. Kezdek felizgulni. Az autóban megkérdezi, átmegyek-e hozzá? Hát nem, a kurta életbe! Olyan ideges leszek, mint az állat. Nem értem, mi van, hiszen erre a kérdésre vártam. Udvariasan hazavisz, ettől aztán teljesen kiakadok.

A kissrác egy kicsit pösze, és kiáll a foga. Talán nem is a csajokra bukik, de erőlködik nagyon. Aranyos, de tényleg. Olyan, mint a négyéves, akire mostanában vigyázok. A különbség annyi, hogy az utóbbinak még a színek is csak fiúsak meg lányosak lehetnek, és a csajoknak ezért nincs fekete hajuk – mert az fiús. Maximum sötétbarna. Na. Ez a kis tizenéves meg teljesen unisex. Mint egy jófajta parfüm.

Az asszony az asztalnál ül és vidám. Dicsekszik, mert simogatja a lelkét, hogy olyan klassz pasija van. Mindent megad neki, amit csak kíván. Jó, hogy a férjének kiadta az útját, mert akkor nem az volt, amit ő akart. De most boldog és kiegyensúlyozott, és újra hisz. Csak ketten nem bólogatunk neki, egy fiatal csibe hangosan helyesel. Éppen kezdek vigyorogni rajta, amikor elhallgat, feszült csend lesz.

Hiányzik a szex. Férfiemberrel. Kijöttek a pattanásaim, és kiszáradt a bőröm. Mostanában érzem a méhem minden egyes sejtét. Arra figyelek fel, hogy jobban beleélem magamat a játékba, mint a rám bízott kisfiú. Álmomban híres emberekkel vagyok, és számomra ismeretlen halottakat látok. A Karácsony meg valami távoli fogalom.

A kurva meg csak mosolyog a tévében a rejtett kamerának.